„Gyilkoljatok le minden fideszest!”

Végleg bevágta nálam Magyar Péter a budiajtót, csattan fel Sanyi Tisza-elnök úr.

– Azt is meg akarja mondani nekem, mit mondani, parancsolni ő meg a megyei cigány koordinátor, mit szabad csinálni és mit nem a saját pénzemért – háborog eleinte néhány cimborája gyűrűjében, később már egyedül, mert a többiek elunják a hangos szövegelést a huzatos kanyarban.

– Ezek szerint fizet is azért, hogy tiszás lehessen?

– Eddig több mint 300 ezer forintot perkáltam le Péteréknek a semmiért. Amikor megkerestek, hogy alakítsak cigány Tisza Szigetet, akkor pénzről nem volt szó, de később egy országos aláírásgyűjtést indítottak, és akkor már 21 ezer forintot kellett befizetni azért az aláírópultért, ami mögött cserébe én állhattam meg pofázhattam. Annyira hülyére vettek, hogy havonta tízezer forint tagdíjat is fizetek nekik. Most vagyok félúton, azon vacillálok, hogy tovább-e a Tiszában, vagy vissza a Fideszbe.

– Mivel csapták magára ennyire azt a budiajtót?

– Azzal, amikor arra biztattak, hogy öljem meg a barátaimat, mert azok fideszesek, és minden fideszest gyűlölni, utálni és üldözni kell. Hogy gyilkolásznám már le például Fekete Zsiga barátomat, akivel együtt gyerekeskedtünk a faluban, és akit most polgármesternek választott meg egy fideszes roma egyesület színeiben Tiszabura cigánysága. Csak azért öljem meg, mert szereti Orbánt? Én meg inkább támogattam Zsigát meg a többséget, mert nálunk a népek 90 százaléka roma és mind fideszes. Nálunk biztosan nem győz jövőre a Tisza, hiába erőszakos meg ellenséges. Csak a hatalom meg a pénz hajtja őket, kinyírnának mindenkit. Én nem leszek gyilkos a Tiszáért, ráadásul a kiképzést is velem fizettetik meg.

– Azt értem, hogy nem ilyen bánásmódra számított, de miért mutatott hátat tíz év után a Fidesznek?

– Mert lassanként magam is elhittem, amit naponta összehordanak róluk, hogy mennyit lopnak, hazudnak, miközben kivételeznek a csókosokkal, szóval bedőltem a híreknek, és elveszítették előttem a hitelességüket. Persze magam is tudok mutyizásokról, pénzvisszaadásról, mert az építőiparban dolgozok, most éppen Siófokon alapozunk meg rakjuk a falat. Azt is tudom én, hogy okádék egy ember Magyar Péter, de úgy voltam vele, most kell pofont adni a Fidesznek. A másik, amiért haragszom Orbánra, hogy minek ömleszti bele a pénzt a cigányságba ahelyett, hogy csak annak adnának, aki akar is valaki lenni az életben. De annak adjanak, és emeljék ki a többi közül! Amiatt viszont nagyra tartom, hogy végre kíméletlenül rálépett a drogosok nyakára.

Sanyi kapitány – aki eddig állítólag 170 tiszást vett fel a ladikjába – a „cigánycián”, a drog halálos ellensége, hiszen négy gyermekéből az egyik, egy alig 17 esztendős fiú most is elvonón józanodik egy fővárosi, kelenföldi szeretetotthonban, és ha így halad, ott jövőre letudja a nyolcadik osztályt is. Azt mondja, belátja, hogy szülőként hibázott ő is, mert csak akkor fogott gyanút, amikor a kölyök komolyabb összeget lopott el otthonról, majd pár nappal később késsel kergette az anyját az asztal körül.

– Micsoda fájdalom, de fel kellett jelenteni a saját gyerekemet a rendőrségen, ennek már két éve, azóta fizetem a gyógyulását Budapesten. Egyszer karácsonykor hazajött, és két nap alatt visszaesett a haverokkal. Erre mondom én, akiket meg lehet menteni, akik tisztességesen akarnak élni, iskolát végezni és dolgozni, azokat emeljék ki erre szakosodott koordinátorok, és mentsük meg őket közösen a család meg az ország javára. Fölösleges tanfolyamokra, gyorstalpalókra, rendezvényekre költeni, mert azt a pénzt útközben benyelik a szervezők meg a cigány vezetők. Abból se nem jut, se nem marad.

És már hozza is a példát. A Tisza tagozatának elnöke, Lakatos Gusztáv, aki mindig ott ólálkodik, ahol pénzt szimatol, a müncheni (német) Tisza Szigettől kapott 700 ezer forintot kútfúrásra, szerinte csak azért, mert a gyereke állítólag nem ihat közönséges csapvizet. De a beszedett tagdíjakból meg támogatásokból a Tisza-központ gyakran adakozik más személyeknek és pénzel partikat, összejöveteleket és érzékenyítő (Fideszt ócsároló) rendezvényeket. Sanyi kapitány állítja, hogy Magyar Péter a saját pénzükért hülyíti őket.

Külön bekezdést érdemel az a tiszás pártkorrupció, amelynek során Sanyi szerint azt ajánlották neki, ezúttal egy hölgy koordinátor, hogy a környező falvakból legalább négyben szervezzen egyenként húszfős Tisza Szigetet, amiért hajlandóak lennének neki 600 ezer forintot fizetni, készpénzben. Indok? Tiszásként nem mernek bemenni és agitálni a cigányok közé. És kinek a pénzéből fizetnék Sanyit? Hát a tiszások tagdíjából.

– Mert mi van Tiszaburán is? – kérdezi tőlem, mintha itt laknék. – Hát szegénység meg nyomor, mégis adtam én is másokkal együtt a Tiszának. Úgy tudja meg, három hamburgeres és három kocsma vígan él belőlünk, miközben naponta három szemeteskosár telik meg kaparós sorsjeggyel meg tippmixszel.

Behúzott nyakkal meséli a csípős októberi alkonyatban, hogy ő is sokszor üldözte a szerencsét, mert nehéz sorsú gyerek, az anyját suhanc korában látta először, amikor megmutatták neki az utcán. Az apja egyszer majdnem meglátogatta őt a szolnoki állami gondozóban, de a portáról kizavarták, mert részegen, sörösüveggel hadonászott. Amikor „szabadult”, az intézettől kapott pénzmagocskát azonnal elverte piára meg utcanőkre, végül az anyjánál kötött ki, aki megkent két szelet kenyeret vajjal, és azt mondta: ha nem hoztál pénzt, én nem tudlak tartani, állj odébb. Odébbállt és gyakran éhezve, boltívek alatt hánykódott tovább, mint a tiszaburai partról elszabadult lélekvesztő az örvényes folyó közepén.

– Keservesen, de bele kellett állni az életbe, meg kellett tanulni dolgozni, pénzt keresni és beosztani – sorolja tapasztalt férfiember és családapa módjára. – Az építőiparban eleinte feltört a tenyerem a lapát nyelétől, fizetés előtt meg felkopott az állam, de idővel belejöttem. Később jogosítványt szereztem, és bekamionoztam a fél világot. Most meg – mutatja két tenyerét – festek, mázolok, házakat építek, naponta 35-40 ezret is kikapok. Havi egymillióért már nem is olyan nehéz megszokni a cigánynak a szántást. Na, a drogüldözés mellett ezt is becsülöm Orbán Viktorban.

– Lassan már egy órája, hogy itt fagyoskodunk a kanyarban, akkor most csapkod és gyilkolász tovább a Tiszában, vagy inkább visszasomfordál a Fideszbe?

– Félúton vagyok, na! – szól rám ingerülten. – Én most úgy látom, hogy jövőre ha nem is kétharmaddal, de győz a Fidesz, mert a beteges tiszásokon kívül az Orbán-ellenesek a Mi Hazánkra meg a DK-ra fognak szavazni. De addig még sokat árthatnak miniszterelnöküknek a közelébe férkőzött seggnyalók, akik miközben korrupciós ügyekbe keverednek vagy keverik őket, erkölcsileg is rosszat tesznek a nagyfőnöknek. Feleslegesen fényezik, dicsérik meg ajnározzák, mert a leghülyébb ellenzéki is tudja, hogy okos csávó, igazi magyar világsztár, annak is, aki komázza, meg annak is, aki utálja. Ráadásul némelyik udvari bolond, lehet az pártember vagy újságíró, ugyanúgy káromkodik, suttyóskodik, mint Magyar Péter csahos kutyái. Csak nehogy tőlük forduljon az ellenkezőjére minden, mert eddig mindenben Magyar majmolta Orbánt, akinek a bokájáig sem ér fel. Persze azzal Orbán sem tett jót magának, hogy miközben nagyon helyesen a drogosok gigáját szorongatja, addig a buzikkal meg kivételt tesz. Ha egyszer kimondta, hogy nem, akkor ha cigány gyerekek potyognak az égből, az akkor is nem.

Ránk fordult a hideglelős október végi este. Azzal hagy magamra a tiszaburai, erősen ködös nagy kanyarban Sanyi elnök úr, hogy még gondolkodnia kell a döntésen, mert nem szeretné egy Fidesznek szánt pofonnal az egész országot képen törölni.

Cigányútra ment választás

„Magyar paraszt kell nekünk vezírnek!” Országos szenzációt csinált az egyik Tisza menti falu. Helyszíni riportunk Tiszaburáról.