„Meghalt, mert magyar volt”
Tisza István és kora – „…meghalt, mert magyar volt” címmel premiert tart az Udvari Kamaraszínház december 9-én, kedden, este 19 órától a budapesti Altemplomban.
A társulat október 31-én, a Corvin–Lánc Testület meghívásának eleget téve, egy rendhagyó előadással tisztelgett Tisza István emléke előtt a Róheim-villában. A dramatizált irodalmi összeállításban kortársak, újságcikkek, parlamenti beszédek, irodalmárok segítségével bontakozott ki a több, mint száz évvel ezelőtti események indulatokkal, abszurditással terhelt, végzetes időszaka, ami az államférfi meggyilkolásához és a nemzet tragédiájához vezetett. A zárt körű bemutató olyan kedvező fogadtatásra talált, hogy ezen felbuzdulva, a nagyközönség számára is elérhető lett a produkció tovább gondolt formája.
A darab Tisza István halálának évfordulójára készült. A rendhagyó vizuális effektekkel, korhű zenei betétekkel kiegészült műben feltűnnek az akkori közhangulatot megidéző hús-vér karakterek, hiteles korrajzot formázva jelenítik meg az első világháború előzményeit, kitörésének rejtett részleteit, és annak drámai következményeit. A darab szereplői mások mellett Dóczy Péter, Tokaji Csaba, Tóth Zsuzsi, Orbán Borbála, Juhász Károly, Szőke Richárd, Kálló Béla, az előadást Jászai Mari díjas Andrási Attila rendezi, dramaturg Szigeti Réka és Szőke Andrea.
1918. október 31-én ölték meg Hermina úti villájában gróf Tisza Istvánt: ellenségei többször is megkísérelték a gyilkosságot – 1912-ben például egy labilis idegzetű képviselő a Parlamentben lőtt rá a politikusra –, mire a negyedik merénylet végzetesnek bizonyult. Tisza István két kormányfői ciklust vitt végig – az elsőt 1903 és 1905, a másodikat 1913 és 1917 között – markáns konzervatív politikáját – amely a Monarchián belül mindig a magyar érdekeket tartotta szem előtt –, egyszerre övezte szeretet és gyűlölet. Tiszát a háborús politika egyik nagy támogatójának tekintették, holott a háború kitörése előtti időszakban éppenhogy ellene foglalt állást: egy győztes, vagy vesztes háborút egyformán a magyar érdekek ellen valónak tartotta, csak később, az erős német nyomásnak engedve állt be a háborúpártiak sorába, ám a színfalak mögött kereste a kedvező béke lehetőségét. Szinte szimbolikus jelentőségű és sokat sejtető, hogy a politikust éppen az őszirózsás forradalom kirobbanásakor gyilkolták meg felesége és unokahúga szeme láttára, a saját otthonában. Halálával a korszak legnagyobb tekintélyű és legtehetségesebb államférfija távozott az élők sorából.
Ahogyan Herczeg Ferenc írta:
„Tiszáról ma már nyilvánvaló, hogy egyike volt a kevés kiválasztottnak, a nemzet reprezentatív-man-je, akinek agyával a magyarság gondolkozott és szívével a magyarság érzett. A Mannlicher-golyók, amelyek őt leterítették, nem egy ember, hanem egy nemzet szívének voltak irányítva. A Hermina-úton a magyarság ellen követtek el gyilkos merényletet…”
