Hirdetés

Egy házaspár hirtelen arra lesz figyelmes, hogy tizenéves lányuk különös telepatikus képességekre tett szert, mindent lát és hall, amit a szülei tesznek. Jóllehet egy amerikai kritikus a filmet M. Night Shyamalan műveivel rokonította, szerencsére nincs igaza: míg az indiai–amerikai rendező esetében a misztikum szinte mindig öncélúan jelenik meg, addig a Marielle mindent tudban csupán eszközül szolgál arra, hogy rávilágítson a hétköznapi hazugságokra. Ráadásul mindezt elképesztő humorral teszi, és amint leomlanak a főszereplők életében a hamis falak, kártyavárként omlik össze az életük is, hiába próbálják egyre szánalmasabban oltani a tüzet. Az idei Berlinalén debütáló film emellett üdítő módon kritizálja a tisztes középosztálybeli liberális németeket, akik könnyedén áthuzalozzák a saját ideológiájukat, ha a helyzet úgy kívánja. Frédéric Hambalek rendező olyan maróan szatirikus stílusban fogalmazza meg a súlyos témákat, amire csak a Lars von Trier-kaliberű kollégái képesek; ezentúl érdemes lesz odafigyelni a nevére.

Kapcsolódó cikkünk