Döbbenetes: ennyire rúg évente az uniós hitel kamata
Brüsszelben ismét olyan döntés született, amelynek árát a következő években az európai adófizetők fogják megfizetni. Az Európai Unió vezetői péntek hajnalban állapodtak meg egy újabb, 90 milliárd eurós hitelcsomagról Ukrajna számára, amelynek célja, hogy a kijevi hadikassza 2026 áprilisa után se ürüljön ki. A döntés pikantériája, hogy a brüsszeli bürokrácia nem az oroszok pénzéből, hanem közös európai adósságvállalásból finanszírozza a háborút.
A Politico értesülései szerint az Európai Bizottság magas rangú tisztviselői elismerték:
a hitelfelvétel költségei évente mintegy 3 milliárd euróba kerülnek majd az uniónak.
Ez az összeg 2028-tól terheli meg az EU költségvetését, bár a kamatfizetés már 2027-ben megkezdődik egy egymilliárd eurós tétellel.
Mivel az uniós büdzsét nagyrészt a tagállamok befizetéseiből tartják fenn, a számlát végül közvetve minden európai polgár megkapja.
Fontos eredmény, hogy Magyarország, Szlovákia és Csehország kimaradt ebből a kockázatos pénzügyi konstrukcióból. A három ország nem vesz részt a közös adósság terheinek viselésében, ugyanakkor nem akadályozták meg, hogy a többi 24 tagállam saját felelősségére belevágjon a projektbe. Brüsszel várhatóan egy különleges, „megerősített együttműködés” nevű jogi keretet hoz létre, hogy a részt vevő országok közösen vehessék fel a hitelt.
A lap emlékeztet, hogy Ukrajna jövő évi költségvetési hiánya várhatóan eléri a 71,7 milliárd eurót. Az uniós terv szerint jövőre 45 milliárd eurót folyósítanának Kijevnek, a fennmaradó összeget pedig 2027-ben.
A hitel visszafizetésének feltételei rendkívül bizonytalanok: Ukrajnának ugyanis csak akkor kellene törlesztenie, ha Oroszország befejezi a háborút és kárpótlást fizet. Mivel ez a jelenlegi helyzetben nem tűnik túl valószínűnek, az unió vagy kénytelen lesz folyamatosan görgetni maga előtt az adósságot, vagy a jövőben mégis hozzá kell nyúlnia a befagyasztott orosz vagyonhoz.
Az eredeti terv egyébként az lett volna, hogy az Európában zárolt orosz állami eszközöket használják fel fedezetként, de a tagállamok ezzel kapcsolatban nem tudtak dűlőre jutni. A legnagyobb ellenállást Belgium fejtette ki, mivel az orosz milliárdok többségét egy brüsszeli központú pénzintézetben őrzik. Bart De Wever belga miniszterelnök olyan mértékű pénzügyi garanciákat követelt egy esetleges orosz válaszlépés esetére, amelyeket a többi uniós vezető nem tudott elfogadni. Ez a belső vita kényszerítette végül a közösséget arra, hogy a könnyebb, de az adófizetők számára drágább utat válassza: a közös hitelfelvételt.
A brüsszeli döntés ismét rávilágított arra, hogy miközben mielőbb el kellene érni a békekötést,
az uniós fősodor továbbra is a háború finanszírozásában és a közös eladósodásban látja a kiutat.
Magyarország és szövetségesei azonban világossá tették: a saját polgáraik pénzét nem hajlandóak feláldozni egy ilyen bizonytalan kimenetelű és drága vállalkozás oltárán.
