Ilyet nem láttak a katonaorvosok az első világháború óta
Ukrajnában olyan fertőzések térnek vissza, amelyekről Európában azt hittük, már csak történelemkönyvekben olvasunk majd róluk. A frontokon szolgáló katonai orvosok szerint a modern drónháború miatt szinte lehetetlenné vált a sebesültek gyors kimenekítése, és ez olyan körülményeket teremt, amelyek a gázgangréna újbóli megjelenéséhez vezettek. A Telegraphnak nyilatkozó önkéntes doktorok úgy fogalmaztak, hogy a háború miatti késedelmes ellátás olyan szövődményeket eredményez, amelyeket élő ember még nem látott szolgálat közben. Egy Zaporizzsjában dolgozó külföldi orvos szerint a sérültek gyakran napokig vagy akár hetekig fekszenek föld alatti, ideiglenes ellátóhelyeken, mert a kimenekítésükre induló járműveket azonnal dróncsapások érik.
A gázgangrénát elsősorban a Clostridium baktériumok okozzák, amelyek oxigénszegény, elhalt szövetben szaporodnak el. A fertőzés rendkívül gyors lefolyású, erős fájdalmat, duzzanatot és szövetelhalást okoz, és a betegek bőrén jellegzetes, pattogó érzést keltő gázbuborékok jelennek meg. Egy brit mikrobiológus szerint a kezelés normál körülmények között is rendkívül nehéz, Ukrajnában pedig a laboratóriumi háttér és a célzott antibiotikumok hiánya miatt sokszor lehetetlen. Úgy fogalmazott, hogy
ha nincs azonnali sebészi beavatkozás és megfelelő antibiotikumos kezelés, a halálozási ráta közel száz százalékos.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a fronton tovább nő az antibiotikum-rezisztens megbetegedések száma. A Telegraph által hivatkozott szakértők szerint a háborús sebesülések, a rendszertelen egészségügyi ellátás és a széles spektrumú antibiotikumok gyakori használata mind elősegítik a gyógyszernek ellenálló baktériumok terjedését.
Egy Zaporizzsjában szolgáló önkéntes orvos arra figyelmeztetett, hogy hatalmas ütemben emelkedik az antibiotikum-rezisztens fertőzések száma, és
sok esetben már a túléléshez szükséges, alapvető beavatkozások is csúsznak, mert a sebesültek egyszerűen nem jutnak időben kórházba.
A drónfenyegetések miatt az orvosok és a sérültek is a föld alá kényszerülnek. Egy frissen visszatért katonaorvos azt mondta, közel három hétig nem látta a földfelszínt, mert a terepre kilépőket azonnal célba veszik. A bunkerekben kialakított, szedett-vedett műtők ugyan képesek a „tűzoltás” jellegű beavatkozásokra, vagyis az életmentő sérülések elsődleges ellátására, de steril körülményekről és megfelelő felszerelésről szó sincs. A szakértők egybehangzóan állítják: minél tovább kell várni a kimenekítésre, annál kisebb az esélye, hogy egy súlyos sérült életét meg lehet menteni, mert a fertőzések rendkívül gyorsan terjednek.
A helyzet olyan mértékben romlik, hogy egyes orvosok szerint olyan sebekbe halnak bele a katonák a fronton, amelyek békeidőben nagy eséllyel túlélhetők lennének. Egy önkéntes úgy fogalmazott, hogy sokan azért veszítik életüket, mert még vérátömlesztésre sem tudják őket időben kórházba juttatni. A Telegraph cikke szerint a késedelmes ellátás és az antibiotikum-hiány együttesen idéznek elő olyan helyzetet, amit a szakértők már az első világháború óta nem tapasztaltak Európában.
