Két terv, két jövő

Szabó Magda Az a szép, fényes nap című drámája 994 őszén, az esztergomi fejedelmi várban, Vajk – a későbbi István király – keresztelőjének előestéjén játszódik. A hercegnek ez a demonstratív aktus biztosítja a lehetőséget, hogy néhány év múltán, trónra lépésének idején őszentségétől, a római pápától kérjen koronát, és megalapítsa a nyugati mintájú, feudális magyar királyságot.

A keresztelőt semmi sem zavarhatja meg: Géza maga távolítja el az élők sorából a megkeresztelkedés ötletétől elzárkózó sámánt, és mondja ki a halált az augsburgi csata veteránjára, Böngére. Amint az bizonyára ismert, a 955 augusztusában a Lech mezején megvívott és a németek győzelmével végződő ütközetnek fontos szerepe volt abban, hogy a magyarság felhagyjon a nyugat-európai zsákmányszerző hadjáratokkal. A hagyomány úgy tartja, hogy a győztes fél a csata után hét magyart megcsonkított, és gyalog indított útnak, hogy megvigyék a vereség hírét az otthoniaknak. A darab szerint Bönge az utolsó, aki még életben van e gyászmagyarokként is emlegetett hírvivők közül.

A veterán legkedveltebb szórakozása, hogy az öreg Gyulával – a fejedelem apósával, vagyis Vajk nagyapjával – régi dalokat harsog. Csakhogy Géza rossz szemmel nézi az ilyesmit, olyannyira, hogy egy ponton a címet kölcsönző Az a szép, fényes nap… kezdetű pogány dalt éneklő lányt is csendre utasítja – ám ez nem akadályozza abban, hogy amikor egyedül van, ezt a dalt dúdolja magában.

Ugyanis mindaz, amit tesz, számára elsősorban politika, pontosabban társadalmi, vallási és kulturális túlélőjátszma. Tervének csupán első fázisa a keresztény királyság létrehozása, második a németek elleni bosszú. Valójában azért keresztelteti meg Vajkot, hogy elaltassa a Nyugat gyanakvását, és a magyarok arra használják a beálló békét, hogy felkészüljenek a háborúra. És két nemzedéknyi idő elteltével, amikor már elég erősek hozzá, és mindent eltanultak a németektől, ismét meginduljanak a Nyugat ellen.

Mindezt a Vajkkal folytatott, drámai párbeszédben fedi fel, csakhogy fia a tudtára adja: a Nyugat lerohanása valóra válthatatlan ábránd, nem vállalkozik rá. És nem hajlandó csalárd módon kétfelé játszani, nem hajlandó gyűlölni Európát és a keresztény népeket – meggyőződésből, hittől indíttatva teszi majd mindazt, amit királyként tenni fog.

„Valahogy nem realizáltam, hogy keresztény lettél”, állapítja meg csalódottsággal vegyes elismeréssel Géza, majd nem sokkal később gratulál a fia nevelőjének, Tatának: „Emberfeletti munkát végeztél. Felnevelted a népemből az első lovagot.”

Az Az a szép, fényes nap tehát a magyarság túléléséért folytatott hatalmi-politikai játszmák drámája, két nagy horderejű, ám végső soron ellentétes terv összeütközésének drámája, egy józan reálpolitikus és egy jövendőbeli nagy király akaratpróbájának drámája, amelynek hátterében ott feszül a múlt és a jövő, a kelet és a nyugat, a pogányság és a kereszténység ellentéte is.

Szabó Magda nem hagy kétséget afelől, hogy a tusa az új győzelmével végződik majd. „Amit nem akarsz elfogadni, azt úgy hívják: múló idő”, mondja Vajk Böngének, és ebben benne van, hogy a veteránnak a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt el kell tűnnie a színről. Nemcsak azért, mert emlékszik az augsburgi csatavesztés körülményeire, hanem azért is, mert képtelen elfogadni, hogy a magyar fejedelemségben küszöbönálló nagy változással Augsburg megítélése is változni fog, sőt: a herceg fejében már meg is változott.

Az Az a szép, fényes nap, témájából adódóan historizáló megközelítésre csábít, ám a Csokonai Nemzeti Színházban látható változat rendezője, Kukovecz Ákos kortárs szemlélettel közelít a darabhoz. Így F. Tóth Gergely dramaturg meghúzta az eredeti művet: míg az 1976-os, kétfelvonásos ősbemutató két óra tizenöt perces volt, a jelenlegi, egyfelvonásos változat százperces. És ez bizonyára nemcsak a játékidő kurtításának szándékával magyarázható, de azzal is, hogy a készítők dinamizálni kívánták a mai szemmel kissé körülményesnek, könyvszerűnek tűnő szöveget.

Az előadás nem a nagy- vagy kisszínpadon látható, hanem az alagsorban, a nagyszínpad forgója alatt. A kulisszákkal el nem fedett üzemi (vagy ipari) tér jól érzékelteti a gépezeteként működő hatalmi játszmák célorientáltságát, nyerseségét.

Az Elise Paris Turco által tervezett jelmezek extravagánsak: a Tata által hordott ing a maga dúsan rakott mandzsettájával a barokk férfidivatot idézi, míg a Géza fejedelem által viselt, hosszú – álltól bokáig begombolt és igencsak vagány – bőrkabát egy gótikus rockot játszó együttes frontemberének ruhatárába is illene.

Azért is fogalmaztunk így, mert az előadás zenei világa alapvetően rockos: a színészek által élőben előadott intró pszichedelikus és lebegős, utazásra hívó; a szövetségeseit egymás ellen fordító Burgundi Konrádot elítélő dal keserű és dacos alternatívrock-sláger. Az előadás ugyanakkor az A fényes nap immár lenyugodott… kezdetű, a darab címére reflektáló imádság acapella verziójával végződik, ami emelkedetté és bensőséges hangulatúvá teszi a lezárást.

A Gézát játszó Szász Gabriella – igen, az előadásban több férfi karaktert is színésznő kelt életre! – jól érzékelteti a fejedelem eltökélt, szigorú jellemét és reálpolitikus voltát. A másik főszereplőt, Vajkot megformáló Komlódy Márknak viszont nem sikerül meggyőzően ábrázolnia, hogy ő is legalább annyira eltökélt és szigorú, mint az apja – ha nem még inkább.

Pálóczi Bence megformálásában Bönge egyszerre megalázott és méltóságteljes, és remekül bemutatja, hogyan lehet mankóként használni egy gitártokot. A Tatát alakító Csata Zsolt előadásában a nevelő simulékony, lojális, ám félelmetesen hatékony háttérember. A zeneszerzőként is közreműködő Balázs-Bécsi Eszter cinikus és élveteg figuraként jeleníti meg Nürnbergi Hermannt, a bajor uralkodó követét.

A debreceni Az a szép, fényes nap tehát a darab fiatalos szemlélettel készült, modern átirata, amely mégis tökéletes összhangban áll az eredeti által sugalltakkal: az új szükségképpen felváltja a régit. Ugyanakkor mégsem szakít teljesen a bevett előadásmóddal: a Géza és Vajk eltávolodását bemutató utolsó jelenet például a hagyományosra sokban emlékeztető színházi nyelvet használ. Akik kedvelik a kortárs értelmezéseket, továbbá kíváncsiak arra, hogy a XXI. században hogyan lehet új életre kelteni egy hetvenes években írt színpadi művet, bizonyára érdekes és bátor előadásként fognak rá emlékezni.