Wass Huba üzenete: A magyar népnek össze kell tartania, ez stratégiai kérdés
„A háború éppen azt rombolja szét, amit megmenteni lett volna hivatott.” Wass Huba katonaként – és később civilként is – keveset nyilatkozott a sajtónak. 1994-ben adott egy nagyobb lélegzetvételű interjút a Heti Újságnak, ebből a cikkből szemléztük a dandártábornok érdekes, időtálló gondolatait.
A Wass fiúk és a Magyarországhoz és Erdélyhez való tartozás tudatáról, a menekülésről:
„Hároméves voltam, amikor Erdélyt elhagytuk, és nagyon kevés emlékem van abból az időből. 1943 őszén és 1943-1944 telén az előrenyomuló szovjet hadsereg még nem érte el lakóhelyünket. Emlékszem, hogy Sopron havas utcáin játszottam, és néha meglátogatott apánk és más magyar tisztbarátai a frontról. Emlékszem az izgalmas vonatutazásra, amikor az oroszok elől menekültünk.
Láttam, amint két repülőgép megtámadja a vonatot, mielőtt apám bedugott a vonatülés alá.
1945 kora tavaszán megérkeztünk a bajor erdőbe. A hosszú séta emléke még mindig eleven, amikor fölmentünk egy dombra, a Raab család házába, akikkel öt évig együtt éltünk. Hideg volt. Két öcsémet (Géza és Miklós) gyerekkocsiban tolták.”
1949-ben Hamburgba költöztek, ahol kibombázott épületekben játszottak, más fiúkkal együtt, míg édesapjuk éjjeliőrként dolgozott. Ebben az időben adták ki a Bajorországban írt Adjátok vissza a hegyeimet! c. regényét, mely azóta németül, angolul és spanyolul is megjelent.
Az Amerikába való költözésről és beilleszkedésről:
„Az amerikai gyermekek sokkal barátságosabbak voltak, mint a németek Hamburgban, ahol gyakran verekedtünk az iskolaudvaron, mert magyar menekültek voltunk. Amerikában az egész osztály segített nekem, hogy megtanuljak angolul. Az első angol nyelvű könyvet tanáromtól, egy ragyogó, jókedvű fiatal nőtől kaptam. A könyv három west point-i diákról szólt. A West Point Amerika első számú tiszti iskolája. Eisenhower és a második világháború legtöbb amerikai tábornoka itt végzett. Tízéves koromban már tudtam, keményen tanulnom kell, hogy felvegyenek a West Pointra. 1960. július 5-én kezdtem el a West Pointot, miután letettem egy versenyvizsgát Floridában. Attól kezdve katona vagyok.
Első benyomásaim: édesapa egyenruhában, az amerikai közkatona, a szovjet katonai veszély – ahogy korai éveimben megértettem – erre az életre és erre a hivatásra vezettek.
A Wass név civilizációsan kötelez:
„Apánk jól megértette velünk, hogy kötelességünk mások szolgálata és a civilizáció színvonalának emelése. Gyakran mondta, hogy családunk történetéből adódóan nekünk nincs jogunk egyedül saját személyes kényelmünkkel törődni.”
Wass Huba gondolatai a háborúkról:
„Minden katona, aki látott már háborút, óvakodik attól, hogy tisztán katonai megoldást ajánljon a politikai problémákra. A háború ugyanis éppen azt rombolja szét, amit megmenteni lett volna hivatott. Megtanultam továbbá a háború alapelveit: a stratégiát, amely a harci taktika célját határozza meg. A stratégiának pedig a politikai célt kell szolgálnia. Vietnamban ez az egyszerűen hangzó logikai sor zavaros volt.
A legerősebb katonai nemzet, a legjobban kiképzett s a legjobban felszerelt haderővel sem tud győzni a harc tiszta és következetes politikai célja nélkül.
Ez az oka a Szaddám Huszein elleni gyors győzelemnek, és nem a technológiai fölény. Ez utóbbi csak gyorsította a győzelmet és életeket mentett.
A magyarságról
„Az amerikai magyar csoportokkal kapcsolatosan az a tapasztalatom, hogy igen nagy a széthúzás. A magyar népnek össze kell tartania: ez stratégiai kérdés.
A magyarság boldogulása alatt pedig azt az állapotot értem, melyben a kultúra és a civilizáció akadálytalanul virágozhat minden olyan területen, ahol már jó ezer éve magyarok élnek, s nem fenyegetik a szomszédos népeket.
Ez csak akkor lehetséges, ha a gazdasági fejlődés következtében ezek a területek elérik Németország, Franciaország, Belgium és Luxemburg határ menti területeinek színvonalát, ahol különböző népek egyetértésben élnek.”
