Vannak emberek, akiknél az „öt perc múlva ott leszek” valójában negyedórát jelent. A szakértők szerint ez nem feltétlenül figyelmetlenség vagy hanyagság. A viselkedéstudomány több tényezőt is azonosított, amelyek magyarázzák, miért késik valaki rendszeresen: személyiségjegyek, belső biológiai ritmus, sőt akár az agyműködés is szerepet játszhat.

Hirdetés

Egy 2003-as Human Performance kutatás például nem talált egyértelmű kapcsolatot a késés és a személyiségtípus között, ám az újabb vizsgálatok már árnyaltabb képet mutatnak. Ma egyre több bizonyíték utal arra, hogy bizonyos pszichológiai mintázatok, belső órák, valamint biológiai különbségek is szerepet játszanak abban, ki érkezik korán – és ki az, aki mindig lemarad.

Jeff Conte, a San Diego-i Állami Egyetem pszichológia professzora rámutat: „vannak egyéni személyiségbeli különbségek, amelyek összefüggésben állnak a krónikus késéssel”. A pontosság társas szabály is: jelzi, mennyire tiszteljük mások idejét – és mennyire vagyunk megbízhatóak.

Pauline Wallin pszichológus szerint „amikor megállapodtok abban, hogy egy adott időpontban valahol legyetek, lényegében szerződést köttek”. A késés ezért nem csupán bosszantó, hanem a kapcsolataink minőségét is veszélyeztetheti.

Kapcsolódó cikkünk

Az alábbiakban öt gyakori ok következik – és az is, mit lehet tenni ellenük.

1. Az örök optimisták és a tervezési tévedés

Az 1970-es években Daniel Kahneman és Amos Tversky vezette be a „tervezési tévedés” fogalmát: hajlamosak vagyunk alábecsülni, mennyi idő kell egy feladathoz, még akkor is, ha már százszor megcsináltuk.

Allen Bluedorn időgazdálkodási kutató szerint „a tervezési tévedés az a hit, hogy a saját terveink tökéletesen megvalósulnak”. Az ilyen emberek túl szűken számolnak az idővel, nem hagynak helyet késéseknek – így borítékolható a megérkezés csúszása.

Mit érdemes kipróbálni?
Rashelle Isip időmenedzsment szakértő tanácsa: az eredeti időbecslést érdemes megduplázni. Ha valaki szerint odaér 10 perc alatt – tervezzen inkább 20-al. A tartalékidő sok feszültségtől megóv.

2. A szabad szellemek – alacsony lelkiismeretesség

Az öt nagy személyiségfaktor közül a lelkiismeretesség ami a legerősebben összefügg a pontossággal. A magas pontszám fegyelmet, tervezettséget, megbízhatóságot jelez. Akik alacsonyabb értékkel rendelkeznek, gyakrabban csúsznak el.

Geraldine Joaquim pszichoterapeuta szerint a lelkiismeretes emberek jobban szervezik idejüket, előre gondolkodnak, kevésbé kapkodnak. A kevésbé lelkiismeretesek viszont rendezetlenebbek, szétszórtabbak és időkezelési nehézségekkel küzdenek.

Mi segíthet?
Hasznos lehet analóg órát, karórát viselni, jól látható időjelzéseket elhelyezni a környezetben. A másokra gyakorolt negatív hatás tudatosítása szintén motiváló.

3. A zsonglőrök – a multitasking ára

Sokan büszkék rá, hogy egyszerre több dolgot végeznek, ám ez nem mindig előny. A polikrónikus (többfeladatos) működés idővesztést okozhat. Kutatások szerint az ilyen emberek átlagosan akár 15 perccel később érkeznek monokrón társaikhoz képest.

Conte magyarázata szerint a polikrónikus emberek számára a pillanatnyi helyzet, a társalgás és az ingerek fontosabbak, mint a pontos idő. Egy beszélgetést nem szakítanak félbe csak azért, hogy időben ott legyenek – viszont ez más kultúrákban udvariatlanságnak tűnhet.

Mi lehet megoldás?
Időzítő beállítása indulás előtt, emlékeztető hangjelzés – ezek segíthetnek megszakítani a sodródást, és jelezni, mikor kell elindulni.

4. Az éjjeli baglyok – amikor a biológia diktál

A kronotípusú emberek később fekszenek és később ébrednek. A reggeli világ azonban nem hozzájuk igazodik. Az éjjeli baglyoknál gyakori a melatonin késleltetett termelődése, ami lassú reggeli indulást, kognitív nehézséget, kapkodást és késést eredményezhet.

Joaquim szerint a „szundi gomb láncreakciót indít el: lassabb ébredés → rohanás → késés”. A nap későbbi szakában is könnyen borulhat az időérzékelés, nő az esély a határidők elmulasztására.

Mi lehet a megoldás?
Előző esti készülődés (ruha, táska, kulcsok előkészítése), több ébresztő, hosszabb reggeli ráhangolódási idő. Ha pedig lehetőség van rá, olyan munkabeosztás választása, amely igazodik a biológiai ritmushoz – hosszú távon ez a leghatékonyabb.

5. A szétszórtak – ADHD és neurobiológiai okok

Sokan nem akaratból késnek: az ADHD-val, autizmussal, diszlexiával élők gyakran idővaksággal küzdenek. Nehezebben érzékelik az idő múlását, elmélyülnek feladatokban, és későn eszmélnek, hogy indulni kellene.

Az ADHD-s emberek hajlamosak alábecsülni az időintervallumokat, nehezen tervezik meg a lépéseket, így gyakran csúsznak meg.

Mit lehet tenni?
Segíthet felelősségpartner bevonása, digitális ellenőrzőlisták, naptárba épített utazási idő, strukturáltabb átmenetek kialakítása.

Lehet ezen változtatni? Igen.

A pontosság tanulható. A megoldás nem feltétlenül a szigor, hanem az ok felismerése, és annak célzott kezelése. Lehet időtartalékot építeni, előre készülni, vizuális emlékeztetőt használni – és nem kell mindent egyszerre megváltoztatni. Már egyetlen folyamat javítása is látványos eredményt hozhat.

Fontos az együttérzés is. Nem mindenki érzékeli az időt ugyanúgy. A pontos emberek kevesebb konfliktust élhetnek meg, ha ezt felismerik – a másik pedig könnyebben fejlődik, ha nem szégyen, hanem támogatás veszi körül.

A késés tehát nem egyszerű rossz szokás. Van mögötte biológia, pszichológia, személyiség és tanulható stratégia. A kérdés végül nem az, hogy ki milyen, hanem hogy hajlandó-e érteni – és változtatni.