Német író: Magyarország ma polgáribb, mint a Nyugat
Chaim Noll író és esszéista a német Achgut portál hasábjain megjelent véleménycikkében döbbenetesen éles kontrasztot rajzol fel Németország és Magyarország jelenlegi állapota között. A szerző, aki egymás után látogatott el szülőhazájába és Magyarországra, úgy látja: a klasszikus polgári életforma és a biztonság varázsa ma már sokkal inkább keleten, nevezetesen hazánkban lelhető fel, miközben a „régi Nyugat” az önfeladás és a motiválatlanság jeleit mutatja. Chaim Noll szerint Magyarország ma „nyugatibb”, mint Nyugat-Európa, mert büszkébben őrzi a közös európai értékeket, mint nyugati társai.
A véleménycikk egyik központi helyszíne Debrecen, amelyet a szerző biztonságos, nyugodt, mégis élettel teli városként fest le. Megemlíti, hogy a helyi szállodában jókedvű német mérnökökkel reggelizett együtt: a BMW szakemberei azért költöztették ide az elektromos modellek gyártását, mert Magyarországon alacsonyabbak a céges költségek, olcsóbb az energia, és megbízható a munkaerő.
Chaim Nollt lenyűgözte a cívisváros Monarchia-korabeli építészete és az MCC (Mathias Corvinus Collegium) tevékenysége is. Az intézet debreceni központjában – az egykori Aranybika szálló gyönyörűen felújított épületében – tartott előadást az antiszemitizmus történetéről, ahol a közönség élénk vitával és őszinte érdeklődéssel fogadta szavait.
A szerző párhuzamot von Budapest és Berlin között is, és tapasztalatai lesújtóak Németországra nézve. Berlinben – különösen a hírhedt Neukölln negyedben – agresszív csoportokat, lepusztult infrastruktúrát és a nyílt zsidógyűlölet miatti félelmet tapasztalta, ami arra kényszerítette, hogy sapkával takarja el a kipáját. Ezzel szemben Budapesten és Debrecenben „feszültségektől mentes”, békés légkört talált, ahol a nők és a férfiak a nap bármely szakában, mindenféle félelem nélkül sétálhatnak az utcákon.
Chaim Noll szerint a zsidó közösség helyzete a társadalmi stabilitás egyik valós mértékegysége: megjegyzi, hogy míg Németországban a zsidók száma a felére apadt, Magyarországon az elmúlt évtizedben megduplázódott. Szerinte
hazánkban a vallásos zsidók nyíltan, támadásoktól való rettegés nélkül viselhetik vallási jelképeiket a köztereken, ami Berlinben ma már elképzelhetetlen lenne.
A szerző kiemeli a demográfiai különbségeket is: míg Németországban párhuzamos társadalmak jöttek létre, a magyar kormány a saját fiataljait és a családalapítást támogatja adókedvezményekkel és kedvezményes hitelekkel, ami szerinte az európai túlélés egyetlen józan útja.
Cikkében idézi Bauer Bencét, az MCC Magyar-Német Intézetének igazgatóját, aki rámutat: a közép-kelet-európai népek a diktatúrákban tapasztaltak miatt sokkal érzékenyebbek a szabadságukat és életmódjukat fenyegető veszélyekre, mint az elkényelmesedett nyugatiak.
Chaim Noll összegzése szerint a „nyugati érzés”, vagyis a toleráns, emberséges és működő társadalom élménye ma már Budapesten érhető tetten leginkább. Úgy látja,
aki a klasszikus európai életérzést keresi, annak Magyarországra kell utaznia, mert ami korábban a Nyugatban vonzó volt, az mára egyértelműen Keletre költözött.
