A kereszténydemokrata Aradszki András arról beszélt napirend előtti felszólalásában, hogy 1956 novemberétől – rövid szünet után – folytatódott Magyarországon a keresztényüldözés, „egy istentelen politikai rendszer megszilárdításának lett emblematikus figurája” Kádár János.

Fotó: MTI, archív, illusztráció

Megemlítette: ez a gyűlölet 1918-ban és 1919-ben „már kimutatta a foga fehérjét”, majd 1945 után „Rákosit felhasználva fokozatosan nyelte el áldozatait”.

Hozzátette: a Nyugat-Európát 1968-tól, Magyarországot pedig „a rendszerváltozás kisiklatásától” birtokba vevő liberalizmusváltozat „az új, globális etika sunyi, de nagyon hatékony kialakításával folytatta a kereszténység üldözését”.

Kifogásolta, hogy az érzékenyítő programok nem foglalkoznak a keresztények üldözésének kérdésével, és jelezte: ezeken az embereken állami szinten segít Magyarország.

Válaszában Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára arról beszélt, 62 éve „az országot kiszolgáltató szűk bűnözői csoport” érkezett vissza tankok élén, hogy eltiporja a szabadságért folytatott harcot, és kicsit változó személyi összetételben visszaszerezze a hatalmat.

Az ötvenedik évforduló „nem méltó keretek között” folyó eseményeit, a védtelen emberek elleni lovasrohamot felidézve azt közölte, az MSZMP jogutódja mind a mai napig parlamenti párt, a többi ellenzéki erő megemlékezése pedig sok esetben abból állt, hogy az utódpárttal „miként fognak össze, miként indulnak közösen választásokon” vagy kormányoznak együtt.

Az államtitkár kitért a Hungary Helps program keretében az üldözött keresztények érdekében kifejtett magyar kormányzati tevékenységre.