Gyorsítósávon a gyermekvédelem

– Hogyan került kapcsolatba a gyermekvédelemmel?

– Szeptemberben járta be a hazai sajtót Danikának a története, aki hároméves koráig egyetlen napot sem tölthetett szerető családi körben, mert a szülei lemondtak róla, nem vitték haza a kórházból. Ugyan egy ápolói végzettségű házaspár szerette volna örökbe fogadni a több műtéten is átesett, speciális ellátást igénylő sérült gyermeket, ám az illetékes hivatal nem engedélyezte az örökbefogadást. Civil támogatók petíciót indítottak a családért, a beadványt 250 ezren írták alá. Én októberben még a generációk közötti együttműködés segítéséért felelős miniszteri biztosként utaztam el a baranyai városba, hogy tájékozódjam az ügyről, amely villámgyors, összehangolt munka eredményeképpen végül minden érintett számára megnyugtató módon oldódott meg. A kisfiú ma már boldogan él az őt örökbe fogadni akaró családjával szeretetteljes környezetben. Nem mindennapi története kapcsán végig az járt a fejemben, hogy a jogszabályok merev, betű szerinti értelmezése és a tökéletes család keresése mellett talán segítheti a döntéseinket az is, ha az ösztöneinkre és a szívünkre is hallgatunk.

– Fel tudna idézni más sikertörténetet is?

– Az ősz folyamán egyre több segítséget kérő család keresett meg. Így került a látókörünkbe mások mellett Ricardo és Robika is, akik örökbe fogadásuk engedélyezésére vártak egyrészt a bürokrácia, másrészt néhány jogszabályi hézag miatt hosszúra nyúlt eljárás során. Szerencsére több esetben lényegesen fel tudtuk gyorsítani a folyamatot.

– Mi volt az első intézkedése miniszterelnöki biztosként?

– A téma iránt rendkívül elkötelezett Hankó Balázs miniszter úrral örökbe fogadó szülőket hívtunk össze, hogy ne csupán az érintett szervezetekkel egyeztessünk, hanem maguk az örökbefogadók mondják el tapasztalataikat a rendszer működéséről. Sikerült is villámgyorsan összeállítaniuk egy javaslatcsomagot, amely segítheti az örökbefogadási folyamatot.

– Milyen módon?

– A javaslatcsomag a határidők pontosabb betartását, a beteg gyermek örökbefogadásának megkönnyítését, a nevelőszülők örökbefogadásának lehetséges eseteit és a nemzetközi örökbefogadás eljárásrendjét tartalmazza.

– Munkája során konkrét eseteket is kezel majd?

– Igen, részben az elakadt ügyek menedzselése lesz a feladatom. Úgy gondolom, hogy a megnyugtató megoldás érdekében minden problémás esetet egyesével kell majd megvizsgálnunk, miközben az egyedi ügyeken keresztül a rendszer esetleges hiányosságait is fel tudjuk térképezni. Ezzel összefüggésben szakmai-módszertani fejlesztési javaslatokat szeretnék kidolgozni a nevelőszülői és az örökbefogadói szisztéma hatékony működése érdekében, miközben nyomon követem a releváns kormányzati döntések végrehajtását. Folyamatosan tarom majd a kapcsolatot a hálózat szereplőivel: a családokkal, az állami, civil és egyházi fenntartókkal, illetve a társadalmi szervezetekkel is.

– A nevelőszülői rendszer felügyeleti szerve a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkársága, míg az örökbefogadás a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkárságához tartozik. Hogyan kapcsolódik össze e két terület a munkájában?

– Éppen azért lettem miniszterelnöki biztos, hogy a koordinációt ezeken a területeken elősegítsem, hogy a közös munkában ne legyenek elakadások. A nevelőszülői és az örökbefogadói rendszernek vannak összekapcsolódó felületei. Előfordult már olyan eset, hogy miután egy pár napos csecsemőről lemondtak a vér szerinti szülei, a kisbaba nevelőszülőkhöz került, akik a közöttük öt és fél év alatt kialakult nagyon erős kötődés okán szerették volna örökbe fogadni, ám korábban erre kevés lehetőség nyílt. Természetesen a jövőben sem kívánjuk összemosni a két területet, de szeretnénk mindenki számára elfogadható, humánus módon lehetőséget biztosítani a nevelőszülőknek arra, hogy örökbe fogadhassák a családjukba beilleszkedett gyermeket.

– Hazánkban jelenleg több mint 21 ezer olyan gyermek él, akinek nem adatott meg, hogy vér szerinti szüleivel nevelkedjen. Közülük mintegy hétezren állami fenntartású gyermekvédelmi intézményekben laknak, a többiekről, megközelítően 14 ezer gyermekről főként egyházak, illetve civil szervezetek által működtetett nevelőszülői hálózat gondoskodik. Közülük mennyien tartoznak majd a látókörébe?

– Nyilván nagyon sokan, de én inkább azt hangsúlyoznám, hogy az esetek többsége nem igényel beavatkozást. Sajnálom, hogy főként a sajtó gyakran egyoldalú tudósításai miatt leginkább a problémás esetek kerülnek fókuszba, ami tagadhatatlanul hangsúlyeltolódáshoz, illetve a valóság torzításához vezethet. Arról például már kevesebb beszámoló született, hogy hazánkban tavaly több mint 1200 sikeres örökbefogadás zajlott. A rendszer tehát működik, de valóban vannak olyan területek, amelyek fokozott odafigyelést igényelnek.

– Például a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézés?

– Igen, az ügyintézés menetének felpörgetése az egyik legfontosabb célkitűzésem. Legfrissebb tapasztalataim egyike, hogy az örökbefogadásra várakozó gyermekek és az örökbefogadásra alkalmas személyek valamilyen elakadás folytán nem minden esetben találkoznak az állami rendszerben, miközben például a civil szférában igen hatékonyan össze tudják kapcsolni az érintetteket.

– A KSH statisztikái szerint 2024-ben némiképp növekedett az örökbe fogadható gyermekek és az engedélyezett örökbefogadások száma, ugyanakkor jelentősen csökkent az örökbefogadásra alkalmas személyek aránya 2023-hoz képest. Mivel magyarázható a jelenség?

– Még folyik az adatok elemzése. Elképzelhető, hogy az érintettek a hosszú várólista és a lassú ügymenet miatt léptek vissza, esetleg túlságosan ragaszkodtak a gyermekek korára, nemére, egészségi állapotára, illetve bőrszínére vonatkozó elvárásaikhoz. Gyakran előfordul, hogy a leendő szülők a lombikprogramban való sikeres részvételük miatt gondolják meg magukat. Mindezek mellett azt is fontos hangsúlyozni, hogy az utóbbi években nem indult örökbefogadást népszerűsítő országos kampány.

– Az Országos Kórházi Főigazgatóság adatai szerint mintegy 360 csecsemő él rövidebb-hosszabb ideje az ország 35-40 egészségügyi intézményében, akiket a szüleik nem vittek vagy a biztonságos otthoni körülmények hiánya miatt nem vihettek haza. Milyen sorsra számíthatnak?

– A mintegy 360 közül körülbelül 120 újszülött esetében várható, hogy a gyorsítás segítségével örökbe fogadó szülőkhöz kerülhetnek már idén és a jövő év elején – ezen folyamatosan dolgozunk. De fontos látni, hogy ez egy folyamat, mindig születnek újabb és újabb gyermekek, akiket a kórházban hagynak. További 120 kisbaba van, akikről vér szerinti szüleik nem mondtak le, őket nevelőszülőknél próbáljuk a lehető leggyorsabban elhelyezni. Úgy látom, hogy közülük reálisan húsznál oldódhat ez meg idén. Írásban már megkerestem minden nevelőszülői hálózatot azzal a kéréssel, hogy záros határidőn belül térképezzék fel, hol vannak olyan nevelőszülők, ahová egy-egy csecsemőt be lehetne illeszteni a családba. Úgy vélem, hogy egy csecsemő befogadása az egyik legszebb példája az áldozatvállalásnak, ugyanakkor a család „egybeillesztése” és a 24 órás elhivatottság vállalása komoly kihívásokkal is együtt jár. Ráadásul a nevelőszülőnek arra is készen kell állnia, hogy elengedje a nála nevelkedett, majd másik családba befogadott gyermeket, vagy hazagondozza, ha az édesanya jelentkezik érte, miután az életkörülményei rendeződtek. A többi gyermek számára pedig még idén decemberben átadunk egy 73 férőhelyes miskolci és egy 30 férőhelyes mátészalkai otthont. Ezek az intézmények, amelyeket én jobban szeretek csodák palotájaként említeni, reményeim szerint átmeneti otthonként működnek majd addig a pillanatig, amíg a gyerekek nevelőszülői vagy örökbefogadó családokhoz kerülnek. Mindez csak azon gyermekek esetében képzelhető el, akik nem egészségi okokból vannak kórházban, hiszen nekik az orvosi ellátás a legfontosabb.

– Az egyébként lehetetlen, hogy előbb-utóbb mégis visszakerüljenek vér szerinti családjukhoz?

– Az érintett kisbabák többségének édesanyja magáról sem tud gondoskodni, például szerhasználó. De a csecsemők között akad olyan is, akinek külföldi állampolgárságú anyja a szülést követően eltűnt a látókörünkből, elhagyta az országot, soha nem érdeklődött gyermeke iránt. Természetesen nem vetjük el végleg annak a lehetőségét, hogy amennyiben egy-egy anya alkalmassá válik és akár állami segítséggel sikerül talpra állnia, illetve biztonságos környezetet teremtenie, hazavihesse a gyermekét. Ezt a támogató hátteret is érdemes erősíteni a jövőben.

– Sajtóhírek szerint idén egy éven belül háromszor is keresett nevelőszülőket a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) olyan gyermekek befogadására, akiket hatósági döntés nyomán emeltek ki vér szerinti családjukból. Budapest és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye után nyáron Baranyában várták a pályázókat. Miként halad az országos toborzás, amelyet nem az állam, hanem civil szervezetek és egyházak folytatnak?

– A nevelőszülők eloszlása nem egyenletes az országban, az észak-magyarországi és a dél-dunántúli vármegyékben jelentősen több a probléma, mint az ország egyéb területein. Kinevezésem óta a nevelőszülők képviselőivel is találkoztam. Úgy vélem, hogy a változó világ követelményeihez igazodva némiképp a jelenlegi toborzási gyakorlatot is rugalmasabbá kell tennünk. A jövőben még inkább szeretnénk megszólítani a középréteget, az egy-két gyermeket vállaló nevelőszülőket, valamint azokat is, akiknek a gyermekei már felnőttek és kirepültek a családi fészekből. De a toborzások során akár a Nagycsaládosok Országos Egyesületét (NOE) is meg lehetne keresni, hiszen a befogadó szemléletű nagycsaládosok körében nagyobb eséllyel találhatók meg a klasszikus tyúkanyók…

– A miniszterelnök már bejelentette a nevelőszülők január 1-től esedékes béremelését, ami szintén erősítheti a hivatás tekintélyét. Milyen mértékű lesz az illetménynövekedés?

– Egyrészt a vállalt gyermekek számától függ, másrészt az aktuális minimálbérhez igazodik. A jelenleg érvényes gyakorlat szerint egy gyermek után a nevelőszülőt a minimálbér 50 százalékának megfelelő juttatás illeti meg. Jövőre az egy gyermek után járó juttatás a duplájára, vagyis száz százalékra emelkedik. Két gyermeknél 120, háromnál pedig 180 százalék lesz az emelés mértéke. Törvényhozás előtt van a javaslat. Ezen túlmenően amennyiben valaki sérült gyermeket nevel, vagy újszülöttet fogad be, további bérkiegészítésre számíthat, esetükben hét százalékról 15-re emelkedik a juttatás mértéke.

– A Demokrata által a korábbi években felkeresett nevelőszülők szerint a nagykorúság elérésekor még több állami támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy a fiatalok jó eséllyel kezdhessék meg önálló életüket. Miként alakul a jövőben a 2023-ban útjára indított Apponyi Franciska Jövőműhely Program (AFJP), amely a prominens hazai cégeket köti össze a gyermekvédelmi szakellátásból kikerülő munkavállaló fiatalokkal?

– 2026-tól az állami cégeknek és intézményeknek az ellátásból kikerülő, nagykorúvá váló fiatalok számára a szakmai végzettségüknek megfelelő állást kell felajánlaniuk. A jövőre életbe lépő rendelkezéssel a kormány a nehéz sorsú pályakezdők esélyeit támogatja, miközben biztos alapot kíván nyújtani a továbblépéshez. Fülöp Attila államtitkár úr és kollégái sokat tettek azért, hogy ez megvalósulhasson, ahogy a béremelés is az ő munkájuk eredménye. Emellett egyébként az állami gondoskodás rendszeréből kikerülő fiatalok előtt is nyitva a 25 év alattiakat megillető szja-mentesség.

– A közbeszédben, illetve a médiában egyre több szó esik a gyermekvédelemről, ami a választási kampánynak is fontos témájává vált. Ön szerint hátráltatja-e a gyermekvédelem érdekében végzett munkát a téma átpolitizáltsága?

– Én a magam részéről természetesnek tartom, sőt, hálás vagyok érte, ha egy családbarát országban a gyermekvédelem a közbeszéd meghatározó témája lesz. Jó látni, hogy Magyarországon a nemzet többségét mélyen megérinti a gyermekek, ezen belül az állami gondoskodásra szorulók sorsa, ami bizonyítja társadalmunk családközpontú, gyermekarcú voltát. Ugyanakkor a közvélemény szándékos megtévesztését, a gyermeksorsok politikai célokra történő felhasználását ártalmasnak tartom és határozottan elítélem.

– Felmérte már, hogy mi lesz a legnagyobb kihívás a munkájában?

– Hatalmas megtiszteltetésnek érzem a felkérést, ugyanakkor bevallom, hogy kissé ijesztőnek is. Szakmailag jó döntéseket hozni óriási felelősség, hiszen az intézkedéseken gyermekek, családok sorsa múlhat. Ezt tartom a küldetésem legnehezebb vállalásának, de készen állok a feladatra, és minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy az arra rászorulókon segítsek.