Die Welt: az Európai Unió így nem maradhat életben
Manapság, ha valaki kritizálni meri az Európai Uniót, azonnal megkapja a bélyeget, hogy populista szólamokat hangoztat, pedig az igazság éppen ennek ellenkezője – írja a Die Welt hasábjain főszerkesztői vezércikkében Ulf Poschardt. Hozzáteszi, hogy aki valóban szereti Európát, annak kötelessége kőkeményen bírálni Brüsszelt, mert a jelenlegi vezetés nemcsak a jólétünket veszélyezteti, hanem a kontinens egységét is szétforgácsolja. Szerinte az Európai Unió 2025-re egy olyan bürokratikus gépezetté vált, amely a növekedés elősegítése helyett dühből jövő szabályozással és a piacgazdaság tönkretételével megfojtja a gazdaságot.
A főszerkesztő szerint a brüsszeli vezetők egy hermetikusan elzárt buborékban élnek, miközben a magánszektor, különösen a német ipar, a végét járja.
Míg az amerikai gazdaság az elmúlt 15 évben látványosan elhúzott mellettünk, az EU elüldözte a vállalatokat, a befektetéseket és az innovációt
– írja Ulf Poschardt, hozzátéve, hogy a világkereskedelmi versenyben Európa egyre inkább lemarad az Egyesült Államok és Kína mögött, a szabadkereskedelmi megállapodások – mint a Mercosur – pedig sorra buknak el a francia arrogancia és a reformellenesség miatt.
Az unió gazdasági teljesítménye siralmas, külpolitikai súlya elhanyagolható, mindeközben pedig az Európai Bizottság tekintélyelvűsége egyre nyomasztóbb. A tervezett közösségimédia-kontroll például olyan mértékű beleszólást jelentene a magánszférába, amely egy autokráciában a másként gondolkodók rendszerszintű üldözését tenné lehetővé. A polgárok bizalma megrendült: az Ursula von der Leyen vezette bizottság népszerűsége mélyponton van.
A válsághelyzetekben Brüsszel rendre leszerepelt – állapítja meg Ulf Poschardt. Kiemeli, hogy a migrációs politikában a Willkommenskultur erőltetése megosztotta a kontinenst, és bár történt némi szigorítás, mára már visszafordíthatatlan károkat okoztak. A klímaaktivizmus oltárán feláldozták az európai autóipart, a Green Deal pedig visszatekintve a bizottság legkatasztrofálisabb tévedésének bizonyult – állapítja meg.
Ez a döntés nem Európát, hanem az orosz és a kínai érdekeket segítette: miközben mi a napenergiára és az elektromos autókra kényszerítettük magunkat, az olcsó kínai járművek elárasztották a piacot, tönkretéve saját autógyártóinkat.
Az európai elit erkölcsi felsőbbrendűsége nevetséges és hiteltelen – állítja a szerző. Megjegyzi, hogy az olyan reálpolitikusokat, mint Donald Trump, Vlagyimir Putyin vagy Hszi Csin-ping, nem érdekli Brüsszel moralizálása, ők csak a valós erőt tisztelik, Európa pedig gyenge, mert belegabalyodott a saját bürokráciájába és ideológiáiba.
Ulf Poschardt kijelenti: a megoldás csak egy alapjaiban megújult unió lehet; olyan vezetőkre van szükség, akik tisztelik a nemzetállami hatásköröket, fellépnek a protekcionizmus ellen, és valódi deregulációt hajtanak végre.
Szerinte vissza kell térni a gyökerekhez, az 1957-es Római Szerződések szellemiségéhez, amely a növekedést és a piaci szabadságot tartotta szem előtt, mert csak egy prosperáló Európa képes megvédeni a szabadságunkat.
Kijelenti, hogy
aki tehát ma Brüsszelt kritizálja, az nem az európai eszme ellen beszél, hanem annak megmentéséért küzd.
