Sokan bújnak a magyar vétó pajzsa mögé
Szlava Ukrajinyi és a brüsszeli valóság
Brüsszelben minden áldott nap elhangzik: Ukrajna csatlakozása geopolitikai szükségszerűség. A valóságban azonban sokan szorongva figyelik a folyamatot – különösen Lengyelország, ahol az olcsó ukrán gabona és acél már belpolitikai válságot okoz. A vitát egyelőre elfedi a magyar ellenállás, de egyre több jel mutat arra, hogy Berlin és Párizs sem örülne a gyors csatlakozásnak.
Ha Ukrajna EU-tagsága szóba kerül a nyugati médiában, akkor szinte propagandisztikus leegyszerűsítéssel azt sulykolják, hogy ez ügyben mindenki lelkes, kivéve Magyarországot és persze Orbán Viktort, aki lépten-nyomon gáncsolja a csatlakozási folyamatot. Pedig Európa hős védői megérdemelnék, mert Ukrajna a kontinens keleti bástyája.
Ezzel szemben hallani újabban olyan hangokat is, amelyek kiénekelnek ebből a zajos kórusból, és némileg árnyaltabban iparkodnak bemutatni, mi is zajlik a brüsszeli színfalak mögött.
Az EU meghívta Ukrajnát a klubba – de valóban megtörténhet-e a csatlakozás? – teszi fel a kérdést a The Guardian brit napilap, majd részben meg is válaszolja: Zelenszkij 2030-ig szeretné elérni a tagságot, ám az erősödő radikális jobboldal, a bővítésellenes hangulat és a költségvetési félelmek közepette egyre több ország bújik a magyar vétó mögé.
Magyarország mögé rejtőznek
Ma már szinte nincs olyan brüsszeli találkozó, ahol Ukrajna EU-tagsága ne hangzana el „geopolitikai szükségszerűségként”. A napokban az Európai Bizottság kiadta a tíz tagjelölt ország állapotértékelését, amely Ukrajnát, Moldovát, Albániát és Montenegrót az éltanulók közé sorolta. Kaja Kallas, az EU külpolitikai főképviselője szerint reális cél, hogy ez a négy ország 2030-ra már az EU tagja legyen.
„A realitás azonban kijózanító: nem az Európai Bizottság dönt arról, ki csatlakozhat. Ezt a 27 jelenlegi tagállam határozza meg – egyhangú döntéssel, a folyamat minden egyes szakaszában. És jelenleg az EU »tartósan berendezkedett autokratája«, Orbán Viktor blokkolja a tárgyalások hivatalos megnyitását Ukrajnával. Mivel Moldova együtt mozog Ukrajnával a folyamatban, ő is beragadt” – írja a brit lap, hozzátéve, a figyelem ezért a 2026. áprilisi magyarországi választásokra irányul, amely akár Orbán Viktor leváltásával is végződhet. De a cikk siet leszögezni: vannak más országok is, amelyek belpolitikai okokból ódzkodnak a bővítéstől, ám most Magyarország mögé rejtőznek.
Magyarország ma az unió hivatalos ellenállója: vétó, fenntartás, óvatosság – a brüsszeli narratíva is úgy áll össze, hogy „ha Budapest enged, minden mehet tovább”. Csakhogy ez nem igaz.
Ellenkezőleg: számos uniós országban pontosan tudják, hogy Ukrajna gyors csatlakozásáért súlyos árat kellene fizetni – de senki sem szeretne vállalni Magyarországhoz hasonló megbélyegzettséget a hivatalos narratíva elutasítása miatt.
Költségek és politikai széttartás
Brüsszelben már keresik a kiskapukat az orbáni vétó megkerülésére – például „front-loading” néven, amely lehetővé tenné, hogy a tárgyalások informálisan már megkezdődjenek, amíg Budapest fel nem oldja a blokkolást.
Más ötletek is formálódnak: keményebb jogi biztosítékok vagy hosszú próbaidők az új tagállamok számára, hogy eloszlassák az aggodalmakat. Kommunikációs kampányok is készülnek – nemcsak a jelenlegi, hanem a majdani tagjelölt országok polgárainak is –, hogy megnyerjék a közvéleményt. Csakhogy – mutat rá a The Guardian cikke még a bővítést alapvetően pártoló országok is aggódnak a cech miatt. Ukrajna szegénysége és óriási újjáépítési költsége mindenkit óvatosságra int. Közben még mindig viták övezik a 140 milliárd eurónyi befagyasztott orosz vagyon esetleges felhasználását Ukrajna megsegítésére. A brit lap azt sem rejti véka alá, hogy a közép-európai EU-tagokat más is aggasztja: Lengyelország, Magyarország és Szlovákia attól tart, hogy a mezőgazdasági termelőként és kereskedelmi riválisként ismert Ukrajna belépésével jogosulttá válna az uniós agrártámogatásokra, ami zavart okozna a piacokon.
Mindezeken túl sokan úgy vélekednek, a bővítés ahelyett hogy megerősítené, inkább meggyengítené az EU-t – hacsak előbb nem történnek belső reformok, amelyek megakadályozzák a bénultságot egy 30-nál is több tagú klubban, ez viszont évekbe telhet.
A fő ellenállók lehetnek
Az Európai Unió fokozza erőfeszítéseit Ukrajna gyorsabb csatlakozása érdekében – ám a folyamat legnagyobb akadálya nem Budapest, hanem Varsó lehet.
Lengyelország ugyanis sokkal többet veszíthetne a felgyorsított bővítéssel, mint Magyarország, ám egyelőre hagyja Budapestet a politikai nyomás célpontjának, legalábbis a jövő évi magyar választásokig – ezt már egy román lap, a Jurnalul hírportál írja.
A lap megjegyzi, a lengyel–ukrán kapcsolatok 2023-ban jelentősen megromlottak a gabonakrízis miatt. Miután az EU ideiglenesen felfüggesztette az ukrán exportvámokat, a lengyel piacot elárasztotta az olcsó ukrán gabona: tüntetések kezdődtek, a gazdák kamionokat blokkoltak a határon. Aztán a lengyel kormány embargót hirdetett az ukrán búzára – az intézkedés ma is érvényben van, dacára a brüsszeli tiltakozásnak. A helyzet később részben rendeződött, miután az új EU–Ukrajna kereskedelmi megállapodás kvótát vezetett be az ukrán gabonára – az előző évi importnál csaknem ötször kisebb mennyiségben, 6,4 millió helyett 1,3 millió tonnára.
Most azonban új front nyílt: az Ukrajnából érkező olcsó acél fenyegeti a lengyel ipart, és Varsó már jelezte, hogy korlátozná ennek behozatalát is.
Lengyelország számára tehát a gyors ukrán csatlakozás – akár ideiglenes, vétójog nélküli formában – komoly gazdasági és társadalmi következményekkel járhatna. A közvélemény mindezt tükrözi is: egy nyári felmérés szerint csupán a lengyelek 35 százaléka helyesli Ukrajna belépését, szemben az orosz invázió után mért 85 százalékkal.
A nyugati sajtó mostanáig Magyarországot mutatta be Ukrajna EU-csatlakozásának fő akadályaként. Lengyelország ezt belpolitikai okokból csendben támogatta is. A valóság azonban más: Varsó lehet az igazán kemény ellenfél, mégpedig gazdasági és választási megfontolásokból – jegyzi meg a Jurnalul cikke, hozzáfűzve, hogy „egyes feltételezések szerint Brüsszel és Kijev aktívan próbálhatja befolyásolni a 2026. áprilisában esedékes magyar választásokat, abban reménykedve, hogy Orbán Viktor megbuktatható. Ha ez megtörténne, minden figyelem elkerülhetetlenül Lengyelországra terelődne.”.
Márpedig ott most nincs olyan politikai erő, amely szívesen viselné egy gyors ukrán csatlakozás belpolitikai költségeit. A Donald Tusk vezette liberális kormány így is nehézségekkel küzd, és a 2027-es parlamenti választások előtt aligha vállalhat fel egy erősen népszerűtlen döntést. Az államfő, Karol Nawrocki, aki a konzervatív táborból érkezett, szintén elidegenítené saját szavazóit egy ilyen húzással.
