Amikor a korai Homo-fajok megtanulták használni a tüzet, nemcsak a hideg éjszakákat tették elviselhetőbbé – gyökeresen átalakították a táplálkozást.

Hirdetés
Fotó: ShutterStock / Gorodenkoff
Fotó: ShutterStock/Gorodenkoff

A főzés lehetővé tette, hogy a kemény gyökereket és a nyers húst olyan energiává alakítsák, amelyhez korábban nem juthattak hozzá. A tűz tehát több volt egyszerű találmánynál: megváltoztatta az emberi test felépítését, az agy működését, a neurokémiai folyamatokat, és talán még az érzelmi stabilitást is. A történet azonban – szó szerint – a gyomor mélyén kezdődik.

A bélrendszer mint ősi „laboratórium”

A belek redői között trilliónyi mikroorganizmus él összetett ökoszisztémában, amelyet mikrobiomnak nevezünk. Ezek az apró élőlények olyan molekulákat termelnek, amelyek:

• erősítik a bélfal egészségét
• csökkentik a gyulladást
• és kapcsolatot tartanak fenn az aggyal

A tudomány ma már bizonyítja: ez a kémiai kommunikáció befolyásolja a hangulatot, a stresszkezelést és az érzelmi egyensúlyt.

A bél egyik legismertebb terméke a szerotonin. A szervezet összes szerotoninjának csak körülbelül 10 százaléka készül az agyban – a maradék 90 százalék a bél speciális sejtjeiben, az enterochromaffin-sejtekben. Ezek a sejtek triptofánból, egy aminosavból állítják elő a szerotonint, amely kulcsszerepet játszik:

• az érzelemszabályozásban
• a tanulásban és memóriában
• az alvás ciklusában
• és számos más viselkedési folyamatban

A bél és az agy „autópályája”

A bélből felszabaduló szerotonin a bolygóidegen keresztül érkezik meg az agyba. Ez az ideg olyan, mint egy kétirányú kommunikációs útvonal: jelzi az agynak, mi zajlik a bélben, és vissza is hat az emésztőrendszer működésére.

Ez a rendszer azonban sérülékeny – és egy új evolúciós nézőpont szerint az első zavar már akkor megjelent, amikor őseink először kezdték főzve fogyasztani az ételt.

A „drága szövet” elmélete – miért kellett kisebb gyomor a nagyobb agyhoz?

Az egyik legizgalmasabb kutatási irány az ún. „drága szövet” hipotézis. Eszerint:

az emberi agy csak úgy növekedhetett ekkorára, ha egy másik energiaigényes szerv – a bél – zsugorodott.

Az agy a testtömeg csupán 2 százalékát teszi ki, mégis a teljes kalóriafogyasztás 20–25 százalékát igényli. Ahhoz, hogy az ősember fenn tudja tartani ezt a rendkívüli energiaszükségletet, az emésztőrendszerének hatékonyabbá kellett válnia. A főzés ezt tette lehetővé: a megpuhított, előemésztett ételekhez kevesebb bélmunkára és kevesebb energiára volt szükség.

Egy összehasonlító vizsgálat 16 főemlős- és hominidafaj agy- és bélméretét vetette össze. A mintázat egyértelmű:

• A Homo-fajoknál az agy mérete meredeken nőtt.
• A bél mérete ezzel párhuzamosan csökkent.
• Homo erectusnál a hatás különösen látványos: az átlaghoz képest 23%-kal nagyobb agy és 11%-kal kisebb bél.

De minden evolúciós nyereség ára valami veszteség. A kisebb bél kevesebb szerotonintermelő felületet jelenthetett. Ez pedig – akár egész fajunkra kiterjedően – érzelmi következményekkel járhatott.

A triptofán-paradoxon – miért nem elég a sok fehérje?

A szerotonin kiindulópontja a triptofán, amely gazdag forrásokban található meg: húsban, halban, tojásban. Elsőre logikusnak tűnik, hogy ha több fehérjét eszik valaki, magasabb lesz a szerotoninszintje.

A biológia azonban ennél rafináltabb.

A fehérjedús étkezéskor a véráramba nagy mennyiségű aminosav kerül – köztük sok olyan, amely verseng a triptofánnal az agyba jutásért. Mivel a triptofán kevésbé gyakori, gyakran veszít a „versenyben”, így kevesebb jut el az agyba, ahol szerotoninná alakulhatna.

Ez azt jelenti, hogy:

a testben nőhet a triptofán mennyisége, miközben az agyban alig emelkedik a szerotoninszint.

Őseink kisebb bélrendszere kevesebb szerotonint állíthatott elő, ami az ún. bél-agy tengely stabilitását is gyengíthette. Ennek következtében az ember:

• intelligensebbé, kreatívabbá vált
• de érzelmileg sebezhetőbbé is: hajlamosabbá szorongásra, depresszióra, hangulati ingadozásra

Ez lehet a modern ember egyik „evolúciós ára”.

A főzés még a bél ökológiáját is átformálhatta

A nyers és a főtt ételek teljesen eltérő mikrobiomot hoznak létre. Amikor őseink áttértek a főtt, könnyen emészthető táplálékokra, a bélben élő baktériumközösségek összetétele is megváltozott.

Ez hatással lehetett:

• a rövid láncú zsírsavak termelődésére
• a gyulladásos folyamatok szabályozására
• és a szerotonin-előállítás hatékonyságára

A tűz tehát nemcsak az étel jellegét, hanem az emberi lélek kémiáját is átírhatta.

A tűz kettős öröksége – fény és árnyék

A tűz felfedezése mindent megváltoztatott:
új energiaforrást adott, amely lehetővé tette, hogy fajunk nagyobb agyat neveljen, gyorsabban gondolkodjon, kreatívabbá váljon.

Ám mindez egy törékenyebb érzelmi világ árán valósulhatott meg.

A modern ember „biokémiai sérülékenysége” – a szerotoninrendszer ingadozásai – talán az ősi kompromisszum visszhangjai. Ahogy a tudomány egyre mélyebben kutatja a bél és az agy párbeszédét, egyre inkább úgy tűnik: érzelmeink és evolúciónk szétválaszthatatlanok.

Az a tűz, amely fellobbantotta az emberi értelem szikráját, talán egy finoman hangolt belső egyensúlyt is megbolygatott. A lángja ma is ott vibrálhat a tudatunk mélyén – a kreativitásban, a szomorúságban, a reményben és az önismeret hullámzásaiban.