Miért félünk a jövőtől, és hogyan győzhetjük le ezt?

Az emberi elme a kiszámíthatót, a jól megszokottat szereti. A biztonságot jelentő hétköznapokban könnyebb tájékozódni. Az élet azonban nem mindig kínál előre látható forgatókönyvet – ezt egy világjárvány, egy természeti katasztrófa, a háborúk vagy épp a gazdasági válságok is újra és újra bizonyítják. A bizonytalanság érzése nemcsak szorongáshoz, hanem döntésképtelenséghez és a jövőtől való félelemhez is vezethet.

Miért viseljük nehezen a bizonytalanságot?

Agyunk alapvetően egyszerűsítésre törekszik. Gyors döntésekhez ún. mentális „rövidítéseket” – heurisztikákat – használ, hogy energiát spóroljon. Az ismeretlen viszont kizökkent ebből a kényelmes ritmusból. Az ember hajlamos negatív értelmezésre, amikor nem tudja, mire számítson. Gondoljunk csak azokra a kérdésekre, amelyek gyakran gyötörnek minket:

• „Mi lesz, ha nem találok munkát?”
• „Hogyan fizetem ki a számlákat jövő hónapban?”
• „Elhagy a párom?”
• „Hogyan birkózom meg ezzel a betegséggel?”

Ezek az érzések természetesek, de túlzott mértékben megbéníthatnak bennünket.

A bizonytalanság és a negatív gondolkodás összefüggése

Egyes emberek különösen hajlamosak az ún. ruminációra, vagyis arra, hogy újra és újra végiggondolják a negatív forgatókönyveket. Egy 2023-as tanulmány szerint ezek a „gondolati körök” szoros kapcsolatban állnak a bizonytalanság kezelésének nehézségeivel. Aki sokat rágódik, az gyakran a legrosszabb kimenetelt képzeli el, ami még több szorongást szül – és bezárja őt saját félelmeibe.

A „nem tudás” elfogadása – kulcs a rugalmassághoz

Vannak, akik mindenáron lezárást, biztos válaszokat keresnek. Ez csökkenti ugyan a szorongást, de visszavetheti a kreativitást. Azok az emberek, akik nyitottak maradnak a többféle lehetőségre – vagyis „divergens gondolkodók” –, sokkal jobban alkalmazkodnak a változó körülményekhez. A kutatók szerint az ismeretlen elfogadása fejleszthető: kíváncsisággal, kérdezéssel, kreatív tevékenységekkel – például írással vagy történetmeséléssel.

A jó történetek – akár könyv, film, akár családi elbeszélés formájában – segítenek az azonosulásban, az elengedésben. Egy kutatás kimutatta: azok az emberek, akik rendszeresen olvasnak szépirodalmat, jobban elviselik a kétértelműséget és kevésbé hajlamosak elhamarkodott ítéletekre. A történetek lehetőséget adnak arra, hogy kilépjünk saját gondolataink börtönéből.

Az írás gyógyító ereje

Dr. James Pennebaker, a Texasi Egyetem professzora kutatásaiban rámutatott: az érzelmek rendszeres leírása – például naplózás formájában – javítja az immunrendszer működését, csökkenti a vérnyomást és enyhíti a depresszió és szorongás tüneteit. A traumák feldolgozásában is segíthet, ha az ember újra és újra leírja, mi történt vele – ezzel ugyanis fokozatosan csökken a stresszreakció.

Naplózási ötletek kezdőknek:

• Szánjon naponta 15 percet arra, hogy leírja, mi foglalkoztatja.
• Ne javítgassa a mondatokat, ne törekedjen tökéletességre.
• Írhat listákat, gondolatokat, álmot, akár firkálhat is mellé – a lényeg az őszinteség.
• Próbálja mindezt legalább egy héten át, és figyelje meg a hatását.

A bizonytalanság az élet része – nem elkerülhető, de megtanulható vele együtt élni. Ha kíváncsisággal, elfogadással, történeteken és önkifejezésen keresztül közelítünk felé, fokozatosan csökken a szorongás, nő az alkalmazkodóképességünk, és nyitottabbá válunk a jövő lehetőségeire. És ez talán fontosabb, mint minden biztos válasz.