Sorozatban a negyedik év szólhat a kivárásról
Nagyon várják a háború végét az építőipari cégek
A friss ÉVOSZ-felmérés borús képet rajzol az építőiparról. A megrendelések szűkülnek, az árverseny kiéleződik, a profit zsugorodik. A vállalkozók válasza? Kapcsolati háló, innováció, alkalmazkodás – amit ebben a nehéz évben a kényszerűség hajt.
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) 400 cég bevonásával készítette el legújabb konjunktúrafelmérését. Az eredmény több mint intő jel: az építőipari vállalkozások tízből hat esetben árbevétel-csökkenést várnak 2025-ben. A mikro-, kis- és középvállalatoktól a nagyvállalatokig terjedő minta azt mutatja, hogy a pesszimizmus nem a méret kérdése – hanem a piaci realitásé. A cégek 92,5 százaléka kedvezőtlennek ítéli meg az ágazat jelenlegi helyzetét.
Szűkülő mozgástér
A 2024-es év első féléve már fájdalmas üzenetet hozott: a megkérdezett vállalkozások 65 százalékának csökkent az árbevétele, átlagosan majdnem negyedével. A lakossági kivárás, az állami beruházások elmaradása és az orosz–ukrán háború hatásai együttesen fojtogató légkört teremtettek. A mozgástér beszűkült, a tartalékok fogynak, a banki finanszírozás továbbra sem egyszerű, a lánctartozások pedig újra terjednek.
A válaszadók kétharmada csökkenést tapasztalt a megrendelések számában.
A jövőre nézve sem sokat változik a kép: mindössze 12,5 százalékuk optimista, és vár 80 százalék feletti kapacitáslekötést jövőre. A többség csak félig-meddig lesz kihasználva – ami már most előrevetíti a 2026-os év kapacitásproblémáit. Vajon kibírja az ágazat, ha az előttünk álló, sorban negyedik év is a kivárásról szól?
Szürke zóna
A jövedelmezőség egyre szűkösebb. A cégek 60 százaléka profitcsökkenésre számít, és még azok közül is többen romlást várnak, amelyek 2024-ben 10 százalék feletti profitabilitást értek el – vagyis a legerősebb szereplők is bizonytalanná váltak. A megrendelések hiánya továbbra is a legnagyobb akadály, ezt követi a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlansága és a tisztességtelen verseny. A vállalkozók csaknem fele nem tudta érvényesíteni az árnövekedést a megrendelők felé – vagyis az ágazat eljutott oda, hogy
már nem az infláció diktál, hanem az ügyfél.
Mindeközben ott a szürke zóna: késedelmes fizetések, kintlévőségek, lánctartozások. A cégek 85 százalékának volt kintlévősége augusztus végén, ezek nagysága átlagosan már meghaladja az árbevétel 12 százalékát.
Jönnek az unión kívüli vállalatok
A megkérdezett cégek 90 százaléka szerint nőtt a verseny az elmúlt évben. A legnagyobb kihívást továbbra is a nagy hazai szereplők jelentik, de egyre látványosabban jelennek meg az unión kívüli vállalatok is – új belépőként, új árakkal, új stratégiával. A piacon már nem elég jól dolgozni: erős hálózattal, innovációval, jó kapcsolatokkal és gyors alkalmazkodással kell jelen lenni. A vállalatok bő 77 százaléka a kapcsolati háló erősítésére építi túlélési stratégiáját, 62 százalékuk technológiai fejlesztéseket tervez, és 60 százalékuk az árképzés módosításával próbál reagálni a piaci nyomásra.
A legtöbb cég már nem előre menekül, hanem oldalra.
A finanszírozási fronton vannak azért pozitívumok is: a lízing és a Széchenyi Kártya program továbbra is elérhető, főként mert a bankok óvatosak maradtak az építőiparral szemben. A külső befektetői tőke és a kötvénykibocsátás alig jelenik meg, az export pedig – meglepő módon – nem számít prioritásnak. Ez sokat elárul arról, hogyan látják a cégek a következő évet: nem terjeszkedésben gondolkodnak, hanem stabilizációban.
Miközben a megrendelések csökkennek, a verseny fokozódik, a munkaerőhiány továbbra is valós – különösen a szakipari és mérnöki területeken. A válaszadó vállalkozások fele hiánnyal küzd ezen a fronton, és
a „megfelelő létszám” már önmagában versenyelőnnyé vált.
