Hirdetés

– Több mint három évtizedes diplomáciai pályája alatt hogyan változott a diplomácia stílusa, a nemzetközi kapcsolatok szabályai?

– Az elmúlt évtizedekben a világ alapvető átalakuláson ment keresztül. A hidegháborús korszakot követően a globalizáció révén egy nyitottabb világ alakult ki. Ugyanakkor ma egy olyan korszakban élünk, amelyet erős geopolitikai feszültségek jellemeznek, a nagyhatalmaknak megvannak az egymás közti rivalizálásaik, a saját szokásaik az egymással való eljárásban. De regionális szinten is gyakran látjuk, hogy nagyobb államok kerülnek szembe kisebbekkel. Mindez nagy kihívást jelent a diplomatáknak, külpolitikai döntéshozóknak. Ha azonban sikerül közös pontokat találni, akkor kiaknázható a konnektivitás, a gazdasági és kulturális együttműködés, valamint számos más területben rejlő potenciál. Közösen kell fellépni az olyan globális kihívások kezelésében is, mint a klímaváltozás vagy a mesterséges intelligencia. A diplomatáknak és a döntéshozóknak alkalmazkodniuk kell ezekhez a változásokhoz. A hetvenes–nyolcvanas évek diplomáciája ma már nem alkalmazható változtatás nélkül. Az emberi fejlődés alapja az alkalmazkodás: azok az országok és társadalmak, amelyek erre nem képesek, lemaradnak vagy súlyos kihívásokkal szembesülnek. Fejlesztenünk kell a készségeinket, fel kell készítenünk a pályára lépő fiatal szakembereket arra, hogy hatékonyan tudjanak reagálni ezekre a kihívásokra.

– Donald Trump felgyorsította a diplomácia megváltozását?

– Donald Trump elnöknek kifejezetten egyedi stílusa van. A vele való kapcsolattartás során figyelembe kell venni személyes preferenciáit, prioritásait és munkamódszerét. Ez jelentős hatással van a diplomácia működésére. A korábbi, hagyományos csatornákon – például a külügyminisztériumon keresztül – zajló kapcsolattartás érezhetően átalakult.

Kapcsolódó cikkünk

Trump elnök üzletemberként gondolkodik, ezért a közvetlen eredményekre és kézzelfogható haszonra összpontosít.

Ha egy ország – legyen az Pakisztán vagy bármely más állam – olyan javaslatot tud felkínálni, amely kölcsönösen előnyös, különösen gazdasági vagy üzleti szempontból az Egyesült Államok számára, akkor arra nyitott. Ez alapvetően megváltoztatta az amerikai vezetés külpolitikai működését. Korábban nem tapasztaltunk hasonló megközelítést amerikai elnököknél: sem Biden, sem Obama, sem Bush vagy Clinton nem dolgozott ilyen módon. Ők inkább a hagyományos amerikai bürokratikus kormányzási stílust követték. Trump már az első ciklusában is megjelentette ezt az új stílust, mostani második ciklusában pedig még hangsúlyosabban.

– Más országok vezetőire is hatással van Donald Trump stílusa? Tényleg megváltoztatja a diplomáciát?

– Ez a változás részben visszafordíthatatlan.

Nem valószínű, hogy Trump után minden visszatér a korábbi kerékvágásba.

Egyes elemek eltűnhetnek, de mások megmaradnak. Ez a közvetlenebb kormányzási és diplomáciai stílus hatással van az amerikai közvéleményre, más országokra és intézményekre is. Ez jól megfigyelhető Pakisztán és az Egyesült Államok kapcsolatában is. Trump elnök közvetlen kapcsolatot alakított ki a pakisztáni politikai és katonai vezetéssel, és erre a pakisztáni vezetés is hatékonyan reagált. Ennek eredményeként idén új lendületet kapott Pakisztán diplomáciája, még az indiai konfliktusok és az afganisztáni helyzet ellenére is. Ez az új stílus – akár bel-, akár külpolitikai értelemben – várhatóan tartós nyomot hagy a nemzetközi diplomáciában.

–  Mi a helyzet a nagykövetek szerepével? Az elmúlt években Magyarországon azt tapasztaltuk, hogy egyes nyugati nagykövetek nyíltan beleszóltak a belpolitikába, de az ázsiaiak esetében például semmi ilyesmi nem történt.

– A diplomácia ezen a téren is átalakuláson megy keresztül. Egy globalizált világban élünk, ezért a diplomaták nem maradhatnak meg a régi, zárt, arisztokratikus módszereknél. Nyitniuk kell a társadalom felé, különösen a fiatalok irányába, akik valós időben követik a nemzetközi eseményeket. Ugyanakkor nagyon fontos különbséget tenni az aktív párbeszéd és a beavatkozás között. A diplomaták konstruktívan részt vehetnek a közéleti diskurzusban, kapcsolatot tarthatnak a médiával és a társadalommal. Amint azonban egy nagykövet vagy egy erős ország képviselője olyan viselkedik, mintha nyomást gyakorolna vagy diktátumokat intézne a fogadó országhoz, az súlyosan árt a kétoldalú kapcsolatoknak. A lakosság erre különösen érzékenyen reagál. Ebben a közösségi média kulcsszerepet játszik: egy kijelentés vagy esemény azonnal reakciókat vált ki, jóval gyorsabban, mint ahogy a hivatalos diplomácia reagálni tudna. Ezért rendkívüli körültekintésre van szükség. Határozottan ellenzem, hogy bármely diplomata vagy kormány beavatkozzon más országok belügyeibe. A diplomaták képzésében ezt a határvonalat világosan és következetesen kell tanítani.

–  Térjünk át a geopolitikára! Pakisztán tagja a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek, a BRICS-be azonban még nem lépett be, bár törekszik rá. Hogyan látja ezeket a jelentős, nem nyugati együttműködési platformokat? Mit várnak tőlük?

– Mindkét szervezetet rendkívül fontosnak tartjuk. A Sanghaji Együttműködési Szervezet a világ népességének közel felét képviseli, és politikailag is jelentős, hiszen olyan országok tagjai, mint Kína, Oroszország, India és Pakisztán. Konszenzuson alapuló működése miatt a tagállamok kénytelenek figyelembe venni egymás érdekeit. A szervezet egyre aktívabb szerepet játszik a biztonság, a gazdasági együttműködés és a terrorizmus elleni fellépés terén. A BRICS elsősorban gazdasági fókuszú együttműködés. Pakisztán jelenleg nem tagja, főként regionális geopolitikai okok miatt, és azért, mert India rendszeresen megvétózza a csatlakozását. Ennek ellenére azon dolgozunk, hogy a BRICS vagy a BRICS+ részévé váljunk, mivel ez fontos alternatív fórum a globális Dél számára. Bízom abban, hogy a következő években Pakisztán csatlakozhat, és aktív szerepet vállalhat a globális Dél érdekeinek képviseletében, valamint a nemzetközi gazdasági rendszer átalakításában – jelenleg ugyanis

a globális Dél országai nincsenek növekvő súlyuknak megfelelően képviselve.

–  Hogyan egyensúlyozik Pakisztán a nagyhatalmak között?

– A mai világban nem pusztán szövetségeket, hanem partnerségeket kell építeni. Lehetőség van együttműködésre az Egyesült Államokkal bizonyos területeken, Kínával és Oroszországgal más területeken. Ezeket a partnerségeket nem egymással szemben, hanem egymást erősítve kell értelmezni. A világ multipolárissá vált. A globális Dél országainak szorosabban kell együttműködniük egymással, és ki kell használniuk a konnektivitás, az infrastruktúra és az energia területén rejlő lehetőségeket. A fokozott kereskedelem, tranzit és gazdasági együttműködés növeli a jólétet, ami végső soron az egész emberiség javát szolgálja.

–  Nagykövetként szolgált Kabulban az amerikai és a NATO-csapatok 2021-es kivonulása idején. Milyen volt ez a sorsfordító időszak az Ön szemszögéből?

– Az afganisztáni nagyköveti szolgálat pályafutásom egyik legmeghatározóbb és legtanulságosabb időszaka volt. Hat évet töltöttem Afganisztánban, és összesen közel húsz éven át foglalkoztam ezzel a térséggel. Afganisztán az elmúlt évtizedekben súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül, a szovjet megszállástól a NATO-jelenlétig. Pozitív fejlemény volt, hogy a legutóbbi hatalomváltás nem erőszak útján történt, hanem a dohai békefolyamat eredményeként. Ugyanakkor nem valósult meg az a politikai reform, amelyet a nemzetközi közösség várt, különösen a nők jogai, a lányok oktatáshoz való joga terén. A terrorizmus továbbra is súlyos kihívást jelent, különösen a Pakisztán és Afganisztán közötti, több mint 2600 kilométer hosszú határ mentén. Meggyőződésem, hogy a folyamatos párbeszéd és a nemzetközi elköteleződés az egyetlen út a tartós béke felé. Afganisztán kulcsszerepet tölthetne be a regionális konnektivitásban, de ehhez stabilitásra van szükség. Remélem, hogy a jövő több békét, stabilitást és együttműködést hoz a térség számára.