„Eőke fehér könyve”

A Kossuth Rádió felelős szerkesztőjének, többkötetes írónak a legújabb könyve megdöbbentő őszinteséggel és nyíltsággal fogalmazza meg a legnagyobb fájdalmat, amely egy szülőt érhet: gyermeke elveszítéséről, az ezzel kapcsolatos emberségről és embertelenségről, a várakozásról, a reményről, a szeretetről, a félelemről. És az életről, az élet akarásáról. Egy kisgyerekről, akinek ezen a Földön nem sok idő adatott, mindössze egy év. A harcról. A mérhetetlen küzdelemről. Az ő harcáról. A szülők harcáról, kitartásáról. És a mi harcunkról. Fehér köpenyesek között, oroszlánként küzdve. Érte. Az életért. Eőkéről beszélünk. Az ő fehér könyvéről. A mi fehér könyvünkről. Mindannyiunk fehér könyvéről. Egy fizikai, olaszországi és egy belső, lelki zarándokútról, amelyen már olyan nagyon sokan végigmentek. Némán. Amit hajlamosak vagyunk magunkba temetni. Amiről olyan nagyon sokan nem beszélünk.

Pedig beszélni és írni kell erről, mert tanulságos és fájdalmas élethelyzeteink – ha nem rokkanunk bele – megerősítenek bennünket. Mint ahogy a történet szereplői is egy idő után megerősödtek. Gyászoljuk, akit elvesztettünk, szívünk mérhetetlen fájdalmával, de örömünk van nap mint nap életben maradt és velünk élő, mosolygó, játszó gyermekeinkkel. Vigasztalódunk bennük, velük. Ahogy a kötet egyik mottója is mondja: „Én az életet választottam, mert azt szeretem.” Igen, a legreménytelenebb helyzetekben is az életet választjuk, mert szeretünk élni, mert kihívást látunk benne, mert boldogságot tapasztalunk benne, mert reménykedünk abban, hogy a szülői szeretet, a szerelem mindent kibír. Erről (is) szól ez a tanulságos és fájdalmas mondanivalójú könyv, amely a szerző és családja saját történetét foglalta egybe ebben a nem mindennapi történetben.