A Közel-Kelet kilátásait vitatták meg szakértők az MCC panelbeszélgetésén

A program vendége volt Yossi Kuperwasser, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet elnöke, Hüseyin Bagci, az Ankara Global Advisory Group társalapítója, valamint Csicsmann László, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, akik eltérő nézőpontokból, mégis több ponton egybehangzóan értékelték a térség kihívásait.

Yossi Kuperwasser a gázai háborúval kapcsolatban kijelentette: nem Izrael kezdeményezett új frontokat, azokat Irán és szövetségesei nyitották meg. A Hamász arra számított, hogy Libanon, Jemen és Irak egyszerre kapcsolódik be a háborúba, ám „minden szereplő a saját érdekeit tartotta szem előtt”, így nem alakult ki összehangolt offenzíva. Izrael több irányból érkező fenyegetésre kényszerült reagálni, és bár súlyos csapásokat mért az iráni hátterű hálózatokra, a tartós rendezéshez — különösen a Gázai övezetben — erőteljes amerikai jelenlétre lesz szükség.

Hüseyin Bagci rámutatott: a Közel-Keleten „nincs béke Szíria nélkül”. A térség államai fokozatosan normalizálják kapcsolataikat a damaszkuszi vezetéssel, Törökország pedig továbbra is kulcsszereplő a szíriai biztonsági és politikai folyamatokban. A professzor hangsúlyozta: Törökország pragmatikus külpolitikát folytat, míg Irán ideológiai alapon közelíti meg a térségi konfliktusokat.

Kifejtette, a Közel-Kelet társadalmi viszonyait történelmi birodalmi struktúrák alakították, ezért itt nem alkalmazható a „nyugati kisebbségfogalom”; ennek fényében egy kurd állam létrejötte is lehetetlen – fogalmazott.

Irak vízügyi válságát elsősorban az elavult mezőgazdasági és vízgazdálkodási technológiákkal magyarázta, nem pedig Törökország vízvisszatartásával. Hozzátette: a Közel-Kelet erőforrásai várhatóan továbbra is török útvonalakon juthatnak el Európába, ami tartós regionális súlyt biztosít Ankara számára.

Csicsmann László az uniós szerepvállalással kapcsolatban kifejtette: az Európai Unió a Közel-Keleten kettős szerepben lép fel — egyszerre próbál normatív értékeket képviselni és reálpolitikai megfontolásokat érvényesíteni. Ez meglátása szerint tartós megosztottsághoz vezet, amit a gázai háború különösen élesen mutat: Magyarország egyértelműen Izrael mellett áll, míg más tagállamok élesen bírálják, így nincs egységes uniós irány. Felhívta a figyelmet arra is, hogy bár az EU a palesztin intézményrendszer legnagyobb finanszírozója, politikai befolyása továbbra is korlátozott maradt.

A térség kihívásai közül kiemelte a migráció növekedését és a radikalizáció új hullámait, amelyek közvetlenül érintik Európa biztonságát. Tartós rendezés szerinte csak akkor képzelhető el a Közel-Keleten, ha a fiatal palesztin generáció számára valódi jövőkép is társul a biztonsági intézkedésekhez.

Magyarország szerepét értékelve hangsúlyozta: Budapest sajátos, aktív szerepet tölt be az Európai Unióban, egyszerre folytat Izrael-barát politikát, miközben több arab állammal is stabil kapcsolatot ápol. A Hungary Helps program révén Magyarország a közel-keleti keresztény közösségek egyik legjelentősebb támogatója lett, ami erősíti diplomáciai hitelességét. Csicsmann szerint ez a kiegyensúlyozott, „hídépítő” szerep valódi mozgásteret adhat a magyar külpolitikának a térségben.

Irán jövőjét illetően a szakértők egyetértettek abban, hogy a rezsim súlyos politikai és gazdasági válsággal néz szembe. Bagci szerint Irán ideológiai okokból a jövőben sem fog lemondani nukleáris programjáról, míg Kuperwasser „veszélyes patthelyzetként” jellemezte a vezetés jelenlegi helyzetét: ha enged a nemzetközi nyomásnak, az gyengeségnek látszana, ha pedig a konfrontációt választja, az tovább mélyíti a belső társadalmi feszültséget.