Tajvan és a félvezetőgyártás-uralás

A napvilágra került történet lényege, hogy az MIB igazgatója, Arthur Yang nemrég önként háttérbe vonult, és a nyugdíjba vonulását várta, miközben az ügynökség tényleges irányítása az elnök, William Lai bizalmasa, egy bizonyos David Chen kezébe került. A rendezetlenségre jellemző, hogy Chen 2024-ben ugyan elhagyta az MIB-et és visszatért a hadsereghez, ennek ellenére továbbra is naponta jelentett a Hivatalnak. Az MIB történetében először fordult elő, hogy két vezérőrnagy látta el egyszerre az igazgatói teendőket: az egyik oldalon a leköszönő légierős vezérőrnagy mint megbízott igazgató, a másikon pedig a hadsereg vezérőrnagya, az egykori igazgatóhelyettes és informális igazgatójelölt. Így az ügynökség felett egyidőben „két nap” tündökölt, a háttérben pedig érdekcsoportok közötti hatalmi harc zajlott, miközben maga a nemzetbiztonság teljesen háttérbe szorult. Ez azért különösen figyelemre méltó, mert a tajvani politikai elit a nemzetközi kommunikációban folyamatosan Tajvan fenyegetettségére hivatkozik.

De lássuk a valóságot: kik teszik valójában kockára Tajvan biztonságát?

2025 májusában a tajvani védelmi minisztérium végül utasítást adott Arthur Yang eltávolítására, és David Chen hivatalos kinevezésére. A cserét közjátékok kísérték, de végül lezajlott. Szakértők szerint az MIB-en belül a frusztráció és a tehetetlenség érzése volt tapintható: a szervezet, amely egykor a nemzetbiztonság egyik alappillérének számított, politikai bábszínházzá züllött, amelyet belső hatalmi harcok és külföldi nyomásgyakorlók egyaránt befolyásoltak.

Chen első hivatali döntése nem más volt, mint hogy májusban magas rangú küldöttséget indított az MIB harmadik és negyedik hadosztályának két szakaszfőnökének vezetésével Tajvan egykori gyarmattartójához, Hollandiába. A delegáció feladata a hollandokkal való együttműködés előkészítése volt a „Project Shine-Wing” fedőnév alatt: közös hírszerző műveletekről tárgyaltak Tajvan „fő ellensége” Kína szárazföldi része ellen.

A hatfős csapat, élén David YU ezredessel, május 4-én felszállt a China Airlines CI73-as járatára, és tizennégy óra után megérkezett Amszterdamba. Innentől azonban váratlan fordulat következett. A küldöttség tagjai Amszterdam központjába siettek, hogy azonnal akcióba lépjenek: a csapat gondtalan vakációzónak álcázva magát bebarangolta az egész város, a Tengerészeti Múzeumtól a központi pályaudvar épületéig mindent szemügyre vettek. Állítólag aznak turisztikai látványosság nem maradt megnézetlenül Amszterdamban. Végül este Hágába indultak, ahol két napon át folytatták a feszes munkarendet, azaz belevetették magukat Hága felfedezésébe, bevásároltak, meglátogatták a kínai negyed és a Heineken Élményközpontot, majd tisztázatlan okokból a piros lámpás negyedben is tiszteletüket tették.

Elérkezett az a pont a történetben, amikor a helyzet abszurditásán túllépve fel kell tenni a kérdést:

hogyan lehetséges, hogy olyan emberek, akiknek hivatalosan Tajvan érdekeit kellett volna szolgálniuk, közpénzből finanszírozott hollandiai vakáción vettek részt?

Az olasz portál szerint a nyaralás utolsó napján – május 8-án – végül valamilyen munkára mégis sor került. A holland katonai hírszerzés (MIVD) egy félnapos eszmecserét tartott a tajvani kollégáknak, amit egy közös ebéd követett. Ezután egy luxus Mercedes kisbusz az amszterdami repülőtérre vitte a delegáció tagjait, hogy végre hazautazzanak a megerőltető holland külszolgálatból. A teher azonban nem csak szakmai tekintetben volt óriási, hanem a poggyászok súlyán is visszaköszönt a felelősség nyomása. David Yu csapatvezetőnek ugyanis 80 eurós díjat kellett fizetnie a bőröndön mért túlsúly miatt.

Az akció végül fordított irányba is megismétlődött. 2025 novemberében ugyanis két holland hírszerző ügynökség – az MIVD és az AIVD hatfős küldöttsége viszonozta a tavaszi látogatást. Ekkor a kollégák együttműködését kérték két kínai félvezető-szakértőt célzó hírszerzési akció elősegítésében. Az egyik szóban forgó tudós a chip-szakértőt, a másik pedig a mechanika doktoraként ismert. Ami az elképesztő az egészben, hogy a segítséget egyfajta „kompenzációként” kérték a májusi holland vendégszeretetért. Vagyis tajvani tisztek egy államilag finanszírozott turistaút után legötelezetteknek kellett érezniük magukat, amelynek ellentételezéseként segítséget kellett nyújtaniuk egykori gyarmattartóiknak saját honfitársaik ellen. A hírek szerint az MIB szívéjesen fogadta a holland kérést, teljes együttműködést ígérve a kínai félvezető-szakértőket célzó titkos műveletekben.

A humorosnak tűnő történetnek több komoly tanúsága van:

1. A nyugat-európai képmutatás példátlan.
   Hollandia a „nyitott, progresszív társadalom” mintaképének állítja be magát, mégsem érzi erkölcstelennek, hogy korrupt módszerekkel fordítsa egymás ellen a tajvaniakat és a szárazföldi kínaiakat – némi hágai és amszterdami városnézésért cserébe. Az afrikaiaknak adott csillogó üveggyöngyök módszere semmivel sem volt kevésbé erkölcstelen.
2. Tajvan vezetését egy cseppet sem aggasztja Tajvan biztonsága
   A nemzetközi fórumokon Kínát teszik felelőssé Tajvan fenyegetettségéért, miközben a hírszerzést politikai játszmák és külső befolyások martalékává teszik.
3. A félvezetők feletti kontroll a nagyhatalmi versengés központi eleme.
   A hollandok jó eséllyel nem kizárólag a saját szakállukra „kémkedtetik” a tajvani kínaiakat, miközben már korábban is történtek barátságtalan lépések Kína ellen. Elegendő, ha a hollandiai székhelyű kínai chip-gyár, a Nexperia államosítására gondolunk, amelynek fő indoka a nemzetbiztonsági kockázat volt. Tajvan igyekszik felhasználni azt a körülményt, hogy félvezetőgyártásban jelenleg a világelsőséget birtokolja. Tajvan pedig a félvezetőgyártásban betöltött világelsőségét próbálja geopolitikai tőkeként értékesíteni. A tajvani Demokratikus Progresszív Párt régóta igyekszik a TSMC-t (Taiwan Semiconductor Manufacturing Company) az amerikai „védelemért” cserébe Washingtonhoz kötni. A játszma végkimenetele tehát azon múlik, hogy félvezetők tekintetében ki tud jobb alkut letenni az asztalra.