Megmentett múlt

A gödöllői kastélyban őrzött Erzsébet-levelek története kalandregénybe illő. Ahhoz, hogy a mai kor embere megismerhesse a királyné személyes sorait, hosszú évtizedeken átívelő, fordulatokkal teli út vezetett: családtagok, örökösök és kutatók őrizték, mentették és gondozták a hagyatékot. Ferenczy Ida Erzsébet királyné legközelebbi magyar bizalmasa és felolvasónője volt. Elszegényedett kecskeméti nemesi családban született 1839-ben, élete fordulópontja 1864-ben következett be, amikor Erzsébet osztrák császárné – a későbbi magyar királyné – elhatározta, hogy szeretne megtanulni magyarul, és felolvasónőt keresett magának. A jelöltek listáján ismeretlen kézírásával odakerült Ferenczy Ida neve, mindenféle rang és cím nélkül. Ez felkeltette Erzsébet figyelmét. Ki lehet ez a fiatal nő, akinek neve nem grófi vagy bárói előjogokkal szerepel? Az első találkozáskor azonnal rokonszenvesnek találta, és Ida ettől kezdve Erzsébet életének végéig a királyné titkainak őrzője lett. Ő volt Erzsébet cenzora is. Bizonyos levelekből kivágott részleteket, mert tudta, hogy fennmaradnak az utókornak, és nem akarta, hogy a túl személyes titkok nyilvánosságra kerüljenek. A királyné halála után Ferenczy Ida élete fő célja az lett, hogy ápolja emlékét, és megőrizze a levelezést.

Kincsek a padláson

Mivel nem volt saját gyermeke, örökösként a testvére gyermekét, balatoni Farkas Lászlót jelölte meg. A gyűjtemény a család felsőbabádi kastélyába került, a padlás homokjába taposva. A második világháború végén orosz katonák kifosztották a kastélyt, egy katona azonban engedélyt adott a családnak, hogy felmenjenek a padlásra. A levelek, borítékok szanaszét hevertek a koszban, a bélyegek leválasztva a borítékokról. A XIX. század második felének finoman kidolgozott bélyegjeit a katonák kivágták a borítékokból, de nem tudni miért, nem vitték magukkal. A borítékok sérülten, csonkán, a levágott bélyegek külön halomban hevertek. A család összeszedte, amit csak tudott, majd a kincset ládába zárta. Bár sok borítékról hiányzik a bélyeg, a mentésnek köszönhetően a gyűjtemény nyolcvan-kilencven százaléka fennmaradt.

A család évtizedeken át őrizte a ládát, mígnem a nyolcvanas évek végén Tolnayné Kiss Mária és férje, dr. Tolnay Pál nekiláttak a rendszerezésnek. Tolnayné Kiss Mária, Ferenczy Ida hagyatékának egyik örököse és első feldolgozója kulcsszerepet játszott Erzsébet királyné kultuszának megőrzésében és a gödöllői kastély gyűjteményének gazdagításában. Mária néni és férje felismerte, hogy a ládában heverő anyag nemcsak családi relikvia, hanem történelmi kincs, ezért elhatározta, hogy rendezett, kutatható archívummá alakítja. Első lépésben a leveleket szerzők szerint szétválogatták, majd időrendbe állították. Ez önmagában is hatalmas feladat volt, hiszen több mint ezerötszáz iratot tartalmaz a hagyaték, köztük Erzsébet királyné, I. Ferenc József, Andrássy Gyula, valamint udvarhölgyek és politikusok írásai. A borítékokat igyekeztek párosítani a levelekkel, a bélyegeket pedig visszailleszteni a helyükre. Bár ez később károsította a papírt, lelkes munkájuk nélkül ma sok bélyeg elveszett volna.

A rendszerezés mellett Mária néni alapos kutatásokat is végzett, és két kötetet is megjelentetett a hagyatékból. A Kedves Idám című könyvben Erzsébet királyné, Ferenc József, gróf Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei olvashatók, míg az Útközben Erzsébet királynéval az 1890–1893-as utazások leveleit gyűjtötte egybe. Amikor újraolvasta a már kiadott könyveket, kézzel írt javításokat készített, amelyeket a kutatókra hagyott. Ezeket azok beépítették a második kiadásba, így az új kötetek már Mária néni maximalizmusát és gondosságát tükrözik. Tolnayné Kiss Mária ragaszkodott hozzá, hogy a gyűjtemény egyben maradjon, és ne darabolják fel aukciókon. Többéves tárgyalás után a gödöllői kastély 2013-ban vásárolta meg a teljes hagyatékot, amely ma a kastély múzeumi gyűjteményének legértékesebb része.

A restaurálás kihívásai

Faludi Ildikó és Kaján Marianna 2013 óta kutatja a Ferenczy Ida-hagyatékot, de kapcsolatuk a gyűjteménnyel és őrzőjével jóval korábbra nyúlik vissza. Mielőtt a Gödöllői Királyi Kastély megvásárolta volna az iratanyagot, rendszeresen felkeresték Tolnayné Kiss Máriát, amikor kiállításokat készítettek elő. Mária néni ilyenkor mindig elővette a gyűjteményből azokat a leveleket, amelyekre éppen szükség volt. A kutatók számára ekkor még nem derült ki, milyen hatalmas mennyiségű anyag rejtőzik nála. Faludi Ildikó és Kaján Marianna sokat beszéltek Mária nénivel arról, hogyan bánik a nehezen olvasható kézírásokkal, bélyegekkel, borítékokkal. A kutatók számára nagy megtiszteltetés volt, hogy az újrakiadás előkészítésénél még együtt dolgozhattak vele, és 2017-ben bekövetkezett halála után az ő szellemi örökségét vitték tovább. A gödöllői kastély kilencévnyi részletfizetéssel tudta megvásárolni a teljes hagyatékot.

– A gyűjteményben 1540 irat található, köztük harminckét olyan dokumentum, amelyet maga Erzsébet királyné jegyez. Magyar közgyűjteményekben mindössze két-három eredeti levél ismert tőle, ezért volt fantasztikus élmény kézbe venni azokat a sorokat, amelyeket saját kezével írt – mondja Faludi Ildikó.

Amikor a Ferenczy Ida-hagyaték a gödöllői kastélyba került, a kutatók azzal szembesültek, hogy az iratok állapota komoly kihívást jelent. Az anyag műanyag tasakokban érkezett, ami súlyosan károsította a papírt: a tintát oldotta, a lapok rátapadtak a tasak falára.

– Első dolgunk az volt, hogy kimenekítsük az iratokat ezekből a tasakokból. Most már savmentes tokokban tároljuk őket, és minden évben jó néhány dokumentumot tudunk restauráltatni. Ha ezen túl leszünk, akkor digitalizáljuk az egész állományt, hogy az eredeti leveleket ne kelljen gyakran mozgatni – mondja Faludi Ildikó. Kaján Marianna hozzátette, az archívumot Peller Tamás, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezető papírrestaurátora mérte fel és súlyozta, mely iratok igényelnek azonnali beavatkozást.

– A restaurálás költséges és időigényes folyamat, ezért évente legfeljebb száz-százötven dokumentumot tudunk helyreállítani a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával és a kastély költségvetéséből. Ez előzetes tervezést igényel, hiszen az iratanyag mellett más műtárgyak is bekerültek a gyűjteménybe, amelyeket ugyancsak restauráltatni kell. Az iratok mindig prioritást élveznek, de még így is hosszú évekig tart a teljes feldolgozás – mondja Kaján Marianna. Faludi Ildikó részletesen beszél arról, milyen konkrét beavatkozásokra van szükség. Először meg kell tisztítani a szennyeződésektől, el kell távolítani a savas ragasztószalagokat, a rozsdás gombostűket. A színes tinták külön problémát jelentenek, mert növényi alapú, bomlékony festékek, ezért az eredeti leveleket két-három hétnél tovább még kiállításon sem szabad fény mellett tartani, mert különben felgyorsul a tinta lebomlása.

Felbecsülhetetlen érték

A hagyaték nemcsak Erzsébet királyné, hanem I. Ferenc József, gróf Andrássy Gyula, Deák Ferenc, valamint a magyar udvartartás tagjainak írásait is őrzi. Festetics Mária, Majláth Sarolta, Mikes Janka grófnők és más udvarhölgyek levelei szintén részei a gyűjteménynek, amelyből kiderül, mennyire tisztelték és szerették Erzsébetet, és hogyan zajlottak mindennapjaik a királyné mellett.

A levelek egyrészt személyes, intim képet adnak Erzsébetről. Megmutatják magányát, vágyakozását, hangulatváltozásait, diétáit, orvosi kezeléseit és azt, hogyan viselkedett közvetlen környezetével. Másrészt történelmi források is. Több Andrássy-levél bizonyítja, hogy Erzsébetnek óriási szerepe volt a kiegyezés létrejöttében, hiszen Ferenczy Idán keresztül tartotta a kapcsolatot a magyar politikusokkal. A levelekből rekonstruálható a gödöllői kastély mindennapi élete, a vadászatok résztvevői, a családi ünnepek bensőséges hangulata és az is, hogy a kastélyban sokkal kevésbé volt szigorú a protokoll, mint Bécsben vagy Budán.

A két kötet (Kedves Idám és Útközben Erzsébet királynéval) mindössze körülbelül száz levelet tartalmaz, vagyis az egész hagyaték kevesebb mint tíz százalékát. A fennmaradó több mint 1400 dokumentum – levelek, borítékok, bélyegek, képeslapok, meghívók, újságkivágások – még feldolgozásra vár. A kutatók hangsúlyozzák, hosszú évek munkája áll előttük.

– Vannak olyan nyelvi és kulturális kódok, amelyeket nehéz megfejteni, amelyet a korabeli olvasó értett, de ma már magyarázatra szorulnak. Például az a kifejezés, hogy „Szent Ulrichhoz fohászkodtunk”, valójában a tengeribetegség árnyalt megfogalmazása volt, úri hölgy ugyanis nem írhatta le nyíltan, hogy hányt a hajón. Az ilyen rejtett jelentések megfejtése még sok munkát igényel – mondja Faludi Ildikó.

Másrészt vannak hiányzó levelek, amelyek más gyűjteményekben rejtőznek vagy elvesztek. Kaján Marianna hozzáteszi, a hagyaték feldolgozása nemcsak a levelek olvasását jelenti, hanem a különböző gyűjteményekben szétszóródott darabok összekapcsolását is. Vannak Ferenczy Ida-levelek a Magyar Nemzeti Levéltárban és az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában is, mert egykor kölcsönadták őket, és soha nem kerültek vissza a Farkas-archívumba. A kutatóknak sokszor több helyről kell összerakniuk az információkat, hogy teljes képet kapjanak egy-egy eseményről vagy kapcsolatról.

Harmadrészt a történelmi összefüggések feltárása is folyamatban van, hiszen bármikor előbukkanhatnak olyan részletek, amelyek új fényt vethetnek a korszakra. Vannak olyan szófordulatok, amelyeket sem Mária néni, sem a kutatók nem tudtak még megfejteni. Kaján Marianna szerint a kutatás soha nem ér véget.

– Ez olyan, mint egy puzzle, mindig előkerülhet egy új darab, akár egy ékszer Kanadából, akár egy levél más gyűjteményből. Lehet, hogy három-öt év múlva bukkan fel az a hiányzó darab, amely lezár egy szakaszt – mondja.

A kutatók kitérnek arra is, milyen lenne a Ferenczy Ida-hagyaték sorsa, ha nem a gödöllői kastély gyűjteményébe került volna, hanem például egy külföldi aukcióra. Faludi Ildikó hangsúlyozza, Ausztriában „nincs az a pénz, amit meg ne adnának” Erzsébet királyné leveleiért. Ott a császári és királyi családhoz kapcsolódó tárgyaknak külön katalógusokat szentelnek, és Münchenben is rendeznek olyan árveréseket, ahol kizárólag a Habsburg-házból származó relikviák kerülnek kalapács alá. Egy német aukción tehát a levelek piaci értéke óriási lenne, hiszen a nemzetközi gyűjtők és intézmények számára Erzsébet személye kultikus jelentőségű. Ugyanakkor a kutatók hangsúlyozzák, az érték relatív. Ausztriában vagy Németországban valószínűleg kizárólag Erzsébet saját levelei keltenének nagy érdeklődést, míg például Festetics Mária 286 fennmaradt levele – amely a magyar kutatók számára felbecsülhetetlen forrásértékű, hiszen ő volt Erzsébet legkitartóbb udvarhölgye – külföldön sokkal kisebb érdeklődést keltene. A nemzetközi piacon az ismert nevek számítanak, míg a hazai kutatás számára éppen az udvarhölgyek, komornák, kísérők levelei adják a legizgalmasabb részleteket, mert ezekből rajzolódik ki az uralkodó mindennapi élete. Ezért a gyűjtemény eszmei értéke sokkal fontosabb, mint a piaci ára. Ha egy német aukción szétdarabolva adnák el, a levelek elveszítenék kontextusukat, és a történeti összefüggések is szétesnének. A gödöllői kastélyban viszont egyben maradnak, és így nemcsak műtárgyak, hanem egy teljes történet részei, Erzsébet királyné és Ferenczy Ida különleges kapcsolatának dokumentumai, amelyekből a magyar közönség és a kutatók az igazi Erzsébetet ismerhetik meg.