Sokan érezhetik időnként úgy, hogy elveszítették a kapcsolatot valódi önmagukkal. Egy új pszichológiai tanulmány három lépésben segít visszatalálni az autentikus énhez – és ezzel a belső egyensúlyhoz.

Hirdetés
Fotó: ShutterStock/Master1305

Mi az autentikusság érzése?

A pszichológiai elméletek szerint akkor érezzük magunkat hitelesnek, amikor úgy viselkedünk, ahogyan azt saját magunktól elvárjuk. Az „önkongruencia” – vagyis az önmagunkkal való összhang – pozitív érzelmi állapotot eredményez: ezt nevezzük állapotszintű autentikusságnak.

Egy új tanulmány szerint azonban sokan akkor is hitelesnek érzik magukat, ha viselkedésük nem tükrözi a valós személyiségüket. Ez a torzítás pedig megnehezíti, hogy valóban megértsük, kik vagyunk, és mit képviselünk.

Ha nem vagyunk azok, akiknek hisszük magunkat

A tanulmány szerzői – Carolin Huber és munkatársai – egy tipikus példát is bemutatnak. Meg úgy gondolja magáról, hogy jó barát: őszinte, kedves, tapintatos. Mégis fájdalmasan szembesül azzal, hogy mások ridegnek és barátságtalannak látják. Hogyan tévedhetett ennyire saját magával kapcsolatban?

A válasz: pozitív torzítás. Sokan hajlamosak csak azokat a tulajdonságaikat és viselkedésüket észrevenni, amelyek megerősítik önképüket – akkor is, ha a valóság ellentmond ennek.

Az önazonosság három feltétele

Huber és kollégái úgy vélik, hogy az autentikusság érzéséhez három feltételnek kell teljesülnie:

  1. A viselkedésnek kapcsolódnia kell a szubjektív énképhez – vagyis ahhoz, amit saját magunkról hiszünk. Meg esetében ez a kedvesség.
  2. Az énképnek tudatosulnia kell – azaz el kell ismernünk, hogy ez egy fontos része az identitásunknak.
  3. A viselkedés visszajelzést ad arról, hogy valóban olyanok vagyunk-e, mint hisszük – ha például Meg azt hallja, hogy barátságtalannak tartják, el kell gondolkodnia azon, mennyire reális az önképe.

Ha ezen a három feltételen valamilyen „énfenyegetés” jelenik meg – vagyis valami megkérdőjelezi az önképünket –, akkor lép működésbe az a „vészjelző rendszer”, amely az önazonosságot védi.

Mi gátolja az önazonossághoz való visszatérést?

Az igazság beismerése sokszor nehéz – főként, ha az énképünk összeütközésbe kerül mások véleményével. Az úgynevezett „tükör-én” fogalma szerint az emberek jelentős része legalább annyira tart attól, hogy milyennek látják mások, mint attól, hogy milyen valójában.

Meg például nemcsak nem akar barátságtalan lenni – de még inkább nem akar annak tűnni. Ez a társadalmi szorongás sokakat visszatart attól, hogy beismerjék valódi gyengeségeiket, és változtassanak.

Az út az autentikus énhez

A tanulmány három gyakorlati lépést javasol azoknak, akik szeretnének újra kapcsolatba kerülni önmagukkal:

  • Fogadja el, ha viselkedése eltér az elvárásaitól. Ez nem bukás, hanem fejlődési lehetőség.
  • Ne féljen beismerni a korlátait. Az önismeret nem azt jelenti, hogy csak a jó tulajdonságokat látja.
  • Fókuszáljon azokra az erősségekre, amelyek valóban jelen vannak. Ez az alapja az autentikus fejlődésnek.

A saját hibáinkkal való szembenézés lehetőséget ad arra, hogy valóságosabb, szerethetőbb és egyben hitelesebb emberekké váljunk.