Kijev az uniós elitet szolgálja

Gyűlnek a sötét felhők a kárpátaljai magyarság feje fölött, miközben egyre inkább nemzetközivé szélesedik a magyar–ukrán diplomáciai csatározás. Földi László titkosszolgálati szakértő úgy véli, a nyugati hatalmak Ukrajnát felhasználva próbálják célba venni hazánkat, hogy minél jobban legyengítsék a jövőre esedékes EP-választások előtt.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Miközben a kárpátaljai magyarokat érő támadások már ott tartanak, hogy egy ukrán szervezet a kitelepítésük érdekében indított petíciót, a magyar kormány kétfrontos diplomáciai háborút folytat érdekükben. Az ukrán diplomáciát támogatják a nyugati hatalmak, amelyek támadják hazánkat, amiért blokkolja Ukrajna NATO-szintű tárgyalásait. Miközben nem használják nemzetközi jogi eszközeiket a százötvenezres magyar közösség érdekében. Mi áll a háttérben?

– Nem csak a magyar kisebbség helyzetéről szól ez az ügy. Magyarország ellen a következő hónapokban erős össztűz indul, a májusi európai parlamenti választásokkal összefüggésben. Bár a jelenlegi ukrajnai helyzet rendkívül összetett, a támadások egyik, ha nem a legfőbb oka az, hogy hazánk, illetve a magyar kormány az egyik olyan ellenálló góc, amelyik markánsan szembehelyezkedik az unió fővonalas politikájával. Különösen igaz ez Orbán Viktor miniszterelnökre, aki az európai politika színpadán ezt megtestesíti, és aki minden energiájával azon van, hogy az EP összetétele alapvetően megváltozzon, nyilván egy migrációt nem támogató irányba. Akik emiatt Magyarországot ki akarják iktatni, le akarják járatni, azt is el akarják érni, hogy minél kisebb mozgástere legyen, és minél kevesebb szimpatizánst tudjon maga mellé állítani a választások előtt. Ezeknek az erőknek jószerével mindenhez van közük valamilyen formában, ami Magyarország ellen megindul mostanában, legyen szó diplomáciai vagy a média útján elindított támadásokról.

– Hogy kapcsolódik ehhez az új konfliktusunk Ukrajnával?

– A mostani ukrán vezetést puccsal juttatták hatalomra bizonyos gazdasági erőterek, amelyek eldöntötték, hogy mennie kell az oroszbarát Janukovics-kormánynak. Titkosszolgálati háttérrel és aktív közreműködéssel hatalomra segítették Porosenkóékat. Ez a körülmény a mi szempontunkból azért érdekes, mert az új ukrán vezetőknek ezt most minden formában meg kell szolgálniuk, legyen szó európai kérdésről, orosz ügyről vagy bármi másról. Tenniük kell ezt akkor is, ha ez már középtávon is ellentétes az ország stratégiai érdekével. Ebben az esetben is ezt láthatjuk. Ukrajna érdekét az szolgálná, hogy jó viszonyban legyen Magyarországgal, ennek ellenkezője nagyon komoly kockázatot jelent például az ország NATO- vagy EU-csatlakozásánál hazánk vétójoga miatt. Ennek az ütőkártyának a használata már be is következett. Itt legfeljebb a rövid távú ukrán érdekek tudtak találkozni egy olyan hosszú távú külső érdekkel, amely Magyarország lejáratását irányozta elő.

– Pavlo Klimkin külügyminiszter nyilatkozatainak egyszer örülünk, máskor meg kinyílik a bicska a zsebünkben. Mi az oka az összevissza beszédnek?

– Nem ők irányítják a játékot, ennek a játszmának csak résztvevői, végrehajtói csupán. Nagypolitikai összefüggésben szinte biztos, hogy ez a Magyarország elleni össztűz egyik ágyúja, amelynek az a célja, hogy hazánk folyamatos konfliktushelyzetben legyen, ami a megítélésünket messziről nézve, pontosabban a nyugat-európai közvélemény szemében le tudja rontani. Hiszen így lehet azt sulykolni, hogy lám, a magyarok összeférhetetlenek, szegény ukránokba is belekötnek, nacionalista, revizionista politikát képviselnek, nem lehet velük együttműködni. Lesznek még más, hasonló történetek is a választásokig, erre fel kell készülni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ukrajnai játszma nagyon bonyolult, az asztalon sok lap van még lefedve, ráadásul nem is csak egy játszma zajlik.

– Itt van például a NATO és Oroszország közötti konfliktus, sokan éppen erre hivatkozva támadják hazánkat, amiért blokkolja Ukrajna csatlakozását a katonai szövetséghez. Washington még egy találkozót is belengetett a magyar miniszterelnöknek Donald Trumppal, ha nem blokkoljuk Ukrajna integrációját.

– Ukrajna szerepét már régen megírták mint NATO-tagállamét, amely Oroszország közvetlen határán jelenik meg egy olyan vezetéssel, amely zokszó nélkül kiszolgál idegen érdekeket. Egyértelmű tehát a NATO törekvése, hogy kibővítse szövetségi rendszerét Ukrajnával, ez a cél most mindent felülír. Egyúttal az Egyesült Államok számára is kiemelten fontos, már csak a hadiipar szempontjából is. Ezt a jól felépített tervet blokkolja most a magyar vétó.

– Akik a háttérből mozgatják a szálakat, vajon meddig engedik fajulni a helyzetet? Azt még elkönyvelnék járulékos veszteségként, hogy az ukránok elkezdik deportálni a magyar kisebbséget?

– Azt nem tartom valószínűnek, hogy az ukrán állam szervezetten elkezdené kitelepíteni a kárpátaljai magyarokat, ugyanis ez már egy katonai konfliktus lehetőségét vetítené előre, ami viszont nem érdekük a szálakat mozgató nagyhatalmaknak. Minden szereplő tudja, odáig nem fajulhat a helyzet, hogy Ukrajna, akár csak határ menti összetűzések erejéig megtámadja hazánkat. Magyarország NATO-tag, így ez olyan következményeket vonna maga után, amely senkinek az érdekeit nem mozdítja előre, de ami a legfontosabb, az élvonalbeli játékosoknak sem tetszene. Ugyanakkor az elképzelhető, hogy annyira feszült lesz a helyzet Kárpátalján, olyan szinten romlanak a magyarok életkörülményei, hogy sokan maguktól is úgy döntenek, átköltöznek az anyaországba.

– Megfordítva a kérdést, hazánk meddig mehet el a magyar kisebbség védelmében? Elképzelhető olyan forgatókönyv, amiben a honvédségnek is részt kellene vennie?

– Nem, ebben az esetben csak diplomáciai eszközeink vannak. Bármilyen katonai jellegű lépést először a NATO- központnak kellene jóváhagyni, és ők ezt aligha tennék meg. De jó eséllyel erre nem is lenne szükség. Jól végiggondolt stratégia húzódik ugyanis a háttérben, aminek nem célja a kárpátaljai magyarok elpusztítása, még akkor sem, ha ez a hercehurca most az ő életüket nehezíti meg leginkább. Az ukrán állam lépéseiben a „mikor” az érdekes, nem a „miért”. Nyilvánvaló a hátsó szándék, a támadás a magyar kormány ellen, ahogy már mondtam is, leginkább az uniós választásokhoz időzítve.

– Már a nyelvtörvény bedobása is a kampány része volt?

– Az még elsősorban az orosz anyanyelvű lakosság elleni húzásnak indult, noha a magyarokat is eltalálta. De amint a magyar külügy kinyilvánította, hogy nem hagyja sorsukra az ottani magyarokat, az egész történet más fénytörést kapott. Látható, hogy onnantól kezdve az ukrán fél egymás után kezdett olyan lépésekbe, amelyeknek semmi értelmük, elég csak a kárpátaljai csapatmozgásokra vagy a kettős állampolgárság körüli hercehurcára gondolni, amelyeknek kizárólag az a céljuk, hogy konfliktust generáljanak.

– Hogyan tudná hazánk ezt a csapdát elkerülni?

– Ezekre a blöffökre nem szabad úgy reagálni, hogy az elveinket feladjuk. Az elvszilárdság megtartó erő és példakép is egyben. A NATO-csatlakozás útjába gördített vétó elég erős eszköz, amit addig fenn kell tartani, amíg az ukrán fél nem teljesíti a magyar követeléseket. A fősodratú média természetesen szitkozódni fog emiatt, de az ukrán probléma hamarosan el fog törpülni a többi támadás között, ahogy felpörög a választási kampány.

– És mi lesz a kárpátaljai magyarokkal?

– Mikroszinten súlyos következményei lesznek annak, hogy az ukrán média ellenséget kreált belőlük, akárhogy cseng is le mindez, és tisztul ki a kép a végére. Több évtizedes helyi kapcsolatokat tesz tönkre ez a konfliktus. Az ukrán szélsőségesek megerősödése pedig már okozott súlyos problémákat, a gyújtogatásoktól kezdve egyéb támadásokig. Ez legalább is középtávon nem oldható meg, segíteni is csak közvetve tudunk, így a kárpátaljai magyarok ezt meg fogják szenvedni.