Fotó: ESA/Webb
Hirdetés

A CANUCS-LRD-z8.6 az úgynevezett Little Red Dots (apró piros pöttyök) kategóriába tartozik: ezek apró, rendkívül távoli, mégis feltűnően fényes objektumok, amelyek az utóbbi években sorra tűntek fel a James Webb-űrteleszkóp felvételein. Ezek a galaxisok azért rejtélyesek, mert vagy túl tömörek ahhoz, hogy a bennük lévő csillagok tömege önmagában indokolja fényerejüket, vagy a központjukban található fekete lyuk túl nagy ahhoz, hogy egy ilyen kicsi galaxisban elférjen.

A mostani észlelés éppen emiatt számít áttörésnek: a JWST NIRSpec műszere által rögzített halovány jelek egyértelműen arra utalnak, hogy a galaxis közepén egy rendkívül gyorsan növekvő fekete lyuk létezik.

A kutatók szerint a szóban forgó objektum tömege nagyjából százmillió Nap tömegének felel meg, ami önmagában is meghökkentő egy ilyen fiatal – csecsemőkorú -, nehézfémekben még szegény galaxis esetében. A fényerő alapján meghatározták a galaxis csillagpopulációjának tömegét is, és kiderült, hogy a fekete lyuk és a csillagok tömegaránya egyáltalán nem vág egybe azzal, amit a csillagászok megszoktak. Ez arra utal, hogy az univerzum létezésének hajnalán a fekete lyukak sokkal gyorsabban növekedhettek, mint a körülöttük kialakuló galaxisok.

A kutatócsoport tagjai úgy vélik, hogy a CANUCS-LRD-z8.6 további vizsgálata – a JWST újabb mérései és a Chile északi részén található ALMA távcső megfigyelései révén – közelebb hozhatja a tudományt a Little Red Dots eredetének megfejtéséhez. Az eddigi eredmények alapján elképzelhető, hogy a univerzum korai időszakában a fekete lyukak teljesen más növekedési mechanizmusokat követtek, mint amit eddig feltételeztek. A szakemberek abban bíznak, hogy újabb, hasonló galaxisok azonosítása után pontosabban fel tudják térképezni, hogyan jöttek létre a kozmosz legelső óriásai.