Seregek Európa ellen

Brüsszel úgy akarja, hogy a jelentősen megerősítendő Frontex őrizze a jövőben az unió külső határait. Ez számtalan jogkört venne át és vonna el az érintett nemzetek rendészeti szerveitől, és amire érzékenyek a magyarok, újra idegen fegyveres alakulatok dirigálnának az országunkban. Ettől kezdve nem is dönthetnénk arról, ki léphet a földünkre, és ki nem – Földi Lászlóval, a polgári titkosszolgálatok volt műveleti igazgatójával beszélgettünk.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Az uniós vezetők formailag a határok védelméről beszélnek a Frontex megerősítése kapcsán, de tudjuk, hogy ők nem harcolni akarnak az illegális migráció ellen, hanem menedzselni, legálissá tenni. Egyébként épp a magyar kormány javasolta már a kezdet kezdetén a közös és hatékony európai határvédelem kiépítését… Ez lenne az?

– A magyar javaslat olyan határvédelmi rendszerre gondolt, amely az Interpolhoz hasonlóan működne. Mint tudjuk, ez a bűnüldözés nemzetközi szervezete. A mi koncepciónk lényege az egyes országok közötti koordináció és intenzív információcsere, az operatív munkát azonban az adott állam rendőri vagy határőrizeti szervei végeznék. Ami logikus is, hiszen ezek rendelkeznek megfelelő helyismerettel földrajzi és társadalmi értelemben is.

– Igen, de ehhez minden uniós tagállamnak el kellene fogadnia azt az alapgondolatot, hogy nem a migráció menedzselése és szabályozása a cél, hanem a megállítása. Ilyen konszenzusra azonban csak egy másik EU lehet képes…

– Valóban, mert a Juncker-féle brüsszeli elit egy új, nemzetek feletti határrend­őrséget akar létrehozni a megerősített Frontex formájában. Olyat, amely csakis az ő akaratát érvényesítené az érintett tagállamokban. A magyar elképzelés viszont felelős nemzetekre, illetve a nemzetek megegyező szándékára és közös álláspontjára épít. Most azonban megegyezés helyett valami teljesen másnak vagyunk a tanúi. Olyan politikai, ideológiai ellentétek és viták alakultak ki az EU-n belül, amelyek a kulcsfontosságúnak tekintett titkosszolgálatok munkájára is hatással vannak. Az egyes országok, régiók politikai szembenállása miatt a szolgálatok ösztönösen is csökkentik az együttműködési hajlandóságukat. Persze, kicserélnek bizonyos információkat, de csupán felszínes formában. Hiányoznak a közös akciók, az operatív megoldások.

– Voltak ilyenek valaha is?

– Minden ország titkosszolgálatának megvan a maga erőssége. Az egyiknek ez, a másiknak az. Mi, magyarok például a beépülésben vagyunk jók. Egy másik nemzet szolgálata viszont a miénknél fejlettebb technikai arzenállal rendelkezik, a harmadik utolérhetetlen az információk feldolgozásában és kiértékelésében… Ha viszont összesítem ezeket a képességeket, akkor annak igen hatékony együttműködés lehet az eredménye. A puszta információcsere nem elég. Például kapnak egy jelzést a hazai szolgálatok, de korántsem biztos, hogy rendelkeznek azzal a technikai eszközzel, amellyel reagálni tudnának, tehát valamelyik külföldi társ­szervezet segítségére lenne szükségük. A rendszerváltás után épp ilyen együttműködés alakult ki a lengyel, a cseh, a szlovák, a magyar, illetve a francia, az angol és az amerikai szolgálatok között.

– Miért ment ez szét?

– Ezt a politikusoktól kell megkérdezni. A szolgálati szakma törvényei és törvényszerűségei együttműködést diktálnának. De tudomásul kell venni, hogy minden szolgálat eszköz a politika kezében, vezetőik kénytelenek igazodni a kormányok, a hatalmon levő politikai erők irányultságaihoz, céljaihoz.

– Térjünk vissza a Frontexre. Az igaz, hogy legutóbb a salzburgi informális uniós csúcson nem született megállapodás a kérdésben, de a terv él! Sőt, mintha Brüsszel egyenesen ránk szabta volna a koncepciót. Nemcsak az a célja, hogy újra légiessé tegye déli határunkat, de az is, hogy megszüntesse azt a magyar határvédelmi modellt és felfogást, amely mintát ad a többi EU-s tagállamnak. Nem véletlen, hogy Macron és Merkel a mostani javaslat szószólója…

– A kancellár asszony csapdában van. Három éve még hívta Németországba a migránsokat, most nem mondhat olyat, hogy inkább zárjuk le hermetikusan a határainkat. Arról beszél tehát, hogy menedzselni kell a migrációs folyamatot, szűrni a bejövőket, és így tovább. Egyre kevesebben hisznek neki, immár köztudott ugyanis, hogy jóval 2015 előtt megkezdődött a nagy népvándoroltatás előkészítése, és ez az ő kormányzása alatt történt. Csak egy módon tudna kilépni ebből a csapdából, ha átadná a kormányt akár olyanoknak is, akik 180 fokos fordulatot hozhatnának a német migrációs politikában. De nem! Sőt újabb harcokat vív, kirúgta például a német szolgálat vezetőjét, Hans-Georg Maassent, mert ő azt merte állítani Merkellel szemben, hogy nem vadásztak külföldiekre a chemnitzi tüntetők.

– Ami tény. A kancellár asszony és környezete sportként űzi a tények meghamisítását…

– Nem új keletű vita ez. Merkel és a szolgálat konfliktusának három lépcsőfoka volt. A lényeg, hogy a szolgálat azt a választ kapta figyelmeztetéseire, hagyják békén a migráció kérdését, a politikusok tudják, mit csinálnak. Súlyosan frusztrálódtak a titkosszolgák, az lett volna a kötelességük, hogy megvédjék az országot, de úgy képtelenek erre, ha a politikusok törvények fölé helyezik a migránsokat, és erre kényszerítik az állami intézményeket is. Végül jött Chemnitz, és Maassennél elszakadt a cérna…

– A német rendőrség már rég megadta magát… Miért?

– A rendőri vezetők, azok igen. Már nem úgy csap le a migrációellenes csoportokra a rendőrség, ahogy korábban tette volna. Mert kezd egyetérteni velük. Még kiszolgálja a politikát, de már csak fél gőzzel.

– Nemcsak a Frontex lenne nemzetek feletti erő, de kialakult egy nemzetek feletti hadsereg is, amely antifasisztákból, NGO-kból és a média különféle műhelyeiből áll. Kemény, migrációpárti front ez. Ám ami furcsa, hogy több uniós jobboldali politikus is támogatja, noha ők eredetileg az európai kultúra és civilizáció védelmét hirdették. Mi történhetett itt?

– Most gondolkodnom kell azon, hogy mit bír el a nyomdafesték… Maradjunk abban, hogy ezek az emberek leértékelték azt az erkölcsiséget, ami évszázadokon keresztül ott volt a politikában, noha ez a műfaj persze mindig is elsősorban az érdekekről szólt. Hogy most azért tűnt el az említett jobboldali szereplők esetében ez az erkölcsiség, mert egyesek eleve ott szerepelnek Soros fizetési listáján, vagy azért, mert kiderült, hogy nincs is jövőképük, illetve nem is hisznek abban, amiért megválasztották őket a szavazóik, nem tudom. Mindenesetre ők a politika megélhetési turistái, akik úgy igyekeznek becsapni a választóikat, hogy azok legközelebb is rájuk szavazzanak. Én úgy tekintek a liberálisokra, mint az ellenfeleinkre. Tiszta sor, nem titkolják, mit akarnak. De a képmutató jobboldaliak viszont az ellenségeink. Minden tekintetben.

– Az olasz kormányerő, az Öt Csillag Mozgalom is tett egy különös kanyart. Rájött, hogy már nem akar együttműködni Orbán Viktorral. Becsapta ez ez egyesülés a választóit?

– Különféle viszonylatokról beszélünk, de itt magáról Orbán Viktorról is szót kell ejteni. A magyar miniszterelnök felismerte az EU-ban kialakult történelmi helyzetet, és azt mondta, fel lehet építeni egy másik világot is. Nem azt mondta, hogy ő építené föl, a többiek meg álljanak mögé. De tény, hogy pillanatnyilag ő a legkreatívabb európai politikus, van ötlete, van jövőképe. Nagybetűs vezető lehetne, nemzetközi szinten is. Világos, hogy ez sokaknak nem tetszik, a Macron-féle fizetett ügynökök pedig nem engedhetnek semmiféle alternatív építkezést, meg is kapták már a parancsot arra, hogy mit kell tenniük.

– Macron fizetett ügynök?

– Persze. Fél év alatt bukott politikusból csináltak belőle elnökjelöltet. Az sem véletlen, hogy immár ő áll a másik oldal élén, és nem Angela Merkel. A kancellár asszony eredetileg Kohl emberének számított, és csak később került a háttérhatalom jármába. Macront most alkalmasabbnak találja ez a hatalom, mert eleve az ő kreatúrájuk. Merkel pedig Macron beosztottja lett, és az, hogy a néppárti EP-képviselők úgy szavaztak a Sargentini-jelentésre, ahogy, az már a francia államfő utasítására történt. Macron, Merkel, Weber, ez volt az utasítások láncolata.

– És Sebastian Kurz? Az osztrák kancellár miért állt át a magyarellenes oldalra?

– Mert azt képzelte, hogy Merkel utódja lehet európai szinten, sőt talán a jellegtelen és középszerű Macront is megelőzheti idővel. Rájött, hogy a magyar kormányfővel nem tud mit kezdeni. Orbán kreatív, ötletdús politikus, ő viszont nem. Álljon be Orbán mögé alvezérnek? Inkább átúszott a másik partra.

– Miért maradt el az áttörés a svédországi a választáson? Egyes hazai elemzők azt hitték, győzni fog a migrációellenes Svéd Demokraták párt…

– Már három generáció nőtt fel a svéd jóléti államban. És a választók jelentős része szeretné ezt a jólétet megőrizni, félti az államot, amely még mindig képes a megszokott komfortot biztosítani neki. Baj van? Ő még bízik abban, hogy a regnáló pártok és politikusaik megtalálják majd a megoldást, elcsitulnak a viharok, rendbe jönnek a dolgok. Csakhogy vannak, akik élesebb szemmel követik a történéseket, és akiket testközelből érintenek a bajok. Ahogy a példa is mutatja, nincs és talán nem is lesz annyi erejük a közeljövőben, hogy a szavazataikkal változtatni tudjanak a helyzeten, tehát kisebbségben maradnak, de a düh egyre növekszik bennük. És egyszer majd úgy érzik, nincs más választásuk, csak az utca. Ez Chemnitz tipikus receptje is.

– Vagyis ha a 2019-es választásokon sem változik semmi, akkor robbanások következnek?

– Elkerülhetetlenül.

– Ön már három éve is háborúról beszélt…Tudja-e, hogy Maria Nurowska, a hetvennégy éves, népszerű lengyel írónő a minap felszólította a hadsereget, hogy távolítsa el a hatalomból a varsói kormányt?

– Ezt érezni nálunk is, a vesztesek elfojthatatlan haragját. És ez a düh már közelít az erőszak piros vonalához, igyekszik háborús belpolitikai atmoszférát teremteni. Miközben hamarosan arra ébredhetünk, hogy kettészakad Európa, és kénytelenek leszünk újra felépíteni a vasfüggönyt is, a régi helyén.

– Mikor jön el annak az ideje, hogy egy kormány végre elmondja a népének, kik irányítják a világpolitikát a legmagasabb szinten, miféle csoportok akarata érvényesül a civilizáció életében? Erről ugyanis sosincs szó, úgy tűnik, mintha a politika az érdekek normál küzdelme lenne, ahol bevett szokások és ismert formulák, gesztusok mentén folyik a harc…

– Bonyolult dolog lenne egy politikus számára nyilatkozni erről, mert még néhány szónak is komoly konzekvenciája lehet. Mint szakember mondom, a magyar vezetés tudja, miről van szó. Épp az a baj vele, hogy nem akarja elfogadni azokat a játékszabályokat, amelyeket odafönt diktálnak. Kérdés viszont, hogy vannak-e eszközei ahhoz, hogy az említett, magukat sosem mutató erőkkel a lehető legnyíltabban szálljon szembe.

– Szijjártó Péter külügyminiszter azt mondta nemrég moszkvai látogatásán, hogy hazánknak nemcsak gazdasági, de biztonságpolitikai tekintetben is érdeke jó kapcsolatokat kialakítani Oroszországgal. Putyin elnök pedig pár napja arról beszélt Orbán Viktorral tartott közös sajtótájékoztatóján, hogy ha az unió külön segélyeket és bónuszokat biztosít a migránsoknak, akkor hogyan akarja megállítani őket? Mikor vonja be Európa a migrációellenes küzdelembe Oroszországot?

– Szerintem csak az oroszokkal együtt lehet felépíteni az új Európát. Ez nem szeretet vagy kedv kérdése. Sajnos a nyugati politika minden erejével azon van, hogy Moszkvát ellenséggé tegye. Oroszország viszont nem akar háborúzni, és nem azért, mert olyan jólelkű lenne, hanem azért, mert bár nagyhatalomnak érzi magát, de nem a szovjet terminológia, hanem a cárok gondolkodása szerint. A cárok pedig Európa-pártiak voltak. Ezt kellene végre megértenie Brüsszelnek is. Oroszország tudja, hogy ha délről és nyugat felől is körbeveszik a muszlimok, lehúzhatja a redőnyt. Már csak ezért is egy erős, identitását megőrző Európában érdekelt.

– Meg kellene értenie Brüsszelnek… Csakhogy fájdalmasan csökken az uniós politikai elit színvonala.

– Sokan azt hiszik, hogy azzal kezdődött az európai kultúra és civilizáció fölhígítása és a földrész elárasztása, hogy valakik megindították a népvándorlást. Nem, először az európai, közelebbről az uniós politika színvonalát kellett mélyrepülésbe vinni, így már szemmel láthatóan könnyebben mennek a dolgok. Direkt a szerényebb képességű politikusokat tolja előre a háttérhatalom, mert ők már a korlátoltságuk miatt is vakon engedelmeskednek neki.