Létezett-e a betlehemi csillag?
Karácsony közeledtével világszerte újra és újra felidézzük a betlehemi történetet, benne a három bölccsel, akik egy különleges égi jelenséget követve jutottak el Jézus születésének helyszínére.
A hagyomány szerint ez az égi jel a betlehemi csillag volt. Egy friss tudományos értelmezés azonban alapjaiban kérdőjelezi meg a jól ismert képet.
Nem csillag volt, hanem más égi jelenség
Egy, a NASA-hoz köthető kutató szerint a betlehemi csillag valójában soha nem is volt klasszikus értelemben vett csillag. Mark Matney bolygótudós úgy véli, a bibliai leírás sokkal inkább egy rendkívüli üstökös megfigyelésére utalhat.
Kínai csillagászati feljegyzések adhatják a kulcsot
Matney érvelése szerint egy i. e. 5-ben megfigyelt üstökös lehetett az a jelenség, amelyet a korabeli emberek különleges égi jelként értelmeztek. Erről az égitestől kínai csillagászok részletes feljegyzéseket készítettek, és az időpont egybeesik azzal az időszakkal, amelyre a történészek Jézus születését teszik, nagyjából i. e. 5–6 körül.
Az égi jel „vezette” a vándorokat
A bolygótudós szerint az üstökös mozgása különösen figyelemre méltó lehetett. Számításai alapján az égitest pályája úgy alakulhatott, hogy az adott időszakban a Földhöz viszonylag közel haladt el, és az égen olyan látszólagos mozgást mutatott, mintha egy adott irányba „vezetné” az embereket.
Matney állítása szerint egy júniusi napon az üstökös helyzete az égen akár úgy is hatott, mintha Jeruzsálemből Betlehem felé tartó utazók előtt haladna, majd rövid időre szinte egy helyben maradna felettük. Ez a jelenség könnyen kelthette azt a benyomást, hogy az égi jel megáll egy konkrét hely fölött.
Új értelmezés, régi történet
A kutatás nem cáfolja a betlehemi történet létét, sokkal inkább új értelmezési keretet ad hozzá. Eszerint a betlehemi csillag valóban létezhetett, ám nem állandó fényű csillagként, hanem egy ritka és látványos üstökösként jelent meg az égen.
Ez az elképzelés egyszerre teszi földközelibbé és tudományosan értelmezhetővé a karácsonyi hagyomány egyik legismertebb elemét, miközben megőrzi annak különlegességét és szimbolikus erejét.
