Miért olyan különleges a nemrég feltárt avar kori sír?
Még augusztusban egy több mint ezerháromszáz éve eltemetett avar harcos sírját tárták fel Aba és Székesfehérvár határában, amely a szakértők szerint a közép avar kor egyik kivételesen jó állapotú lelete. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum közlése szerint magas rangú harcosról lehetett szó, erre utalnak a sírban talált tárgyak, köztük ékszerek, veretek és fegyverek. A FOX News-nak most Szücsi Frigyes régész számolt be a feltárás néhány részletéről.
A régészek úgy vélik, hogy a sír a VII. század második feléből, a nagyjából 670 és 690 közötti időszakból származik. A holttestet alig két méterrel a földfelszín alá temették, de a csontok helyzete arra utal, hogy a sírt évekkel később újra megnyithatták. A szakemberek szerint ez nem fosztogatás miatt történt, hanem valamiféle rituális okból, hiszen a legértékesebb tárgyak érintetlenül maradtak. A feltárást vezető régész a FOX News-nak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a sírban elhelyezett nyílhegyeket, ezüst övvereteket és hosszú kést sem vették ki, s a kardot sem mozdították el.
A sír legértékesebb darabja egy korai avar szablya, amelyből mindössze nyolcvan ismert a korszakból. A feltárást irányító Szücsi Frigyes szerint a legtöbb ilyen fegyver darabokban került elő, és sokszor nem is régészeti ásatáson találták meg őket. Azt mondta, a szablya az egyik legdrágább fegyver volt, ezért kizárólag a magas rangú harcosok viselhették. Hozzátette, hogy ez a típusú fegyver a VII. század második felében egyszerre jelent meg a Kárpát-medencében és Kelet-Európában, így a most előkerült darab a korai példányok közé tartozik.
A kard kiemelése külön odafigyelést igényelt, mert a fémtárgy az évszázadok során jelentősen korrodálódott. A régészek egy egyedileg készített, dobozszerű eszközzel tudták úgy megemelni, hogy ne sérüljön meg. A szablya ma mindössze körülbelül fél kilogrammot nyom, de eredetileg jóval nehezebb lehetett. A sírba helyezett tárgyak kiváló állapota alapján a kutatók szinte biztosak abban, hogy a sír újbóli megnyitása még az avar korban történhetett, amikor a sírjelzők – például egy domb vagy egy faoszlop – még láthatók voltak.
A feltárást követően a kutatók műholdas felvételek segítségével vizsgálták a temető tágabb környezetét. A növényzet színének apró eltérései alapján sikerült beazonosítaniuk a mélyebben fekvő sírokat: a növények valamivel sötétebb árnyalatúak voltak, így a légifelvételeken kirajzolódott az egész temető. Szücsi Frigyes szerint ez a módszer hatalmas lehetőségeket kínál, mert így olyan avar kori temetkezési helyek is feltérképezhetők, amelyekről korábban semmit sem tudtak.
