A szín, amelyre nem számítottak a régészek
A németországi Mühlheim-Dietesheim lelőhelyen olyan, mintegy tizenháromezer éves kőeszközt vizsgáltak meg az Aarhus Egyetem kutatói, amelyen halványkék nyomokat találtak. A részletes elemzés kimutatta, hogy az anyag azurit, vagyis egy olyan ritka ásvány, amely élénk kék színéről ismert, és amelyet korábban nem azonosítottak az európai felső paleolitikum korának művészeti hagyományában – írja a SciTechDaily. A kutatócsoport vezetője úgy fogalmazott, hogy ez a felfedezés teljesen átírja a korban elterjedt színhasználatról a korábbiakban alkotott képet.
Szakemberek korábban azt feltételezték, hogy a paleolit korának művészei gyakorlatilag kizárólag a vörös és a fekete árnyalataira támaszkodtak, mivel a fennmaradt alkotásokban szinte kizárólag ezek a színek jelennek meg. Sokan ezt azzal magyarázták, hogy a kék pigment nehezen volt elérhető, vagy pedig a kék szín kevésbé számított vonzónak.
A mostani lelet azonban felveti annak lehetőségét, hogy a kék színt nem falakra vagy tárgyakra vitték fel, hanem testfestésre vagy textíliák színezésére használták, márpedig ezek az anyagok ritkán maradnak fenn évezredeken át.
A kutatók szerint az azurit felfedezése arra utal, hogy a paleolit korszak embere jóval szélesebb színpalettát ismert, mint gondolták, és tudatosan válogatott a különböző ásványok között.
A szóban forgó kőeszközt sokáig olajlámpának hitték, ám a mostani vizsgálatok alapján inkább egyfajta keverőfelület vagy festőpaletta lehetett, amelyen a kék pigmenteket készítették elő. Ez arra enged következtetni, hogy a korszak művészeti hagyományai sokkal változatosabbak lehettek, mint amit a régészeti leletek alapján eddig gondoltak. A felfedezés új irányt adhat a paleolit kori művészet kutatásának, és arra világít rá, hogy az őskori ember önkifejezése, közösségi jelképei és hiedelemvilága a korábban feltételezettnél gazdagabb és színesebb világot alkothattak.
