Karácsonyi könnyfakasztó: így lett családtag a váratlan látogató
Egy walesi házaspár sorsfordító döntéséről szóló megható történet járja be a világsajtót: Rob és Dianne Parsons 1975 decemberében egyetlen éjszakára fogadott be egy hajléktalan férfit, aki végül negyvenöt éven át, egészen haláláig a családjukkal maradt. Az akkor 27 éves Rob és 26 éves felesége éppen a karácsonyra készült cardiffi otthonában, amikor december 23-án kopogtattak az ajtajukon. A küszöbön Ronnie Lockwood állt, kezében egy nejlonzsákban az összes vagyonával és egy fagyasztott csirkével.
A férfi nem volt teljesen ismeretlen Rob előtt: gyerekkorából emlékezett rá a vasárnapi iskolából, ahol azt tanácsolták neki, legyen kedves Ronnie-val, mert ő egy kicsit „más”. Mint később kiderült, hogy az autista férfi nyolcéves kora óta állami gondozásban élt, tizenöt évesen pedig az utcára került. A Parsons házaspár eredetileg csak az ünnep idejére kínált neki menedéket, de a továbblépés útjában álló bürokratikus akadályok – a „lakcím nélkül nincs munka, munka nélkül nincs lakcím” csapdája – végül egy komoly döntés felé terelték őket.
Az együttélés évtizedei alatt Ronnie valódi családtaggá vált. Rob segített neki munkát találni köztisztasági alkalmazottként, és saját gyerekeik, Katie és Lloyd már egy olyan háztartásba születtek bele, ahol Ronnie jelenléte természetes volt. Bár a mindennapok nem voltak mentesek a nehézségektől – Ronnie húsz évig küzdött szerencsejáték-függőséggel, és autizmusa miatt a mindennapokban is ragaszkodott néhány szigorú ceremóniához –, a házaspár szerint jelenléte nem volt mással pótolható.
Amikor Dianne napjait egy súlyos betegség, a krónikus fáradtság szindróma (CFS/ME) nehezítette meg, Ronnie vette át a háztartási feladatok jelentős részét és segített a gyerekekkel kapcsolatos teendőkben is.
Ronnie aztán 2020-ban, 75 éves korában hunyt el stroke következtében. A sors különös fintora, hogy a tiszteletére alapított cardiffi jóléti központ, a Lockwood House befejezéséhez szükséges összeg szinte fillérre pontosan megegyezett azzal az örökséggel, amelyet a férfi a végrendeletében hagyott hátra.
„Végül egy hajléktalan férfinak köszönhetjük, hogy tető lett a fejünk fölött” – fogalmazott Rob Parsons, aki A Knock at the Door címmel írt könyvet az évtizedeken át tartó, különleges barátságról.
