Dél-Tirol közelnézetből

Dél-Tirolt az olasz közigazgatási rendszer a régió fővárosa után Bolzano Autonóm Tartományként ismeri. Németül Bozen Autonóm Tartomány – Dél-Tirol a neve. Egykor a Habsburg örökös tartományok része volt, az első világháborús átrendezések során került Olaszországhoz. Amivel sok évtizedes elnyomatás kezdődött.

– Nemrég tértem haza Dél-Tirolból, ahol az ottani német ajkú kisebbség helyzetét kutattam. Több közéleti szereplővel találkoztam, köztük Eva Klotzcal, akinek édesapja, Georg Klotz az egykori Dél-tiroli Felszabadító Bizottság tagja volt. Eva Klotz a Dél-tiroli Szabadság nevű helyi párt alapítója, korábbi vezetője, ma parlamenti képviselője. Ez a formáció a 35 tagú dél-tiroli tartományi parlamenti egyik ellenzéki alakulata. A tartományt a Dél-tiroli Néppárt kormányozza, ez nagyjából az Osztrák Néppárt mutációjának tekinthető. A parlamentben 14 politikai erő képviselteti magát a zöldektől a liberálisokon át a karakteresen konzervatív irányzatig, az említetteken kívül még öt német, négy olasz és három etnikailag vegyes alakulat – mutatja be a politikai felállást Jeney János. A térképész találkozott Cristian Kollmann nyelvészprofesszorral is, aki az első világháborút követően erőszakosan elolaszosított dél-tiroli földrajzi neveket kutatja. Ez ugyanis hozzátartozik a saját identitáshoz és az anyanyelvhasználathoz.

– Dél-Tirol területe mindössze 7400 négyzetkilométer, lakossága 539 ezer fő, ennek 70 százaléka német, 26 százaléka olasz, 4 százaléka pedig ladin nyelvű. Ők egy sajátos újlatin nyelvet beszélő, leginkább az Alpok elzárt völgyeiben élő kis lélekszámú népcsoport, akik szintén az erőszakos olaszosítás áldozatául estek, ezért természetes szövetségesei a németeknek. A tartomány fővárosa, Bozen avagy Bolzano olasz többségű, a másik nagyobb város, Meran, olaszul Merano etnikai aránya tavaly billent át, aminek drámai oka, hogy az olasz állam migránsok sokaságát telepítette oda, és mivel olasz állampolgárságot is kaptak, a statisztikákba olaszként kerültek be. Ez pedig döntően befolyásolja a nyelvi viszonyokat is – meséli Jeney János.

Az előzmények 1918-ra nyúlnak vissza, akkor lett Dél-Tirol Olaszország része. Mussolini rendszere betiltotta a német nyelvű oktatást, a német nyelvű közigazgatást, és egyáltalán, a nyilvánosság minden területén megszüntették a német nyelv használatát. Gondolhatnánk, hogy a Mussolini–Hitler-szövetség e téren javulást hozott, de nagyobbat nem is tévedhetnénk.

– A náci Németország az Anschluss kapcsán paktumot kötött a fasiszta Olaszországgal, amiben Berlin Ausztriáért cserébe gyakorlatilag elárulta a dél-tiroli németeket, így az elnyomás még keményebb lett – idézi fel a kevéssé ismert történelmi tényt Jeney János.

1948-ban papíron autonóm státust kapott ugyan a régió, a gyakorlatban azonban lényegileg minden ugyanúgy maradt, ahogy volt.

Ezért létrejött az olaszok által terrorszervezetnek, a németek nagy része által szabadságharcos csoportnak tekintett, Sepp Kerschbaumer vezette Dél-tiroli Felszabadítási Bizottság. Ennek tagjai az olasz uralom különböző szimbóluma, például szobrok ellen követtek el bombamerényleteket, később az infrastruktúra is célpontjuk lett. Harcukkal népszavazást akartak kikényszeríteni, amelyen három lehetőségre voksolhattak volna a dél-tiroliak: a térség maradjon Olaszország része; legyen önálló állam; vagy csatlakozzon Ausztriához.

– Ausztria azonban nem támogatta az ügyüket, mivel Olaszország az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség alapító tagjaként folyamatosan blokkolta csatlakozásukat. Ezért tudott Ausztria csak 1995-ben belépni, miután az olaszok három évvel korábban feloldották a blokkolást. A dél-tiroliakat tehát Bécs is magukra hagyta. Ugyanakkor egyes osztrák állampolgárok, bizonyos intézmények melléjük álltak, Innsbruckban, az ausztriai Tirol tartomány székhelyén működött egy rádióadó, amely számos nyelven sugárzott, és rendszeresen beszámolt a dél-tiroliak elnyomatásáról. Ez a Kárpát-medencei magyar autonómiaküzdelmekben is hasznos példa lehet számunkra – magyarázza a kutató.

Az elnyomás nem csak a nyelvi és közösségi jogok eltiprását jelentette. Az olasz állam Dél-Tirolban számos vízerőművet létesített az Alpok lefutó völgyeiben, és ezek építésekor falvakat tüntettek el a föld színéről, elárasztották őket. Van – pontosabban volt – olyan település, Graun im Vinschgau, ahol csak az egykori templom tornya látszik ki a tározó vizéből – nekünk, magyaroknak erről azonnal a székelyföldi Bözödújfalu ugyanilyen tragédiája jut eszünkbe.

Az újonnan létesített erőművekben termelt elektromos áramot villanyvezetékeken juttatták el Olaszország távolabbi iparvidékeire. Ezért a Dél-tiroli Felszabadítási Bizottság ezeket is célba vette. A szervezet leghírhedtebb akciója az úgynevezett tűz éjszakája (Feuernacht) volt, amikor 1961. június 11-éről 12-ére virradó éjjel 37 villanyoszlopot robbantottak fel egyszerre, távirányítással. Az akcióban meghalt egy olasz munkás, aki felfedezte az egyik bombát, és a kezében robbant fel.

A válasz kíméletlen volt, tömegével tartóztatták le a Dél-tiroli Felszabadítási Bizottság tagjait, akiket brutális kínzásoknak vetettek alá, ketten közülük a börtönben bele is haltak a gyötrelmekbe. A szervezet gyakorlatilag feloszlott, ami maradt belőle, az jelentősen átalakult.

– Neonáci érzelmű személyek bukkantak fel; akikkel én beszéltem dél-tiroli kutatóutam során, azt állítják, hogy ebben az olasz titkosszolgálat keze volt, szerintük ezzel akarták diszkreditálni az eredetileg a nácizmust kifejezetten elutasító mozgalmat a világ és a dél-tiroli emberek előtt – meséli Jeney János.

Az olasz állam tehát felszámolta a radikális csoportosulást, ugyanakkor Rómában belátták a helyzet tarthatatlanságát, és tárgyalásba kezdtek a dél-tiroliakkal, annál inkább, mert addigra Ausztria, miközben Tirolból kitiltotta és az ország más vidékeire kényszerítette az oda menekült dél-tiroliakat, annyit megtett, hogy az ENSZ napirendjére vetette az ügyet. Végül 1972-ben megszületett a második autonómia-statútum, ami viszonylag széles jogokat ad Dél-Tirolnak. Az oktatásban és a közigazgatásban elvileg érvényesülnek a nyelvi jogok, az olaszt idegen nyelvként tanítják, ahogy a németet is az olasz iskolákban. A gyakorlatban azonban gyakran mégsem tudnak jogaikkal élni a dél-tiroliak, hiszen ha egy rendőr vagy csendőr nem tud németül, akkor hiába az írott paragrafus. A tanár- és orvoshiány is problémát okoz, az Olaszország más vidékeiről pótolt munkaerő ugyanis gyakran ugyancsak nem vagy nem elég jól beszél németül. Dél-Tirolnak saját adóztatási joga van, az innen származó bevétel az autonóm tartomány saját számlájára kerül, amit azonban Rómában kell vezetni.

– Megesett, hogy az olasz állam a központi költségvetés zavara miatt zárolta Dél-Tirol számláját, és csak a minimálisan szükséges működési költségeket szabadították fel – jegyzi meg Jeney János, rámutatva, hogy a papíron létező jogok gyakorlati érvényesülése könnyen csorbát szenved.

Emiatt vallja a Dél-tiroli Szabadság nevű párt, hogy az autonómia nem önrendelkezés. Jobb, mint ha nem volna, de korlátokat emel az önrendelkezés elé. A Dél-tiroli Szabadság ezért újra a politikai napirendre hozta a Dél-tiroli Felszabadító Bizottság által is követelt népszavazás ügyét, ugyanazzal a céllal, hogy tudniillik a régió lakossága választhasson az Olaszországhoz tartozás, az Ausztriához csatlakozás vagy a független állami lét között.

– A Dél-tiroli Szabadság központi irodájában van egy felirat, miszerint Dél-Tirol nem Olaszország. Ez mindent elmond a hitvallásukról – mondja Jeney János. Azt is megtudjuk, hogy ez a párt konzervatív értékrendje miatt rokonszenvez Magyarországgal, ráadásul hasonló élethelyzetben működik, mint a Trianonban elszakított országrészeink magyar szervezeteinek többsége, így ilyen irányú érdeklődés is tapasztalható részükről. Mi több, szerintük aktuálisan Kárpátalján is érdemes lenne megpróbálkozni egy olyan népszavazással, mint amit ők szorgalmaznak.

– Ugyanakkor egy ilyen népszavazást nagyon jól megválasztott pillanatban szabad csak elindítani, és kell hozzá anyaországi támogatás is – teszi hozzá Jeney János.

A térképész tapasztalatairól beszámolva egy érdekességre is felhívja figyelmünket: miközben az egykori Dél-tiroli Felszabadító Bizottság egykor Ausztriába menekült, még élő néhány tagja máig sem térhetett haza, a kínvallatásokba belehalt személyekről, illetve az erőszakos akciókkal küzdő szervezet vezetőiről számos településen utcákat neveztek el, és ez ellen a római központi kormányzat nem lép fel.

Összességében elmondható, hogy közelnézetből a gyakran példaként emlegetett dél-tiroli autonómia sem orvosolta az ott élő németek sérelmeit, a jelenleginél nagyobb fokú függetlenségre jelen körülmények között azonban kevés az esély. Ugyanakkor olyan világrendszerváltás zajlik, amelynek során akár váratlan lehetőségek is megnyílhatnak, így érdemes a puskaport szárazon tartani. A tanulságokat pedig mi, magyarok is levonhatjuk.