Xi’an – ahol három évezred történelme él együtt a modern Kínával

A konferenciáról elég annyit tudni, hogy a Kínát-Európával (azaz Budapesttel) összekötő vasúti kapcsolat újraindításának alkalmából szerveztek Xi’an-ban egy szakmai fórumot, ahol az európai, közép-ázsiai és kínai logisztikai ipar nagyágyúi adtak egymásnak randevút. Az esemény rangjáról pedig sokat elárul, hogy a legnagyobb szállítmányozási vállalatok mellett olyan cégek felsővezetői voltak jelen, mint az Alibaba, illetve vendéglátóként jelen volt a régiós pártelit egésze, illetve a kínai miniszterelnök-helyettes is. A hivatalos ceremóniák lezárulta után azonnal nyakunkba vettük a várost, hogy szemügyre vegyük azt a várost, ahol a kínai császárság megszületett.

Xi’an ugyanis a maga több mint 3000 éves múltjával Kína egyik legősibb és legfontosabb városa. Innen indult egykor a legendás Selyemút, ez a város volt az egységes Kína első fővárosa, mindenekelőtt pedig itt található az első kínai császár, Csin Si Huang-ti monumentális sírhelye, illetve az azt őrző világhírű agyaghadsereg. Ne szaladjuk azonban ennyire előre a történetben. Amikor megérkeztünk Xi’anba, az első benyomást a rengeteg betonépület, a ködös horizont végtelenjébe futó autósztrádák látványa határozta meg. Két napnak kellett eltelnie, mire rájöttünk, hogy kiterjedésében olyan nagy városról van szó, amelyben gond nélkül elfér egy budapestnyi lakótelepszerű építmény, miközben rengeteg hely marad a többszázéves épített örökségnek és az mérnöki bravúrral tervezett és kivitelezett modern építményeknek: a pagodák, városfalak, templomok mellett rengeteg felhőkarcoló, modern lakóházak, hatalmas sugárutak, korszerű metróhálózat, mindaz, amit Kína új arcaként ismerünk. A város betonból kiöntött részein is érezhetően jelen van az évezredeken átívelő történelem, amely nem hagyja elfelejteni: ez a város már akkor metropolisznak számított, amikor Európa jelentős része még törzsi szerveződések alatt létezett.

Xi’an elődje az ókori Chang’an már a kínai civilizáció hajnalán fontos szerepet játszott, ugyanis a Han- és a Tang-dinasztia idején Kína politikai és kulturális központja volt. Innen indultak útnak a császárok seregei és követei, karavánok vitték messze földre a selymet, a papírt, a porcelánt és a kínai műveltség sok más kincsét. Ma, amikor Xi’an belvárosában sétál az ember, a modern neonfények és a teaházak mögött még mindig érezni valamit a régi világközponti hangulatból. A teaillatú utcákban, ahol a helyiek ugyanúgy üldögélnek, mint évszázadokkal ezelőtt, könnyű elhinni, hogy a történelem itt nem múlt idő, hanem jelenvaló valóság. Latinul ezt nevezik genius locinak, azaz a hely szellemének. Xi’an egyik legkülönlegesebb látnivalója az ősi városfal, amelyet a 14. században emeltek, és ma is Kína egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori védműve. Az óváros utcái között hamisítatlan kínai élet zajlik. A szó legnemesebb és nagybetűs értelmében. Azok az emberek, akik a jólétet és az irdatlan fejlődést munkájukkal megteremtik, szabadidejükben nyüzsögve, együttlétben pihenik ki magukat. Ennek azonban megadják a módját, a sétálóutcákon mindenütt tradicionális kínai öltözetbe bújt emberek sétálnak. Na, nem azért, mert ez a hétköznapi viselet Xi’an-ban, hanem a hagyományok és a császárkori idők emléke előtt tisztelegnek.

Xi’an tehát este sem pihen. Egy alkalommal olyan vendéglőben volt szerencsénk vacsorázni, ahol a különleges fogások mellé színházi előadás is járt: hagyományos kínai opera, látványos kosztümök, mitikus történetek. A teveleves és más ínyencségek majszolgatása közben ez az élmény igazi kulturális élménnyé varázsolta az estét. A vendéglőben szintén korhű ruhát lehetett bérelni, hogy még átélhetőbbé váljék az érzés. A városban mindezek mellett rengeteg a masszázsszalon, ahol gyakran látássérült mesterek dolgoznak. Helyben úgy tartják, ők sajátítják el legkiválóbban a tradicionális kínai masszázs művészetét, amit szintén volt szerencsénk kipróbálni. Dicséretképpen álljon az itt, hogy a 16 órás repülőút fáradalmait egy erős kéz kipasszírozta a hátunkból.

Ha pedig ételekről van szó, tudni kell, hogy Xi’an gasztronómiája Kínán belül is legendás. A város egyik különlegessége a híres biangbiang tészta, amelynek íze mellett már a neve is rendkívüli, Kína egyik leghosszabb és legbonyolultabb kézzel írt karakterével. Egy tál, amelyet 1500 forintnak megfelelő jüanért adnak, ugyanúgy hozzátartozik Xi’an élményéhez, mint a látványosságok. A helyiek nem győzik hangsúlyozni azt a tényt is, hogy az ő teájuk a legjobb Kínában. Ez azonban nagyjából Kína minden régiójára igaz, bárhol jár az ember, az ottani cserje a legkülönlegesebb, amihez a helyiek szerint semmiféle kétség nem férhet. Egy nagyszerű teagyűjtemény birtokosaiként azonban Xi’an-ban mégis lukra futottunk, így egy licsi ízű, nagyjából 2000 forint értékű fekete teát 7500 forintért vásároltunk meg. Tekintettel az ízére és a díszes dobozára, utólag már nem tűnik olyan rossz üzletnek a vétel.

A látnivalók tekintetében a Nagy vadlúd-pagodát kell kiemelni. A Tang-kor fényét őrző, agyagszínű, egyszerű, mégis monumentális építmény környezete rendezett parkokkal, templomokkal és boltokkal várja a látogatókat. Magyar szemmel olyan, mintha az időtlenség templomában járnánk: a buddhizmus békéje és csendje különleges kontrasztot alkot a város lüktetésével. Bármennyi szépséget és érdekességet is rejtsen azonban Xi’an, az igazi, életre szóló élmény mégis az agyaghadsereg megtekintése jelenti. Építtetője a már említett Csin Si Huang-ti, a Qin-dinasztia első császára volt, aki egyesítette a kínai államokat, megteremtve ezzel az egységes birodalmat. Tettének jelentőségével maga is tisztában lehetett, I. e. 210 körül ezért egy gigantikus mauzóleumot építtetett magának, amelyet a legendás agyagsereg őriz a mai napig. A három hatalmas feltárócsarnokban ma több ezer katona, ló és harciszekér áll sorban, mintha csak indulásra készen várnák a császár parancsát. A látvány egészen megrázó.

A legkülönlegesebb része az alkotásnak, hogy nincs két egyforma arcú katona, mindegyikük egyedi vonásokkal rendelkezik, mintha valóban létező embereket formáztak volna meg. A helyszín méretei felfoghatatlanok, város nagyságú területet foglal el a temetkezési hely, a hegyek lábánál, az egyik kedvelt császári rezidencia közelében. A régészeti munkálatok még ma is zajlanak, a kép pedig egyre teljesebbé válik. Helyiek elmondása szerint a feltárásban részt vevő régészeket érzelmileg is megrendíti, hogy 2000 év után ők az elsők, akik testközebe kerülnek ezekkel az egyedülálló alkotásokkal.

Magyar szemmel Xi’an egyszerre távoli és ismerős: távoli a gigantikus lépték és az ősi kultúra miatt, ugyanakkor ismerős a múlt tisztelete, a hagyományok továbbélése és a város sokszínűsége miatt. Xi’an nem csupán egy úticél, hanem tanúságtétel arról, hogyan őrizheti meg egy város több ezer éven át a történelmi középpont szerepét úgy, hogy közben folyamatosan megújul. Ha meg akarjuk érteni Kína civilizációját, Xi’anban kell kezdenünk a tanulást. Innen indul a történet és innen érthető meg igazán, hogyan vált ez az ország világformáló hatalommá.

Xi’an azonban ma nemcsak történelmi, hanem gazdasági és technológiai központ is. A repülőtér hatalmas, mégis logikus és áttekinthető. Nem mellékesen közvetlen repülőjárat köti össze Budapesttel. A városban három nagysebességű vasútvonal fut össze, emellett pedig a kínai űrkutatás egyik fő bázisa is itt található. A vasúttal kapcsolatban pedig megismételjük magunkat azzal, hogy elmondjuk, közvetlen vasúti kapcsolat köti a várost Magyarországhoz. Német üzletemberek társaságában hallottuk, hogy sokan hazánkat tartják a legjobb európai partnerpontnak a kínai együttműködésekhez, illetve Budapesttel kalkulálnak, ha a városba utaznak vagy árut szállítanak Prágába vagy Berlinbe. Magyarként nemcsak a németek és a csehek elismerését zsebelhettük azonban be, hanem megmártóztunk abban a (kisebb)testvéri szeretetben is, amellyel a kínai metropolisz viszonyul hazánkhoz.