Küszöbön az áttörés

Kritikusan romlik a bekerített ukrán erők helyzete Pokrovszkban (Krasznoarmijszk) és környékén.

„Az orosz erők egy része az északnyugati szárnyat tartja, ezzel eltereli a figyelmet, és megakadályozza az új erők belépését, míg a keletről behatoló orosz csapatok elzárják a menekülési útvonalakat, és tűz alatt tartják a zsák mintegy két kilométer széles száját. Az egyre szorosabb bekerítésbe kerülő város 80 százaléka orosz kézen van, a védelemre nehezedő nyomás szisztematikus. Az élőerő tekintetében egyes területeken az oroszok már 20:1 arányú – Zelenszkij szerint nyolcszoros – fölényben vannak” – írja le a helyzetet a Mucsnoj hívójelű ukrán katona, megjegyezve, hogy egyre szűkül a „szürkezóna”, vagyis az egyik fél által sem ellenőrzött olyan terület, ahol a harcok folytatódnak, és az oroszok a pozíciók módszeres kiépítésével már a későbbi tisztogató hadműveletet készítik elő.

Az egykor 60 ezer lakosú, teljesen lepusztult városban mintegy 1500 civil maradhatott. A szintén a katlanban lévő másik városban, a Pokrovszk melletti Mirnohradban még rosszabb a helyzet, hiszen azt teljesen körülkerítették az orosz erők, amelyek folyamatosan verik vissza a kívülről érkező felmentő és a kitörési kísérleteket.

„Hatalmas árat kell fizetniük a sikerért, de nem állnak távol Pokrovszk teljes elfoglalásától az oroszok” – írja elemzésében a CNN is, hozzátéve, hogy Vlagyimir Putyin lassan két éve vár ehhez hasonló áttörésre. A csatorna helyi beszámolókra alapozva elismeri, hogy az orosz csapatok áthatoltak a védelmi vonalon, és a katlanban rekedt ukrán egységeket szinte teljesen bekerítették. Hosszú hezitálás után már az ukrán fél is elismeri a helyzet kritikus volta mellett azt is, hogy az erősítés nem érkezett meg időben. Azt el szeretnék kerülni, hogy megismétlődjön a bahmuti és az avgyijivka/avgyejevkai forgatókönyv, ahol a kései visszavonulás okozta a vesztüket. A ZDF arra figyelmeztet, hogy a sietős, szervezetlen, utolsó pillanatban végrehajtott visszavonulás mindig nagy számú áldozattal és a harci járművek szinte teljes elvesztésével jár.

Egyre többen teszik fel a kérdést, miért követi el Ukrajna legfelső katonai vezetése folyamatosan ugyanazt a hibát, miért akkor ad parancsot a visszavonulásra a védelemre alkalmatlan pozíciókból, amikor már késő? Ennek kapcsán idézik azt a régi mondást, hogy egyetlen hadsereg sem képes megvédeni magát a saját parancsnokától.

Bár Kijev még arról számol be, hogy aktív intézkedéseket hozott az orosz offenzíva megfékezésére, és rohamcsapatok házról házra szorítják vissza az ellenséges erőket, úgy tűnik, Oroszország közel áll ahhoz, hogy 2023 óta a legnagyobb ukrán várost elfoglalja. Már csak idő kérdése tehát, hogy mintegy másfél évi ostrom után a donecki régió kulcsfontosságú vasúti csomópontja, a harcokban a térképről szinte teljesen eltűnt Pokrovszk osztozhat Bahmut és Avgyijivka sorsában. Ha Pokrovszk elesik, az lesz a legnagyobb város, amelyet Oroszország elfoglalt Bahmut után.

Pokrovszk az utolsó jelentős akadály az orosz csapatok előtt a donecki régió két utolsó, még ukrán ellenőrzés alatt álló nagyvárosa, a kevesebb mint száz kilométerre fekvő Szlovjanszk/Szlavjanszk és Kramatorszk felé vezető úton. Ezeket az erődvárosokat orosz támadódrónok most már elérik. Pokrovszk elfoglalása segíteni fog az orosz erőknek abban, hogy kibővítsék az egyik fő támadási útvonalat a donecki régió fennmaradó fő városainak bekerítésére irányuló törekvésükben, de nem vezet a védelem általános összeomlásához. Pokrovszk orosz ellenőrzése ráadásul utat nyithat Oroszország előrenyomulásának a kevésbé jól védett nyugati és délnyugati Dnyipropetrovszk és Zaporizzsja régió felé is.

Pokrovszk elvesztése tehát csapás lesz Kijevre, ám a jelentőségét nem szabad túlbecsülni. Nem változtatja meg a háború menetét, és nem jár Ukrajnára nézve katasztrofális katonai következményekkel. Mindenekelőtt a város több mint egy éven át tartó ostroma során az orosz erők komoly veszteségeket szenvedtek, ami végső soron gyengítette a hadsereget. Ez a kitartás tehát végső soron ukrán siker, így észszerűbb lenne a Pokrovszktól északra erősíteni a védvonalat, immár a Kosztyantinyivka/Konsztantyinovka, Druzskivka/Druzskovka, Kramatorszk, Szlovjanszk/Szlavjanszk erődrendszerre koncentrálni, és nem a bekerítésben feláldozni az ott rekedt, egyébként harcképes erőket.

De ami az összkép szempontjából ennél fontosabb, hogy amint korábban Mariupol, Liszicsanszk, Sziverszkodoneck/Szeverodonyeck, Avgyijivka/Avgyejevka vagy éppen Bahmut, úgy Pokrovszk is csupán egy epizód az elnyúló küzdelemben. Ezeknek a városoknak a bevétele az elvitathatatlan stratégiai, logisztikai szempontok mellett sokkal inkább a hadsereg moráljának és a lakosság kitartásának az erősítése érdekében fontos az oroszoknak. Egy-egy város vagy terület megszerzése vagy elvesztése a korábbiaknál jóval összetettebb háborús célok miatt legfeljebb ideiglenes hatást gyakorol a háború menetére. Sokkal nagyobb súllyal esik a latba a (hadi)ipari kapacitás és a társadalom elszántsága.

Bár az élőerőben, a tűzerőben és a mozgósítási képességek tekintetében egyértelmű az orosz fölény, az ukrajnai harcok a 2023 óta egyértelműen orosz oldalon lévő stratégiai kezdeményezés mellett is bizonyos értelemben az előrenyomulást lassító patthelyzetté alakultak. A front nyílt területein gyakorlatilag lehetetlen a mozgás, a drónok veszélyessé tesznek bármilyen tevékenységet az ütközési vonal 20-25 kilométeres körzetében. Tankok és nehézgépek ritkán jelennek ott meg. Az ukrán katonák pincékben és kráterekben rejtőzködnek, az orosz egységek pedig két-három fős kis csoportokban mozognak. De ha elég ilyen kis csoport gyűlik össze egy városban, támadást indítanak.

Ukrán részről arra számítanak, hogy a háború eme jellege a közeljövőben változatlan marad, ami egyben azt is jelenti, hogy Oroszország hatalmas veszteségek árán és kisebb területi előnyökért is folytatni fogja az előrenyomulást.

A Pokrovszkért vívott csata azonban ismét rávilágított Ukrajna fő problémájára, a személyzet hiányára. A drónokkal ugyan a fentiek miatt részben ellensúlyozni lehet az élőerőben lévő látható különbséget, ám nem a végtelenségig. A frontvonal ma egyre inkább egy vakondütéses játékra hasonlít. Az ukrán egységek egyik szektorból a másikba költöznek, hogy betömjék a réseket, miközben Oroszország kihasználja az ebből eredően máshol adódó lehetőséget. Miközben ugyanis az ukrán erők Pokrovszkra és harkivi területen lévő, szintén az összeomlás szélén álló kupjanszki frontra összpontosítanak, az orosz erők folytatják a harapófogó kialakítását a Donbasz délnyugati részén Kosztyantinyivka körül, és jelentős előretörést értek el a zaporizzsjai hadműveleti övezetben. A katonai elemzők szerint az esemény új szakaszt nyithat a háború menetében, mivel az orosz hadsereg Zaporizzsja térségében visszanyerte kezdeményezőképességét.

Pokrovszk bevétele minden bizonnyal erősíti az orosz morált, miközben gyengíti az elszántságot az ukrán oldalon. De legalább ennyire fontos az oroszoknak, hogy Moszkva ezt a sikert felhasználhatja a Fehér Ház meggyőzésére is. A Kreml ezzel is igazolhatná, hogy Kijev képtelen visszatartani Oroszországot a céljai elérésétől, a győzelem elkerülhetetlen, míg Ukrajna további katonai támogatása hiábavaló. Miközben tehát Vlagyimir Putyin Trump előtt is igazolni akarja Oroszország erejét és az ukrán védekezés értelmetlenségét, addig Volodimir Zelenszkij Pokrovszk immár észszerűtlen védelmével éppen ennek a narratívának az erősítését igyekszik megakadályozni.

Pokrovszk az ellenállás fellegvára volt, és így elvesztése az információs térben is érezhető hatással lenne az Ukrajna mögötti kiállásra. Ismételten rávilágítana ugyanis arra, hogy a Nyugat 2014 óta felelőtlenül táplálja az ukrán reményeket, a háború felé terelte Kijevet, ám az ezután nyújtott fegyveres támogatás nem elegendő a területek megvédéséhez. De rámutatna az ukrán politikai elit felelősségére is. Adott esetben sem a bekerített erők feláldozása lenne ugyanis a felelősségteljes és logikus lépés, hanem a kivonulás, amely nem utolsósorban esélyt adna arra, hogy az ukrán erők még a tél beállta előtt megerősítsék a pozícióikat Pokrovszktól északra, lerövidítsék a frontvonalat és javítsák a logisztikát. Mert ez megint egy olyan helyzet, amikor a területnél fontosabb az ember, az életek megmentése.