Ady özvegyét és Szabó Lőrinc menyasszonyát is megkörnyékezte Babits Mihály
Sorsfordító döntéseket hozott az irodalom vezére
1883. november 26-án született Babits Mihály, a Nyugat első nemzedékének tagja, a lap későbbi főszerkesztője, aki íróként és irodalomszervezőként is számottevő befolyással bírt a hazai kulturális életre, különösen azt követően, hogy 1927-ben a Baumgarten-alapítvány kurátorává választották. Szerelmi élete bizarr epizódoktól sem volt mentes.
Babitsnak egészen 1941-ben bekövetkezett haláláig döntő szerepe volt a több ezer pengővel járó Baumgarten-díj odaítélésében. A tehetséges és egyben rászoruló költők és írók jutalmazására alapított elismerés akár több évre meghosszabbítható, vagy újra kiadható volt.
1929 és 1949 között több mint 120 alkalommal adták át az irodalmi élet színe-javának, mások mellett Juhász Gyulának, Tamási Áronnak, Krúdy Gyulának, Füst Milánnak, Szabó Lőrincnek, Wass Albertnek, Karinthy Frigyesnek, Szerb Antalnak, Weöres Sándornak, Radnóti Miklósnak, Déry Tibornak és Kassák Lajosnak. A sort hosszan lehetne folytatni…
Babits fiatal pályatársa, József Attila azonban – bár segélyt és jutalmat is kapott a kuratóriumtól – magát a díjat életében soha nem vehette át, csupán posztumusz részesült az elismerésben. Ugyan az 1936-os év díjazottjai között József Attila neve is szerepelt, Babits, aki egyébként értékelte József Attila tehetségét, az utolsó pillanatban levette őt a listáról az akkoriban megjelent „Én nem tudtam” című verse miatt, amelyet a költő Babitsnak ajánlott „hódolattal”. Az idősebb pályatárs állítólag annak a látszatát akarta elkerülni, hogy az elismerést csak a neki bókoló írók kaphatják meg. A mai napig sokan elmarasztalják Babitsot akkori döntése miatt, pedig néhány évvel korábban a fiatal József Attila is nagyon megbántotta a Nyugat főszerkesztőjét, amikor gúnyos hangú pamfletet írt polgári humanista pályatársáról.
A sors furcsa fintoraként 1950-ben a Minisztertanács rendelete nyomán megszüntetett Baumgarten-díj helyét éppen az a kitüntetés vette át, amelyet József Attiláról neveztek el…
Babits egész életében a XX. század első felének legjelentősebb költőivel és íróival ápolt személyes, gyakran baráti kapcsolatot. Juhász Gyulát és Kosztolányi Dezsőt még a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészhallgatójaként, Négyesy László híres stílusgyakorlat-óráin ismerte meg.
Esztergomi nyaralója a hazai társasági élet egyik központjaként működött, autogramfalát szívesen szignózták a hozzá vendégségbe érkező művészbarátai. Babits egykori nyári otthona napjainkban az író nevét viselő Emlékházként működik.
Levelek Iris koszorújáról című első verseskötete 1909-ben, abban az időszakban jelent meg, amikor friss magyar-latin szakos középiskolai tanári diplomával a zsebében főállású gimnáziumi tanárként tevékenykedett. Rövidre szabott életének következő évtizedeiben a lírai műfajok mellett prózaíróként és műfordítóként is letette a névjegyét.
Érdekesen alakuló szerelmi élete pikáns epizódoktól sem volt mentes.
Miután a néhai Ady Endre frissen megözvegyült feleségével, Boncza Bertával, vagyis Csinszkával keveredett szerelmi viszonyba, a vele egy lakásban élő tanítványa, titkára és barátja, a fiatal Szabó Lőrinc menyasszonyát kérte feleségül. A vőlegénycserét azonban nem kísérte örök harag, hiszen Szabó Lőrinc voltaképpen beleegyezett abba, hogy mestere az oltárnál a helyére álljon. Sőt, miután Babits egy este megvallotta neki, hogy érdeklődik Tanner Ilona iránt, Szabó Lőrinc maga hívta fel kedvesét, hogy közölje vele: helyette Babits fogja feleségül venni.
Tanner Ilona már feleségként így írt naplójába a Babits és közte kialakult ellentmondásos érzelmi kapcsolatról:
„…Sokszor olyan nagyon fáj ez nekem, hogy el sem mondhatom: nem a sors hozott össze minket, hanem egy ostoba véletlen, nem érdemeim tettek Babits Mihály hitvesévé, hanem mert éppen kéznél voltam, nem szeretett, nem kívánt, mint egyetlen nőt, aki boldoggá teheti – csak a magánytól menekült, s meggondolás nélkül teljesen ismeretlenül feleségül vett. S egy cseppnyi garancia az együttélés lehetőségére talán irodalmi érdeklődésem volt…S itt leszögezhetem azt is, hogy ezután, lassankint meg is szeretett engem, mondhatnám nagyon megszeretett, hiszen ma minden érzésével, minden gondolatával szinte megható módon hozzám kötötte magát…”
Nem volt tehát szerelmi házasság, de a Nyugatban is publikáló írónő-feleség végig kitartott 57 éves korában, gégerákban elhunyt férje, a köztiszteletben álló Babits Mihály mellett.
