Rózsává lett kenyér

Árpád-házi Szent Erzsébet 1207. július 7-én látta meg a napvilágot II. András király és Merániai Gertrúd királyné leányaként, a későbbi IV. Béla király húgaként. Születési helye bizonytalan, Buda, Pozsony és Sárospatak egyaránt lehetséges városként szerepel a krónikákban.

Ahogy az akkoriban szokásban volt, dinasztikus diplomáciai okokból négy esztendős korában eljegyezték I. (Kemény) Hermann türingiai őrgróf azonos nevű fiával, aki azonban az esküvő előtt elhunyt. Ezután az őrgróf kisebb fia, Lajos jegyezte el, ő később IV. (Kegyes) Lajosként lépett trónra. 1221-ben tartották meg az esküvőt, házasságuk példásan bensőséges volt, kölcsönös, feltétel nélküli szereteten alapult. Erzsébet alázatos önátadását férje tiszteletteljes gyengédséggel viszonozta, és mindig a pártjára állt, amikor udvarának és családjának egyes tagjai rosszallották „pazarló” jótékonykodását.

Erzsébet édesanyját 1213-ban megölték Magyarországon – Katona József Bánk bánjából jól ismerjük a tragédiát, és azt is tudjuk, hogy II. András nem állt bosszút hitvese gyilkosain, felelősségteljes uralkodói nagysága felülkerekedett egyéni emberi érzésein, és megértette, hogy mélyen sebző súlyos sérelmek sokasága vezetett el a szörnyű végkifejlethez.

Erzsébet eszménye a Krisztusnak való teljes önátadás volt: rendszeresen böjtölt, vezeklőövet hordott, gyakran virrasztott imádkozva, az is megesett, hogy a hitvesi ágy helyett a hideg kőpadlón aludt.

Gyermekmenhelyet, ispotályt alapított, maga is buzgón ápolta a betegeket, legyenek azok akármilyen szörnyű ragály, például lepra áldozatai. Amikor férje 1225-ben hadjáratba ment, maga vette át Türingia kormányzását.

Felnyittatta az élelmiszer-raktárakat, így enyhítette a szegények éhezését. Bár emiatt sokan intrikáltak ellene, férje visszatértekor minden döntésében igazat adott neki.

A Szentföld felszabadítására irányuló hatodik keresztes hadjárat során Lajos a sereg brindisi táborában kitört maláriajárványban elhunyt, ezután néhai férje két öccse mindent megtett Erzsébet elszigetelésére. Ezért gyermekeivel elhagyta a wartburgi várat, és azon túl fonásból, egyéb kézimunkából élt, így nevelte három gyermekét. Marburgban Assisi Szent Ferenc harmadrendjének szerzetesnője lett, szürke köpenyben járt, és bár atyja, II. András király hívására lehetősége lett volna hazatérni, ő Türingiában, Marburgban maradt. Mindössze 24 éves volt, amikor 1231. november 17-én megtért Istenhez.

Különös eseményént jegyezték fel, hogy három nappal korábban pontosan megmondta halála időpontját, a végső pillanat elérkeztekor pedig ez volt utolsó mondata: „Itt az óra, amikor a Mindenható magához hívja barátját.”

Marburgban temették el, sírja körül csodás események történtek. Nem egészen négy évvel később, 1235. május 28-án IX. Gergely pápa avatta szentté Perugiában – ugyanott, ahol 1228-ban Assisi Szent Ferencet.

Tisztelete futótűzként terjedt, egész Európában Szent Erzsébet tiszteletére nevezett templomok, kolostorok, kórházak épültek.

A képzőművészetben gyakori attribútuma a rózsa, egy legenda szerint ugyanis férje halála után Erzsébet, amíg e tevékenységét el nem lehetetlenítették, tovább jótékonykodott, és egy alkalommal, amikor kenyeret vitt a rászorulóknak, és sógora, Raspe Henrik számon kérte, hogy mit dugdos a kosarában, Erzsébet azt felelte, hogy rózsát. Henrik ellenőrizte, és csodás módon valóban rózsákat talált a kosárban – Isten ugyanis megóvta attól, hogy hazudjon. Szent Erzsébet másik ismert attribútuma a korsó, amiből a szomjazóknak adott inni.

Emléke máig eleven, Liszt Ferenc oratóriumot írt róla Szent Erzsébet legendája címmel, a Magyar Katolikus Egyház minden évben az ünnepnapjához legközelebbi vasárnapon – idén e hét vasárnapján, november 23-án – országos gyűjtést szervez a rászorulók megsegítésére. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1999-ben megalapította a Szent Erzsébet Rózsája Díjat, az ezredfordulón pedig a budatétényi Rózsakertet (Rozárium) megalapító, 2012-ben elhunyt Márk Gergely gyógynövény- és rózsanemesítő Árpád-házi Szent Erzsébet nevű futórózsája aranyérmet kapott.

Árpád-házi Szent Erzsébet emlékének Kossuth- és József Attila-díjas költőfejedelmünk, Döbrentei Kornél Nem a csoda című megrendítő, katartikus erejű költeményével hódolunk.