Mit árul el Önről a zenei ízlése?
A zenei ízlés nem csupán stílus kérdése – az is kiderülhet belőle, hány évesnek „hallatszik” valaki.
A Spotify új funkciója nyomán sokan szembesültek azzal, hogy zenehallgatási szokásaik alapján idősebbnek tűnnek, mint amennyi a tényleges életkoruk.
A zenehallgatás: új pszichológiai mutató?
A Spotify 2025-ös év végi összefoglalója, a Wrapped, új szempontot vezetett be: a „hallgatási életkort”. Ez azt az évet jelöli, amelyből a legtöbbet hallgatott dalok származnak. Sokan megdöbbentek, amikor rájöttek, hogy kedvenceik több évtizeddel ezelőtt jelentek meg – így zenehallgatási koruk akár húsz-harminc évvel idősebbnek mutatja őket a ténylegesnél.
A pszichológiai kutatók régóta keresik azokat az életkori mutatókat, amelyek túlmutatnak a naptári évek számán. Az egyik ilyen kísérlet a szubjektív életkor, vagyis az, hogy ki hány évesnek érzi magát. Ennek azonban megvannak a maga torzításai.
A zenei preferenciák viszont egy olyan viszonylag objektív mutatót kínálhatnak, amely megmutathatja, milyen korszakhoz kötődünk leginkább érzelmileg – ez pedig értékes önismereti eszközzé válhat.
A „zenei emlékbuborék” és az identitás
A kutatások szerint a legerősebb személyes emlékek tizenéves és kora felnőtt kori éveinkhez kötődnek. A zenei ízlés is ezekben az életszakaszokban alakul ki legmarkánsabban. Ezt nevezi a pszichológia „emlékezési csúcsnak”, és jellemzően a 20-as éveink elejére esik.
Ez megmagyarázza, miért ragaszkodunk évtizedek múlva is azokhoz a dalokhoz, amelyeket ebben az időszakban hallgattunk – még akkor is, ha közben sok minden megváltozott az életünkben.
A generációk zenei öröksége
Egy érdekes jelenség, hogy sok fiatal felnőtt olyan zenéket hallgat előszeretettel, amelyek a születésük előtti évtizedekből származnak. Egy 2013-as tanulmány szerint a hallgatók kiemelten kedvelték az 1960-as és 1980-as évek zenéit – vagyis a szüleik fiatalkorának slágereit.
Ez arra utal, hogy a szülők zenei ízlése, a közös emlékek, a filmek vagy akár a streaming szolgáltatások által újra felfedezett régi slágerek hatással lehetnek a fiatalabb generációk hallgatási szokásaira is.
Idősebb hallgatási kor = bölcsesség?
Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy valaki a zene alapján „öregebbnek” tűnik, valójában ez akár pozitívum is lehet. A New York Times szerint az idősebb zenei ízlés „tiszteletre méltó jelvényként” is értelmezhető. Ha például egy fiatal felnőtt az 1980-as évek rockzenéjére vagy az 1970-es évek soul klasszikusaira esküszik, az identitása egy fontos és tartalmas rétegét mutathatja meg.
Mit tehet most?
Érdemes megvizsgálni, milyen személyes történetek kapcsolódnak azokhoz a dalokhoz, amelyek újra és újra visszatérnek a lejátszási listákra. Gyermekkori emlékek? Családi autóutak? Egy első szerelmes pillanat?
Ezek a kapcsolódási pontok segítenek megérteni, hogy nem csupán zenei ízlésről van szó, hanem egy mélyebb önazonossági kérdésről is. A hallgatási életkor tehát nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő része is lehet.
