A középkor legnagyobb rejtélye: a woolpiti zöld gyermekek
A woolpiti zöld gyermekek történetét két korabeli szerző, Newburgh-i Vilmos és Coggeshalli Ralf jegyezte fel a 12. század végén és a 13. század elején. Egy fiú és egy lány váratlan felbukkanásáról írtak, akik zöldes bőrrel, szokatlan ruházatban és ismeretlen nyelvet beszélve érkeztek egy suffolki falu határába. A krónikák részletesen rögzítik a különös eseményt, amely később legendává, majd folklórrá alakult. A modern tudomány pedig igyekszik felderíteni, milyen valós történelmi és orvosi jelenség állhat a zöld gyermekek mögött.Zöld gyermekek a 12. századi Angliában
A történet a 12. századi Kelet-Angliában játszódik, Suffolk egyik településén, Woolpit határában. A falusiak aratás közben két gyermeket találtak a falu nevét adó mély gödrök közelében. A fiú és a lány ruházata idegen szabású volt, bőrük pedig feltűnően zöldes árnyalatot mutatott. A helyiek nem értették a beszédüket, a gyerekek pedig semmit nem fogadtak el az ételből, amit először próbáltak adni nekik.
A beszámolók szerint egy idő után észrevették a falusiak által odakészített friss, hüvelyes lóbabot. Jelbeszéddel kértek belőle, és ez lett az első étel, amit elfogadtak. A táplálkozásuk ezután lassan normalizálódott, és bőrük színe fokozatosan halványodott. A fiú azonban gyenge maradt, és rövid időn belül meghalt. A lány életben maradt, megtanulta az angolt, és felnőve beilleszkedett a közösségbe.
A krónikások rögzítik azt is, hogy a lány később elmondta: egy olyan vidékről érkeztek, ahol a fény sosem volt teljes nappali, inkább örök alkonyatba burkolózott.
A környezetben minden zöldnek tűnt, és egy föld alatti üregszerű átjárón keresztül jutottak el a felszínre, miközben távoli harangszót követtek.
A történet ideje nem pontosan azonosítható.
Egyes utalások alapján István angol király uralma alá is eshetne, más jelek viszont II. Henrik korára utalnak. Ezért a kutatás ma úgy fogalmaz: a zöld gyermekek felbukkanása a 12. század közepe–vége között történhetett.
Mit írnak a krónikások a zöld gyermekek eredetéről?
Newburgh-i Vilmos a 12. század végén írta meg Anglia történetét. Ő az eseményt különös, csodás jelenségként mutatja be, több megbízható tanú elbeszélésére hivatkozva. Leírásában a gyermekek furcsa ruházatot viseltek, zöld bőrük pedig feltűnő volt. A kislány később úgy mesélte, hogy hazájuk egy „állandó alkonyatba borult vidék”, amelyet Szent Márton földjének neveznek.
Coggeshalli Ralf a 12–13. század fordulóján rögzítette saját krónikáját. Ő részletesebben ír a gyermekek beilleszkedéséről, nevelőikről és jellemükről. Krónikájában szerepel, hogy a lány a felnőtt éveit Richard de Calne házában töltötte, és később hozzászokva a helyi környezethez, teljesen elveszítette zöldes bőrszínét.
Mindkét beszámoló megegyezik abban, hogy a gyermekek idegennek tűntek:
ismeretlen nyelvük, különös ruházatuk és elsőre megmagyarázhatatlan bőrszínük a falusiak szemében is csodás jelként jelent meg.
A teljes cikk IDE kattintva érhető el.
