A hagyományőrzésben is a teljességre törekszik

A Magyar katonai hagyományőrzés úttörői, jeles alakjai címmel cikksorozatot indítottunk a demokrata.hu-n. Fülöp Tibor Zoltán írása.

„Magyar Gábor a falu orvosa, de ha ezt ránézésre kéne kitalálnod, utoljára tippelnél doktorbácsira. Amikor tigriscsíkos magyaragaraktól körülvéve elénk lép, elfelejtjük a bort, elhagyjuk a nagy hangot. A 193 centimmel nem vagyok éppen törpe, de Gábor mellett nagyon kicsinek érzem magam. Szent Lászlóról írták, hogy »vállal kimagaslott az emberek közül» – ez jutott eszembe, és a »magyar Márs, a magyar akhilles«. Két méternél magasabb, de arányos, széles vállú atléta. Barna kun arc, széles pofacsontok, villogó fekete bajusz, mosolygó fekete szénparázs szemek. Atilla és az Árpád-ház táltos királyai nézhettek ki hozzá hasonlóan. Kezet ráz a huszárokkal és végigvezet birodalmán.” (Somogyi Győző: Váci komp 1993.)

Majd így folytatja Somogyi Győző: „Gábor évek óta gyűjti az ősi magyar állatfajtákat. Létrehozott egy alapítványt és megvásárolta a Szentendrei-sziget elhagyott, bozótos legelőit. A falubeli lovardában gyönyörű arab csikókat, félvér hátasokat mutat. Ezután kilométereket lovagolunk a sziget északi csúcsa felé, akácligetek, kavicsos dombok közt, míg a távolban tanyaépületek, mögötte hatalmas térségeken legelésző állatoknak olyan tömege, hogy afrikai filmek jutnak az ember eszébe. A horizonton a Duna kettéágazó ezüstcsíkja, fölötte párásan a Dunakanyar hegyei. Felséges látvány! Vágtába ugratjuk a lovakat, majd a tanya melletti akácosban kikötjük őket. Komondorcsapat rohan ránk, de a gazda egy szóval megbékíti őket, farkcsóválva végig szagolnak és díszkíséretükkel vonulunk be a tanyaudvarra.” Szépen ír még Győző a tanyán szemük elé táruló moldvai, erdélyi és ukrajnai lovak sokaságáról, s a köztük elvegyülő gyönyörű gidrán és arab fajlovakról. Figyelmét nem kerülheti el az sem, hogy a tanya mögötti méretes legelőn egy háromszáz rackát számláló juhnyáj legelész, mögöttük magyar szürkék, bivalyok és jakok heverésznek – s ezen közben, ahogy Győző írja – Gábor „az ősmagyarokról beszél, a nomád állattartásról, arról, hogy azok az állatok éjjel-nappal, télen is a szabadban vannak.”

Napelem és ökrösszekér

Somogyi Győző látogatása óta évtizedek teltek el, Gábornak gyerekei felnőttek, unokái lettek. Létrehozták a Magyar Családi Gazdaságot, amely a fent leírt alapokra épül, s amelynek mindennapjait a hagyomány és a természet határozza meg. Folytatódik hát a méltatlanul háttérbe szorított őshonos háziállatok génmegőrzése és tenyésztése. Ám nem elég pusztán genetikailag őrizni ezeket a fajtákat – mondja Gábor fia, dr. Magyar Zsombor, aki jó példa arra, hogy a legkülönlegesebb életformák is öröklődhetnek, hiszen édesapja után ő is háziorvos és gazdálkodó lett. Tanyájuk küldetésének a génmegőrzést, mellőzött fajták nevelését tartják. Zsombor vallja: meg kell találni a helyünket a mai valóságban, hogy a hagyományos értékek újra teret nyerjenek a tömegtermeléstől sújtott jelenben.

A szürkemarhák mellett ma már jól tejelő magyar tarka csorda is legelész a Magyar Birtokon, s így Tahitótfaluban csak az nem jut házi tejhez, aki nem akar. A dús füvű szigeti legelőkön jól él a gidrán és a hucul ménes, a rackanyájakból van már hortobágyi és gyimesi is, s a juhállományt a cikta és a cigája fajták színesítik. A haszonállattartás és a húsfeldolgozás itt egy kézben van. A Magyar Családi Gazdaságban ismeretlen a vegyszeres gyomirtás, csak úgy, mit a műtrágya alkalmazása. Ugyanakkor nem nélkülözik korunk csodáinak alkalmazását, hiszen pl. az áramellátásukat napelemrendszer biztosítja, de ez nem jelenti azt, hogy ne rendelkezzenek hagyományos kellékkel, olyanokkal, amilyenekkel őseink a földművelés és az állattenyésztés évszázadai során használtak – példának okáért: ökrös szekérrel.

A mongol hatás

Közismert, hogy a felnőtté válás során minden ember fejlődésének, kialakulásának útiránya legalább annyira függ az egymásra épülő külső hatásoktól, benne a különböző mértékben és időben, a más-más irányultságú vagy akár egymást erősítő impulzusoknak a lélekbe és a szellembe való beágyazódásától, mint az ember magával hozott örökletes tulajdonságaitól. Aki ismeri Gábort, annak biztosan szemet szúr, hogy ő kivételes adottságokkal megáldott ember. Észrevehető ez megjelenésén, cselekedetein, beszédjén, előadásain. Esetében a legjelentősebb külső behatás – elmondása szerint – Mongóliához kötődik. A hagyományos élettel való első megrázó találkozása ugyanis 1975-ben, 14 éves korában ott történt. Az ott látottak és a spirituális hatások, alapvetően határozták meg világlátását, értékrendjét. Ezért a tradicionális életmód megélése már 18 éves korától mindennapjai részévé vált. Ekkor kezdte el az őshonos háziállatok tenyésztését, miközben érdeklődése egyre inkább az egykor volt élet más területeire is kiterjedt. A paraszti életforma és az elődök lovas-nomád életmódjának megismerése töltötte ki idejének nagy részét. Minden, amihez a későbbiekben hozzáfogott, erre a gyökérre vezethető vissza, így a katonai hagyományőrzés is. Érdekességként Gábor még azt is elmesélte, hogy Mongóliában különös hatások érték. Olyan mélyen érintették az ottani erők, energiák, hogy sokszor félrehúzódott, elvonult egy közeli dombtetőre. Volt egy kis mongol fiú, aki folyton mellé csapódott. Sok időt töltöttek együtt, és bár beszélgetni nem tudtak, de mégis értették egymást. Egyszer betévedt a táborba egy vérző szájú fiatal ló, amiről kiderült, hogy az a fiú családjának a méneséből származik. Amikor látta a fiú, hogy mennyire izgalomba hozta Gábor lelkét ez a ló, haza üzent és másnap odahoztak egy lovat a rokonai, amit ő ünnepélyesen Gábornak adott. Azóta van e kanca szaporulatából ki tudja, hány – folytatja Gábor – sosem látott lovam, és egy azóta sem látott fogadott testvérem Mongóliában.

A lovagkori hagyományőrzés fellegvárában

Gábor a fent leírt előzmények után, 1991-ben találkozott először a katonai hagyományőrzés világával, amikor megkérték, hogy az általuk tenyésztett és tartott lovakkal a Visegrádi Palotajátékokon lovas-haditorna gyakorlatokat mutassanak be. Elmondása szerint a Palotajátékok számára 1998-ig, a Szent György Lovagrend Lovas Tagozatának keretében végzett munkával telt el, melyből két évig módja volt irányítani is a Palotajátékokat. Ennek ellenére nemcsak a középkori lovagi kultúra került érdeklődésének előterébe, hanem a sztyeppei életmód, a magyarság eleinek ősi kultúrája is, és ezen belül a gazdálkodás, a gondolkodásmód és az ehhez kapcsolódó katonai kultúra.

Mindig törekedett arra, hogy életében e teljesség együtt jelenjen meg, mert azt tartja hitelesnek, ha valaki nem egy jelenséget hoz létre, és mutat be egy részletet, hanem megpróbálja a maga teljességében az eredeti életformát újra alkotni. Ezért a katonai hagyományőrzés extravagáns részei háttérbe szorultak életében, annak ellenére, hogy számos bemutatót és ismeretterjesztő előadást tartottak úgy a ’90-es években, mint a 2000 – es évek elején. Számos filmhez nyújtottak segítséget. Munkálkodásuk korai időszakától kezdve folyamatosan gyakorolták és elevenítették fel a lovas-nomád életmódhoz kapcsolódó lovassportokat, így a lovasbirkózást és a köbörét is, amelyek eredete a lovas-nomád népek harci gyakorlataira, edzésmódszereire nyúlik vissza. Ezért talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy e sportágak is a katonai hagyományőrzés elemeinek sorát gyarapítják.

Lovas birkózás és köböre a Magyar Birtokon

Ami a lovas birkózást illeti, röviden elmondható róla, hogy az egy hagyományos lovas sport, ami valójában lovon való birkózást jelent. Az a cél, hogy az egyik lovas a másikat ledöntse a nyeregből, lerántsa a lóról. Nagy hagyománya van ennek a keleti országokban, különösen Kazahsztánban.

A köböre (Ázsiában Kokpar, Kokboru, buzkashi) is egy férfias, magas lovas-technikai felkészültséget igénylő sport, az eurázsiai sztyeppék népeinek lovas csapatjátéka. A játékot manapság egy juh tetemével játszák Ázsiában, hazánkban pedig egy 20-40 kg-ot nyomó juhbábúval. A csapatok tagjainak vagy az egyéni versenyzőknek a földre kihelyezett bábút kell megszerezni és azt egy kijelölt pontba be kell dobni. A Magyar Családi Gazdaság 2020 óta az eurázsiai összefogás jegyében és a sportág Kárpát-medencei népszerűsítése érdekében rendezi meg a Nemzetközi Köböre és Ethnosport Kupát Tahitótfaluban.

A Kurultáj szellemi műhelyében

A Kurultáj törzsi gyűlés, amelyet először 2007-ben rendeztek meg a Kazahsztáni Saga településen, a torgaji magyar törzs tagjai és magyarországi magyarok közös részvételével. Második alkalommal 2008-ban valósult meg, immár Magyarországon, Bösztörpusztán. Azóta szétvált a program. Míg az Ősök napja és a Kurultaj évente felváltva Bugacon, addig a Magyarok Országos Gyűlése (MOGY), eleinte Bösztörpusztán, később Ópusztaszeren találta meg rendezvényszínhelyét. A hun és türk tudatú népek e két rendkívül hasonló jellegű találkozója, amelyek egyenként is Európa legnagyobb hagyományőrző programjának tekinthetőek, valaha egy gondolat mentén születettek. A szétválást a szervezők részbeni másirányú elképzelése eredményezte. A hasonlóság mellett a különbség talán abban foglalható össze, hogy míg a Kurultajon a hun és türk tudatú népek sport, kulturális és tudományos küldöttekkel vesznek részt, bemutatva a csak rájuk jellemzőt, addig az Ősök Napja és a Magyarok Országos Gyűlése inkább a Kárpát-medencei magyarság régiókat összekötő nagy ünnepe, gazdagítva a hagyományőrző sportok nemzeti bajnokságával, mint például a lovas birkózással vagy a köbörével.

Mindez azért érdemel szót Gábor bemutatásában, mert e kiemelkedő kulturális rendezvények alapjainak lerakásában ő is részt vállalt. A 2007-es kazahsztáni Kurultájon, ahol a magyar küldöttek is megjelenhettek, ő is jelen volt, s gazdag tapasztalatokkal tért haza, amelyek nagy tervekkel vértezték fel. Így történhetet, hogy 2008-ban az első hazai Kurultáj megvalósításába lelkesen kapcsolódott be – a színpadi és a kulturális programok szervezését vállalta. Ám ő másként szőtte az álmokat, mint a szellemi műhely többi tagja. Néhány alkalom után – írja egy helyütt Gábor – „úgy éreztem, hogy ezek a rendezvények egyre inkább a látványosság felé tolódnak és úgy tűnt, hogy mélyebb tartalmaikat folyamatosan cserélik le látványelemekre. Ezért úgy gondoltam, hogy szerencsésebb, ha ezt a teret átadom azoknak, akik jobban hisznek nálam e rendezvények fontosságában.”

Rádiós műsorvezető és folk-rock énekes

A 2000-es évek elején Gödöllőn, éveken át vezethettük Máté Endrével a Kiskastély stúdiójában Huszárvágás című műsorunkat, az időközben több névváltoztatáson (Másik Rádió 93,6 – később: Calipso Rádió, Pelikán Rádió majd Rádió Aktív 93.6) áteső gödöllői rádióban, amelynek műsorait Budapesten és egész Pest megyében hallhatták az érdeklődők. Közvetlen utánunk kezdődött Gábor esti műsora Értékmérő címmel, amelyben hét és fél éven át osztotta meg gondolatait a hagyomány lényegéről, amit a folyamatosság és a sok évezreden át kicsiszolt életforma, s a kapcsolódó lelkiség lehető legteljesebb átadásában fogalmazott meg. Ennek keretében igyekezett megmutatni a magyar kultúra egyéb lényeges területei mellett a katonai hagyományőrzés fontosságát és szépségeit a hallgatóságnak. A műsor szellemisége és üzenetei jól kiegészítették azt a munkát, amit mintaként is szolgáló életvitele közvetített, s ugyanakkor hitelesítette azt az évtizedeken át tartó törődést, amit fiatalok kezdeti kiképzésében végzett fizikális síkon. Éppen ezért nem meglepő, hogy sokan közülük a mai napig a katonai hagyományőrzés vagy az ehhez kapcsolódó lovassportok aktív és értő képviselői.

Ami pedig Gábor rockzenész oldalát illeti, az leginkább a Dobogókő Együttesben betöltött szerepében teljesedik ki. Abban a rockegyüttesben, amely magyar és más népek népzenéit rockhangzásban közvetíti. Azokkal a tartalmakkal, gondolatüzenetekkel, amelyek Gábor személyiségéből, világlátásából fakadnak. Amelyek, mint tudható, esetében az élet több területén öltenek testet, legyen az gazdálkodás, előadás, rádió vagy TV-műsor vezetése, zenekari szereplés vagy éppen katonai hagyományőrzés.

A misszionárius

A misszió szót nem a csak keresztény hit terjesztése során alkalmazzuk, hanem tágabb értelemben egy-egy ember, közösség vagy szervezet céljait, hitvallását népszerűsítő tevékenység alkalmával is. Ebből az is következne, hogy a misszionárius nem csupán vallási hittérítő, ahogyan azt a magyar értelmező szótár megfogalmazza, hanem hitvallás népszerűsítő is lehet. Ezért hát, ha Gábort a misszionárius meghatározással ruházom fel, könnyen lehet, hogy ez így nem helyes, de én mégis megteszem, a fenti logika alapján. Valamiért ezt a szót tartom legkifejezőbbnek arra, amit ő tesz. Életszemlélete, életfilozófiája széles alapú tudásra és azt alátámasztó tapasztalatok sokaságára támaszkodik. Akik hallgatják őt, vagy egyetértenek vele vagy nem, vagy értik amit mond vagy nem, de annyi bizonyossággal állítható, hogy szavai és tettei sokak számára jelentenek útmutatót, úgy az egyes ember, mint a magyarság boldogulásához. Céljának tekinti ismereteinek átadását, különösen gyerekeinek, utódjainak, de egyáltalán a következő nemzedékeknek. Célja a múlt ma is használható életformáinak és élhető értékeinek felfedezése, megélése, valamint mintaként való felmutatása is. Ennek kapcsán egyszer így fogalmazott:

„Hálát adok az Úrnak, hogy eleim tiszteletre méltó lábnyomába léphetek és éltethetem őket tovább saját gyarló életem hétköznapjaiban.”