A sürgősséggel elfogadott megdöbbentő törvénymódosítás célja egyértelműen a felvidéki magyarság megfélemlítése. Az utóbbi időben ugyanis a közbeszédben és a politikai napirenden is egyre nagyobb hangsúlyt kapott az 1945-ben meghozott, 2007-ben a pozsonyi parlament által megerősített dekrétumok ügye, mivel

Hirdetés

ezekre jogforrásként hivatkozva ma is tulajdont, főleg földterületeket koboz el magyar emberektől a szlovák állam.

Mint ismert, a dekrétumokat 1945-ben a hírhedt magyargyűlölő cseh politikus, a szabadkőműves NKVD-ügynök, Edvárd Beneš adta ki Csehszlovákia elnökeként. A 143 kinyilatkoztatásból álló csomag 13 pontja minden állampolgári jogtól megfosztotta a németeket és a felvidéki magyarokat. Erre hivatkozva fosztották ki és üldözték el, deportálták szülőföldjükről honfitársaink százezreit.

A dekrétumok Csehországban és a Felvidéken is hatályban maradtak, és semmiféle akadályt, problémát nem jelentettek az európai uniós csatlakozás során – hogy világos legyen, ez olyan, mintha Németországban máig érvényben lennének a zsidótörvények, és azok alapján kisemmiznék, elüldöznék a zsidókat.

Sőt, a Beneš-dekrétumokat 2007-ben a prágai és a pozsonyi parlament egyaránt megerősítette, anélkül, hogy Brüsszel bármiféle jogállamisági eljárást kezdeményezett volna.

A szlovák törvényhozás most szintet lépett, egy jogszabály-módosítás után már börtön fenyegeti azokat, akik a kollektív bűnösségről szóló jogfosztó dekrétumokat kritizálják. A lépés példátlan és főleg érthetetlen, mert fölöslegesen mérgezi az amúgy történelmi összehasonlításban is kitűnő szlovák-magyar politikaközi viszonyt.