Olyasmire bukkantak, ami átírhatja az emberi ábrázolás történelmét
Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb régészeti beszámolóját tették közzé Törökországban, ahol a Taş Tepeler kutatási program újabb meghökkentő részleteket tárt fel az emberi ábrázolás korai formáiról.
A török kulturális minisztérium vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az immár ötödik éve zajló feltárások ismét megerősítették: a több lelőhelyet magába foglaló környék nem egyfajta elszigetelt szentélyként működött, hanem olyan összefüggő közösségi hálózatként, amely már több mint tizenkétezer éve is fejlett építészeti megoldásokkal és tudatos vizuális jelrendszerrel élt.
A Karahantepe Látogatóközpontban megtartott tájékoztató szerint ez a vidék az emberi gondolkodás hajnalának egyik legkorábbi kulturális övezeteként értelmezhető, ahol a környező települések egymásra hatva alakították ki saját jelképeiket és kifejezésmódjukat.
A legkülönösebb idei lelet Sefertepéből került elő: két, kőbe faragott emberi arc, amelyek eltérő technikával és arányokkal készültek. Az egyik erősen kiemelkedő, a másik laposabb kidolgozásban ábrázolja az emberi vonásokat, mégis mindkettő egyértelműen különbözik a Göbeklitepéről és egyéb, környező lelőhelyekről ismert mintáktól.
A kutatók szerint a két arcél közötti finom eltérések, a szemöldök ívének ábrázolása és az orr megformálása arra utal, hogy Sefertepe saját, helyi stílust fejlesztett ki a környék szélesebb kulturális közegén belül. A régészek úgy vélik, ezek a különbségek nem pusztán a készítő műhelyekre vonatkozó sajátosságokat mutatnak, hanem azt is bizonyítják, hogy a térség közösségei már ekkoriban is képesek voltak árnyaltan kifejezni az emberi létről alkotott elképzeléseiket – írja az Arkeonews.
A feltárást vezetők egy másik rendkívüli tárgyról is beszámoltak: egy fekete szerpentinből készült gyöngyről, amelybe aprólékosan megmunkált emberi arcokat véstek. A simára polírozott gyöngy két oldalán különböző irányba tekintő arcvonások jelennek meg, s ez azt a feltételezést erősíti, hogy a korai közösségek nemcsak hatalmas kőtömbökben, hanem apró, hordozható tárgyakban is összetett jelentéseket voltak képesek megformálni.
A lelet különlegessége abban rejlik, hogy a személyiség, az azonosság és a közösségi szerepek kérdéskörei már ebben a korszakban is hangsúlyosan jelenhettek meg, és Taş Tepeler világa nem csupán építészeti, hanem szellemi értelemben is gazdagabb volt, mint az korábban valaha feltételezték.
