„Objektív” „elemzők” a baloldalon
A szakértelem álarca mögött
A háború és a geopolitika nem bonyolult dolgok. Bárki érthet hozzájuk, a lényeg, hogy legyen az embernek határozott véleménye, no meg akadjon olyan orgánum, amelyik kibiggyeszti az illető neve elé a „szakértő” titulust. A baloldalon „független szakértők” sora osztja az észt – ám a politikai aktivizmus, a vágyvezérelt következtetések és megfelelési kényszer teljesen hiteltelenné teszi őket.
Győzelmet aratott volna Orbán Viktor Washingtonban? Dehogy győzelem ez, egyébként is, Magyarország el van szigetelődve, értsük már meg végre. Akkor is, sőt leginkább akkor, ha miniszterelnökünket a Fehér Házban látják vendégül. Tessék megnézni, egyetlen tisztességes, haladó európai államfő sem áll vele szóba – ismerős szöveg, nem igaz? Tele van az ilyen kommentárokkal a padlás. Mi újság a háborúban? Ukrajna akkor is nyer, hogyha veszít, ezt így kell látni, és aki erre képtelen, nem más, mint az agresszor Putyin szekértolója, vagy szerencsétlen hülye, akit megtévesztett az orosz propaganda, esetleg az orosz zsoldban álló magyar kormányzati propaganda. Ismerős szólamok ezek, még el is férne az ilyesmi az internet sötét bugyraiban, akadnak ott cifrább dolgok is. Csakhogy fenti érvelések sokat idézett „szakértőktől” erednek.
Vágyvezérelt gondolkodás, kormányellenes hangulatkeltés – manapság már bármi beleférhet egy szakértői megszólalásba, érdemi képesítés sem kell, a milliónyi online felületen a szerkesztőségek híréhsége okán szinte bármi elfér, amit sokan gátlástalanul ki is használnak. Lássunk néhány nem túl jól öregedő szakvéleményt, és járjuk körbe, miért jönnek ki ütre-főre a valóságot torzító elemzések!
„Magyarország két fronton is komoly nyomás alatt áll: miközben Orbán Viktor Washingtonba készül, ahol kemény tárgyalások várják az orosz energiafüggőségről és a jövőbeli amerikai együttműködésről.” Tarjányi Péter szerint a magyar kormány „nagyon nehéz helyzetben van” – az Egyesült Államok türelme elfogyott, maga az adás is ezt a címet kapta: Az amerikai tárgyalás nem a barátságról fog szólni, hanem kemény érdekekről – aztán valahogy azt láttuk, hogy nagyon is a barátságról szólt, emellett pedig a magyar célokat is sikerült elérni. Ám a biztonságpolitikai szakértő nem adta fel, a tárgyalások után – számos egyéb poszt és megszólalás között a következőket írta: „A magyar fél több száz milliárd forint értékű amerikai beszerzést vállalt: nukleáris fűtőelemet, LNG-t és védelmi eszközöket vásárolunk. Trump tehát nem engedett, hanem megkötötte a maga üzletét – keményen, ahogy tőle megszoktuk. A baj az, hogy mi itthon győzelemként ünnepeljük azt, amit Washingtonban csak időszakos kivételként kezelnek.” De idézhetnénk szinte bármelyik ellenzéki elemzését, egyikben sincs köszönet. Tarjányi, kvázi svájci bicskaként, gyakorlatilag miden létező témában készen áll szakérteni, de volt már rendőr, pedagógus, közgazdász, író és szerző, emellett több internetes hírportál, egyebek mellett a Zoom.hu alapítója is, és jegyezzük meg, a politikában közismerten balra húz, 2014-ben és 2018-ban tevékenyen részt vett a baloldal kampányában. Most pedig épp háborús szakértő.
Káncz Csaba neve hónapok óta kering a közéletben – már nem mint elemzőé, hanem mint az álhírgyártás egyik legaktívabb hazai szereplőjéé. A Szőlő utcai ügyben megfogalmazott, minden alapot nélkülöző vádjai után kisvártatva kiderült: éveken át egy brit titkosszolgálati fedőcég fizette.
A Privátbankár „geopolitikai szakértőjeként” fellépő Káncz ezt megelőzően is rendre túllépte az újságírói etika határait. Bejegyzéseiben arról fantáziált, hogy „Orbán Viktort el kellene számoltatni”, máskor azt írta, hogy az ukrán különleges erők is jobban tennék, ha nem kímélnék a magyar kormányt. Nyílt uszítás ez – amely mögött immár külföldi szálak is körvonalazódnak.
Káncznak a Szőlő utcai javítóintézetről szóló botrányról konkrét bizonyítékai nem voltak, forrását nem nevezte meg – ám bejegyzései így is elérték céljukat: pánikot és gyűlöletet szítottak a közvéleményben.
Az elemző a brit nagykövetség gazdasági–politikai tanácsadójaként kezdte 1996-ban, ahol 12 éven át szolgált. 2008 után rövid államigazgatási kitérőt követően az elemzés és publicisztika világába igazolt, ahol következetesen Ukrajna győzelmét hirdeti, miközben Magyarország külpolitikáját és kormányát bírálja. Azt maga is elismerte, hogy korábban „nem tudatosan ugyan”, de szerződésben állt egy brit hírszerzési hátterű fedőcéggel, amely 2012 és 2016 között tizenkétszer utalt neki pénzt. A cég alapítói az MI6 volt munkatársai voltak – Káncz pedig tanácsadóként dolgozott nekik. Márki-Zay Péter bizalmasaként, az ellenzéki előválasztás idején saját jelöltjeként indult volna. A határon túli magyarságot gúnyoló, a nemzeti politikát gyalázó bejegyzéseiért már korábban is bírálatok érték. Persze mindez nem akadályozza meg abban, hogy magát független elemzőnek tartsa.
Olyanok is akadnak, akiknek az alapképesítésük megvan, ám valamilyen érzelmi okból kifolyólag csorba esik az objektivitásukon. Rácz András valaha az egyik legfelkészültebb Oroszország-szakértő volt, ám valami azóta elgurult nála. Megszólalásait ukránok iránti rajongás hatja át, ami mellett a magyar kormánnyal szembeni ellenérzéseinek is nyíltan hangot ad. Emlékezetes volt, amikor vehemensen támadta Orbán Balázs doktori disszertációját, amihez talán köze lehetett, hogy a miniszterelnök politikai igazgatója által felügyelt Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2022 júliusában nem hosszabbította meg Rácz András szerződését. A szakértő azóta „ellenségem ellensége a barátom” elvet követve szurkol Zelenszkijnek és jósolja hétről hétre Oroszország térdre kényszerülését.
Ellenzéki szakértői körökben mindig is nagy sikk volt a címkézés, az ellentétes véleményt megfogalmazók propagandistának minősítése. Az ukrajnai háború kitörése óta ez fokozottan jellemző. A liberális, progresszív elit utóvédharcot vív. Veszélyben érzik a világrendjüket, és okkal. A liberális demokrácia hanyatlik, ebbe a képbe kell valahogy beilleszteniük a narratívájukat, ami egyre nehezebb, reakcióik így egyre hisztérikusabbak. Ezért mondják fel napról napra a háborús propagandát, amelynek elemei jól azonosíthatók: a történelem jó oldalán áll Ukrajna, a rossz oldalán Oroszország, és mindazok, akik látják a fától az erdőt, és azt mondják, hogy Oroszország fog győzni, az természetesen a rossz oldalon áll, és vele szemben bármi megengedhető, Oroszország mindenért felelős, mindenért, még a Nyugat válságáért is, mert Oroszország agresszióba kezdett, ami nemzetközi jogi értelemben igaz, de ennek előzménye volt, amire persze nem szabad rámutatni, és ezzel be is zárult a kör.
