A háromezer éves szobor, amely különleges titkot őrzött meg
A közép-olaszországi Bolsena-tó mélyén egy több mint háromezer éves, agyagból készült női figurát találtak, amelyen a készítő ujjlenyomatai még mindig élesen kirajzolódnak.
A régészek szerint a lelet az itáliai vaskor korai szakaszából származik, és különlegessége miatt új megvilágításba helyezheti az Aiola melletti, egykori település mindennapjait – írja a Daily Galaxy. A víz alatti ásatások az úgynevezett Gran Carro di Bolsena területén zajlanak, amelyet a kilencvenes évek elején azonosítottak régészeti lelőhelyként, noha sokáig csupán véletlenszerű formációknak tartották a tó fenekén látható nyomokat.
A most előkerült, befejezetlen kis szobor egy valamikor lakóövezet területén feküdt, és az olasz kulturális örökségvédelmi hatóság nyilatkozata szerint azért számít egyedülálló leletnek, mert az agyagon máig megmaradtak annak a kézművesnek az ujjnyomai, aki több mint három évezreddel ezelőtt megformálta.
A kutatók a szobrocska mellkasán egy textilmintázatot is azonosítottak, ami arra utal, hogy a figurát valamilyen anyaggal boríthatták vagy díszíthették, mielőtt ismeretlen okból aztán félbehagyták a munkát. A tárgy nem illeszkedik a sírokban talált, hasonló korú darabok stílusához, így felveti annak lehetőségét, hogy az ilyen jelképes vagy rituális tárgyak a mindennapi, ház körüli életben is szerepet játszhattak.
A Gran Carro lelőhely jelentősége azóta nőtt meg, hogy a kutatók az ezernyolcszázas évek óta ismert, de sokáig félreértelmezett maradványok között egy cölöpökre épült település nyomait azonosították. A Popular Mechanics cikke szerint a tó alatt faoszlopokat, kerámiákat és kövekből épült dombocskákat találtak, amelyek környezetében negyven Celsius-fokot is elérő geotermikus források működtek. Ezek a hőhatások hozzájárulhattak ahhoz, hogy a település építőelemei ilyen jó állapotban maradjanak fenn. A későbbi feltárások során római kori pénzérméket is találtak, ami arra utal, hogy a terület hosszú időn át lakott volt, talán egészen a késő római időkig.
A mostani lelet tovább erősíti azt a feltételezést, hogy Aiola nem csupán lakóhelyként szolgált, de egy sajátos szakrális élet helyszíne is volt, még ha ennek pontos formáját ma sem ismerjük. A víz alatti feltárási munkákat régészek, restaurátorok és búvárok közösen végzik, és a szakemberek szerint jó esély van arra, hogy a tó mélyén újabb, eddig ismeretlen települések nyomaira bukkanjanak.
