A Kárpát-medence ezerhatszáz éve megszentelt föld
Szentek és boldogok hazája
Amikor 380-ban Theodosius császár a thesszaloniki ediktummal államvallássá tette a kereszténységet, a Római Birodalom polgárainak nagy része már Krisztust követte a Szentföldtől Britanniáig. Így volt ez Pannónia provinciában is, ahol 316-ban vagy 317-ben a mai Szombathely területén állott Savariában előkelő római katonacsalád sarjaként megszületett Tours-i Szent Márton, akinek emléknapját ma ünnepli az Egyház. Márton 339-ben megkeresztelkedett, majd maga is katonai pályára lépett, a galliai lovasságnál szolgált. 361-ben Poitiers-i Hilár tanítványa lett, kilépett a szolgálatból, és a Poitiers melletti Ligugé-ban megalapította Európa egyik első kolostorát.
Márton híres volt melegszívűségéről, segítőkészségéről. Egy téli napon Ambianensium városában (a mai Amiens-ben) egy útonállók által kirabolt és bántalmazott koldussal találkozott, aki vacogott a hidegtől. Márton kardjával kettévágta köpenyét, és odaadta a koldusnak. 371-ben Tours püspökévé választották, bár ő húzódozott ettől – a legenda szerint egy libaólban bújt el, nehogy az őt megválasztani akarók megtalálják. Innen a Márton-napi libaevés hagyománya.
Tours-is Szent Márton 397. november 8-án hunyt el, három nappal később, november 11-én temették el, ezért ezen a napon ünnepli az Egyház. Ő a Szombathelyi és a Munkácsi Egyházmegye, valamint Franciaország védőszentje, Magyarország egyik társvédőszentje. A nevét viselő hegyen épült a pannonhalmi bencés apátság, emellett a Kárpát-medence számos települése őrzi nevében emlékét. Érdekesség, hogy hivatalosan soha nem avatták szentté, mivel a liturgikus eljárás csak a későbbi századokban alakult ki, ennek ellenére halála óta szentként tiszteli a nép és az Egyház.
Tours-i Szent Márton a Kárpát-medence első szentje, és ez a föld még jó néhány szentet és boldogot adott a világnak.
A IV. században Stridonban (ami a kutatások szerint a mai Csáktornya területén volt) született a korai egyháztanítók egyike, Szent Jeromos, az V. században Szent Szeverin, aki ugyan Faviansisban (a mai stájerországi Mauternben) látta meg a napvilágot, ám egyes kutatások szerint hunszármazék volt, vagyis Kárpát-medencei kötődésű. A VI. században Pannóniában született Bragai Szent Márton, aztán következtek az Árpád-ház szentjei: Szent István király, Szent Imre herceg, Skóciai Szent Margit (Szent István unokája) és fia, Szent I. Dávid skót király, Szent László király és leánya, Szent Piroska, Prágai Szent Ágnes (III. Béla unokája), Szent Erzsébet (II. András király leánya), Portugáliai Szent Erzsébet (II. András dédunokája), Szent Kinga és Szent Margit (IV. Béla király leányai), ifjabb Szent Erzsébet (III. András leánya), Toulouse-i Szent Lajos püspök (V. István unokája.) Az Árpád-ház adta a világnak a legtöbb szentet.
Később a Kárpát-medencében született vagy e földhöz kötődő munkássága nyomán vált szentté Szent Zoerárd-András és Szent Benedek, a zoborhegyi remeték; Szent Asztrik, az első kalocsai érsek; Szent Gellért vértanú csanádi püspök; Szent Beszteréd nyitrai püspök; pécsi Szent Mór pécsi püspök; Szent Ugrin Magyar Mózes szerzetes; Szent Hedvig lengyel királyné, Nagy Lajos királyunk leánya; a nándorfehérvári diadal hőse, Kapisztrán Szent János; az I. Rákóczi György esküszegő hajdúi által katolikus hitükért halálra kínzott kassai vértanúk, Szent Pongrácz István, Szent Grodecz Menyhért és Szent Kőrösi Márk. Ugyanúgy a Szűzanyának Szent István által felajánlott Magyarország égi közbenjárói ők, mint a magyar boldogok: Boldog Sebestyén esztergomi érsek; Szent István királyunk hitvese, Boldog Gizella; Magyar Boldog Pál Domonkos-rendi szerzetes; a tatárok által meggyilkolt Boldog Buzád Domonkos-rendi szerzetes; a pálos rendet, vagyis Szent Pál első remete szerzeteseinek rendjét megalapító Boldog Özséb; Magyar Boldog Ilona, Szent Margit nevelője; Boldog Gertrúd, Árpád-házi Szent Erzsébet leánya; Szent Margit és Szent Erzsébet testvére, Árpád-házi Boldog Jolán; Árpád-házi Boldog Erzsébet, V. István király leánya; névrokona, Árpád-házi Boldog Erzsébet, III. András király leánya; Boldog Csák Móric Domonkos-rendi szerzetes; Boldog Eszkandéli Máté zarándok, hittérítő, Kínában mártírhalált halt vértanú; boldog Báthory László pálos szerzetes, az első magyar Biblia-fordító; Boldog Temesvári Pelbárt hitszónok; Boldog IV. Károly király; Boldog herceg Batthyány-Strattmann László császári és királyi kamarás, az Aranygyapjas-rend lovagja, Vas vármegye örökös főispánja, sebész- és szemorvos, kórházalapító; az üldözött zsidókat mentő Boldog Salkaházi Sára; Boldog báró Apor Vilmos, a Győri Egyházmegye vértanú püspöke; Boldog Romzsa Tódor munkácsi görögkatolikus vértanú püspök; Boldog Meszlényi Zoltán esztergomi érseki segédpüspök, érseki helynök, vértanú; a román kommunista diktatúrában titokban püspökké szentelt Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú; Boldog Scheffler János, a Szatmári Egyházmegye vértanú püspöke; Boldog Sándor István szalézi szerzetes, vértanú; Boldog Brenner János ciszterci szerzetes, rábakethelyi káplán, vértanú; a legutóbb, idén boldoggá avatott Boldog Bódi Mária Magdolna munkásnő, vértanú. A magyar szenteket és boldogokat november 13-án ünnepli az Egyház.
Mindebből kitűnik, hogy hazánk, a Szent István király által a Szűzanyának felajánlott Kárpát-medence különleges, megszentelt föld. Olyan örökség ez, amely minket, mai magyarokat is arra kötelez, hogy őrizzük hitünket és magyarságunkat.
