A munkanélküliség és az iskolából való kimaradás veszélyei
Egyre gyakoribb jelenség, hogy fiatal felnőttek – különösen húszas éveik elején – otthon maradnak, nem dolgoznak, nem tanulnak, és képzésben sem vesznek részt.
Őket nevezik NEET-fiataloknak (Not in Education, Employment, or Training). Világszerte minden ötödik fiatal tartozik ebbe a kategóriába, olyan országokban is, mint az Egyesült Államok vagy Kanada, ahol elvileg több lehetőség várna rájuk.
A probléma nemcsak gazdasági, hanem komoly mentális egészségügyi következményekkel is jár.
A NEET-lét mentális ára
Ha valakinek nincs oka reggel felkelni, és nincs terve a holnapra, az előbb-utóbb rányomja a bélyegét a mentális állapotára. A depresszió, a szorongás, a magány és a tartós levertség gyakori a NEET-fiatalok körében. Egy kanadai felmérés szerint a megkérdezett NEET-ek 22 százaléka vallotta, hogy mentális problémával küzd.
A nehézségek sokszor nem a húszas években kezdődnek. Egy holland kutatás szerint azok a fiatalok, akik már gyerekként mentális gondokkal küzdöttek, később nagyobb eséllyel estek ki az oktatásból vagy a munkaerőpiacról.
A szülők gyakran tehetetlenek
Sok szülő mindent megtesz, hogy támogassa otthon élő felnőtt gyermekét – biztosítják számukra a számítógépet, az ételt, a szobát, sőt néha házimunkát is kérnek tőlük. De úgy érzik, ennél többet nem tudnak tenni, hiszen nincs elérhető munka, a fiatal pedig motiválatlan.
Ez részben igaz: a mesterséges intelligencia sok belépő szintű munkát kiszorít, a megélhetési költségek emelkednek, a jövő pedig bizonytalan. De az is igaz, hogy azok a fiatalok, akik nem keresnek aktívan reális lehetőségeket, gyakran beragadnak ebbe az állapotba, ahonnan nehéz kilépni.
Túl sokat várunk a munkától?
A NEET-fiatalok gyakran pénzügyi, informatikai, művészeti vagy kreatív területen szeretnének elhelyezkedni – ott, ahol kevés a biztos, belépő szintű lehetőség. Ezzel szemben a fizikai szakmák – mint az ápolás, villanyszerelés, mezőgazdaság, gondozás vagy kamionsofőrködés – gyakran munkaerőhiánnyal küzdenek, mégis kevesen érdeklődnek irántuk.
Talán itt az ideje feltenni a kérdést: túlbecsültük a diplomás, „értelmes” munka fontosságát, és lebecsültük a szakmunkát?
Az irányváltás lehetősége
A szakértők szerint a megoldás nem a kényszerítés, hanem az, hogy segítsünk a fiataloknak reálisan átgondolni a lehetőségeiket. Ahogy Gloria Willhardt német kutató rámutat: önmagában a pozitív gondolkodás nem elegendő, ha a piaci valóság nem kínál lehetőséget az álommunkára.
Sokkal fontosabb a „pályaválasztási döntés” tudatossága: felismerni, hol van ránk szükség, hol kaphatunk sikerélményt – akkor is, ha az a munka nem teljesen egyezik az eredeti álmokkal. A reziliencia – a lelki ellenálló képesség – egyik kulcsa az alkalmazkodás és a kompromisszumkészség.
Szülőként mit tehetünk?
Nehéz helyzet ez azoknak a szülőknek, akik látják, hogy gyermekük elakadt. Ám a legnagyobb segítség az lehet, ha együtt gondolkodunk velük azon, hogyan lehet reális célokat kitűzni, és kis lépésekben haladni a függetlenség felé. Ez nem jelenti álmok feladását – inkább egy újratervezést, ami lehetővé teszi, hogy a fiatal egyszer eljusson oda, ahol igazán lenni szeretne.
Ahelyett, hogy örökre várnánk az ideális lehetőségre, talán most van itt az ideje annak, hogy megtegyük az első valódi lépést. Mert minden karrier valahol elkezdődik – néha egészen máshol, mint ahogy azt elképzeltük.
