A modern világ tele van digitális rövidítésekkel: QR-kódokkal, érintés nélküli fizetéssel, önkiszolgáló kasszákkal. Mindez kényelmes, de közben észrevétlenül eltűntek azok az apró, mindennapi interakciók, amelyek egykor megtöltötték élettel a nyilvános tereket. A pszichológusok szerint éppen ezek a rövid, néha csak néhány másodperces találkozások hiányoznak leginkább – és ez a hiány táplálja a magány terjedését.

Hirdetés

Az Egyesült Államok főorvosa nemrég „magányosság-járványról” beszélt, amelynek egészségügyi kockázatai már a napi 15 cigaretta elszívásával is összehasonlíthatók. A jelenség nem csak Amerikában érzékelhető: a fiatal generációk világszerte egyre kevesebb természetes társas helyzettel találkoznak.

Fotó: Shutterstock / Rawpixel. com

Barátokon túl – miért számítanak az idegenek?

A társadalmi jóllétet általában a barátokkal és a családdal kötjük össze, de kutatások szerint a rövid, felszínesnek tűnő interakciók is erősen hozzájárulnak a lelki egyensúlyhoz. Ehhez azonban egy feltétel szükséges: az embereknek biztonságban kell érezniük magukat a közösségükben.

A Journal of Happiness Studies friss eredményei szerint azok, akik megbíznak a lakóhelyük közösségében, több pozitív hangulatú találkozást élnek át idegenekkel – és ezek a pillanatok érezhetően javítják a hangulatot és csökkentik a magányérzetet.

A rövid találkozások tudománya

A kutatás arra fókuszált, mi történik akkor, amikor egy idegennel néhány másodpercre „összekapcsolódunk”:
– egy kedves mosoly a pénztárnál,
– egy apró viccelődés a sorban álláskor,
– vagy egy közös, elismerő pillantás, amikor valaki tartja az ajtót.

Ezek a mikrokapcsolatok meglepően erős hatással bírnak: növelik a társas önbizalmat, csökkentik a rossz kedvet, és javítják a lelki egészséget.

A jelenséget Barbara Fredrickson pszichológus a „pozitivitás rezonanciájának” nevezi: annak a múló, de valódi érzelmi szinkronnak a pillanatait, amely rövid időre összeköti az embereket – akár teljesen ismeretleneket is.

A bizalom dönt?

A kutatók érdekes módszerrel vizsgálták a bizalom szerepét. A résztvevők elképzelték, hogy egy ismeretlen városba költöznek. Az egyik forgatókönyvben valaki visszaadta az elveszett pénztárcájukat – ez egy megbízható, összetartó közösséget sugallt. A másikban a pénztárca soha nem került elő.

Azok, akik a „bizalom” városát képzelték el, sokkal barátságosabb interakciókat vártak az idegenektől.

A kutatás egyértelmű:
minél nagyobb a közösségbe vetett bizalom, annál inkább számítunk pozitív emberi kapcsolódásra – még vadidegenekkel is.

A Z generáció és a harmadik tér eltűnése

A fiatal generáció különösen érintett. A „harmadik tér” – könyvtárak, kávézók, közösségi helyek, amelyek nem az otthonunk és nem a munkahelyünk – szerepe világszerte csökkent. A COVID-19 pedig felgyorsította ezt a folyamatot: a társas élet jelentős része az internetre költözött.

Ennek következményei:
– romló kommunikációs készségek,
– növekvő társas szorongás,
– csökkenő önbizalom személyes helyzetekben,
– gyengébb közösségi kapcsolatok.

A WHO szerint a fiatalok körében nő a depresszió és a szorongás előfordulása – részben az elszigetelődés miatt.

Fontos különbséget tenni: azok, akik diszkriminációval találkoznak, fogyatékkal élnek, vagy tartanak a zaklatástól, nem feltétlenül érzik biztonságosnak a nyilvános interakciókat. Számukra a bizalom és a kapcsolódás másképp épül fel.

Hogyan építhető újra a közösségi kapcsolódás?

A jó hír az, hogy a bizalom és a kapcsolódás újratanulható – egyénenként és közösségi szinten is. A pszichológusok a következő, tudományosan alátámasztott módszereket javasolják:

1. „Köszönj három idegennek” kihívás

Egy apró mosoly, egy „jó napot kívánok”, egy kedves biccentés már növeli a társas önbizalmat.

2. Telefonmentes pillanatok

Sorban állás, villamosra várakozás, liftben utazás – ha nem a képernyőt nézzük, megnyílnak a természetes kapcsolódási lehetőségek.

3. Használd újra a harmadik teret

Időnként dolgozz könyvtárból, kávézóból, közösségi térből. Már a jelenlét is több találkozást hoz magával.

4. Közösségi beruházások támogatása

Parkok, könyvtárak, közösségi központok fejlesztése képes visszahozni az elveszett társas közeget.