A munkatörvény béklyójában
Rugalmasabb időszabályozás a foglalkoztatási gondok enyhítésére.Politikai tőkét próbál kovácsolni az ellenzék a munkaidőkeretre vonatkozó szabályozás módosításából, noha a rugalmasabb beosztás munkakényszert nem jelent, a munkaerőhiányt pótolja, és bevett gyakorlat több uniós országban. Jelenlegi formájában a javaslat az eddigi évi 300-ról 400 órára emelné azt a többletkeretet, amire a dolgozók kollektív szerződéssel kötelezhetők. Az évi 260 napos munkanapszámot figyelembe véve ez azt jelenti, hogy az eddigi napi egyről másfél órára emelkedik az elrendelhető, később csúsztatható vagy kifizethető túlmunka maximuma.
Fotó: MTI
Megosztó fogadtatást szült a rugalmasabb munkaidő-szabályozásra vonatkozó törvényjavaslat, amit Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf fideszes képviselők nyújtottak be a parlamentnek. Több szakszervezet demonstrációt hirdetett szombatra, az éjszakába nyúló parlamenti vitában pedig az ellenzék rabszolgatörvénynek keresztelte a tervezetet. Kósa Lajos érvelése szerint ugyanakkor a rugalmasabb elszámolás csupán követi a szezonális megrendelésekkel rendelkező iparágak munkaigényét, és összességében nem jár többlet-időterheléssel. Szijjártó Péter külügyminiszter düsseldorfi tárgyalásain pedig azt tapasztalta, hogy a hazánkban befektető német cégek a munkaerő biztonságának zálogaként értelmezik a javaslatot, és kedvezőnek tartják az ország versenyképessége szempontjából. A szakszervezetekkel a múlt hét második felében folytatott egyeztetések nyomán a kormány némileg tompított az eredeti előterjesztésen: jelen állás szerint a 300-ról 400 órára emelt többletmunka csak a céges kollektív szerződés jóváhagyásával valósulhat meg, és várhatóan a túlórák elszámolásának is egy éven belül meg kell történnie.
Felvétel helyett rugalmasság
A munka törvénykönyve jelenlegi szabályozása szerint a dolgozók napi 4, heti 8, havi 32 és évi 250 óra túlmunkára kötelezhetők. Ezen időmennyiségek a túlórázás összes lehetőségét magukban foglalják, vagyis a fizetett túlórákat és a később csúsztatandó túlmunkát is. Amennyiben a kollektív szerződés erről rendelkezik, az ezt alkalmazó vállalatoknál a túlmunka éves kerete 300 órára is felmehet. A csúsztatásra szánt időmennyiség elszámolására pedig egy évük van a munkaadóknak, vagyis ennyi idő alatt kell az igénybe vett szabadidőt visszaadni, avagy kifizetni a túlmunkát. A munkaidőt szabályozó előírások az elmúlt évtizedekben egyre rugalmasabbá váltak. A túlmunka éves keretét 1992-ben emelték 144-ről 200 órára, 2012-ben pedig a jelenlegi 250 órára. Utóbbi módosítással vált lehetővé a túlmunka egyéves elszámolása is a korábbi két hónappal szemben.
Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf javaslata most a pozitív gazdasági folyamatokra és a munkaerőpiaci igényekre hivatkozva tágítaná tovább A munka törvénykönyve kereteit. A javaslat úgy emelte volna 250-ről 400 órára az éves túlórakeretet, hogy a többi korlátozás (például a heti maximum 48 órás munkaidő) érvényben marad, csúsztatásos esetben azonban a munkaadóknak három évük lett volna az időkülönbözet kompenzálására. Ahogy Kósa Lajos indokolta, mindez csak egyes ágazatokban dolgozókat érintett volna, ahol bizonyos időszakokban több a munka, máskor viszont kevesebb a törvényben meghatározott nyolc óránál. A nyilvánvalóan idényjellegű munkák mellett ide tartozhatnak a magyarországi autógyárak is, amelyek – a Munkástanácsok elnöke, Palkovics Imre szerint – hároméves ciklus szerint ütemezik fejlesztéseiket.
Az érintett vállalkozások részére a változás lehetővé tenné a megrendelésekhez való rugalmasabb alkalmazkodást, nem beszélve arról, hogy csúcsidőkben kevésbé lennének kiszolgáltatva az immár létszámhiányos munkaerőpiacnak. Kósa Lajos szerint a dolgozók számára pedig azért lenne kedvező az új rendszer, mert aki többet szeretne keresni, annak a megemelt túlórakeret miatt erre is lehetősége lenne, főleg, hogy munkaidő-átcsoportosításra csak a kollektív szerződéssel rendelkező cégeknél, és csak a munkavállaló beleegyezésével kerülhetne sor. Utóbbiban nem bíztak a szakszervezetek, ezért kezdeményezték a törvényjavaslat szövegének pontosítását, a munkaidő-átcsoportosítás időtartamának korlátozását.
A túlórakeret feszegetése
Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a Magyarországon működő vállalatoknak egyre nagyobb gondot okoz a munkaerő biztosítása, ami hosszabb távon az ország versenyképességét is veszélyeztetheti. Beszédes, hogy például az idei első féléves munkaügyi ellenőrzéseken csak a túlmunkával kapcsolatban bukkantak a korábbinál több visszaélésre, minden más szempont esetében (feketemunka, munkaidő, munkabér, pihenőidők betartása) javuló tendenciákat tapasztaltak. Túlmunkáztatással kapcsolatos visszaéléssel ugyanakkor az egy évvel korábbi 809 helyett 2198 esetben találkoztak az ellenőrök, majdnem minden negyedik munkaadónál. A leginkább érintett ágazatok a feldolgozóipar, a gépipar és a kereskedelem, és különösen súlyos a helyzet az autóiparban dolgozó vállalatoknál. A túlórák indoka egyöntetűen a szakemberhiány, és a ledolgozott időt a cégek ki is fizetik – ám az meghaladja a törvényben eddig meghatározott kereteket. Nyilvánvalóan az ilyen esetekre gondolt Kósa Lajos, amikor a dolgozói érdekeket is említette, ezekben az esetekben ugyanis a munkavállalók szívesen dolgoztak a megfelelő túlórapótlékért. De a közszférában is előfordul a túlórakeret feszegetése, például a mentők, a tűzoltók, a rendőrök esetében, szeptemberben pedig a járművezetők túlterheltségére hívta fel a figyelmet a Magyar Szakszervezeti Szövetség.
A hétvégi demonstrációt szervező MASZSZ ezúttal is a dolgozók egészségét veszélyeztető többletterhelésre hivatkozik. Állításuknak azonban ellentmondanak az Eurostat adatai, amelyekből kiderül, hogy térségünkben Magyarországon a legrövidebb a ténylegesen ledolgozott heti munkaidő. A túlórákat is figyelembe vevő kimutatás szerint ugyanis a magyarok és a szlovákok átlagosan heti 40,5 órát dolgoznak, miközben a románok 40,6, a csehek 40,7, a szlovének, lengyelek és bolgárok 40,9, az osztrákok pedig 41,3 órát. Érdekesség, hogy az Európában legrövidebb, mindössze heti 35 órás kötelező munkaidővel rendelkező Franciaországban a ténylegesen ledolgozott munkaórák száma 39,1. A szakszervezeteknek ugyanakkor abban igazuk van, hogy az EU-átlag a magyarnál valóban némileg alacsonyabb, heti 40,2 munkaóra. Ám ahogy az eddigi két és fél évtized túlmunkakeret-bővítései nem okoztak számottevő növekedést a magyarok ténylegesen ledolgozott munkaidejében, minden bizonnyal a mostani bővítéssel együtt is még szomszédaink szintje alatt maradnánk.
Német minta
A túlórakeret éves elszámolásának lehetőségével egyébként már 2012 óta élnek az autóipari vállalkozások. Az Audi Hungáriánál dolgozók számára például más és más időpontokban kezdődik meg az éves ciklus, ami meglehetősen bonyolult nyilvántartási és elszámolási rendszert feltételez, hogy az időszak végére mindenkinek kijöjjön a napi átlag nyolc óra munkaideje, vagy kifizessék neki a többletet. A rendszer lényege, hogy a nyári leállásoknál vagy a megrendelésállomány átmeneti csökkenésénél a munkások kevesebbet dolgoznak, amit a csúcsidőszakok többletmunkájával kompenzálnak. Mivel az autógyárak termelésének ingadozása megrendeléseiket is érinti, az éves elszámolási rendszert az Audi beszállítói közül is többen átvették.
A szakszervezetek állításával szemben a túlórakeret rugalmasabbá tétele uniós szabályokat sem sért. Bár az EU-ban létezik egy korlát az éves túlórák maximálására, ezt azonban 416 óránál húzták meg. Emellett az új rendszer is tekintettel van a többi uniós szabályozásra, vagyis hogy egy műszak nem lehet 12 óránál több, két műszak között 11 óra pihenőidőnek kell lennie, legalább heti egy szabadnapot kell biztosítani, és a rendkívüli munka elrendelésekor tekintettel kell lenni a kisgyermekesek, távolabb élők szempontjaira is.
A törvényjavaslat indoklásánál az is elhangzott, hasonló szabályozás működik az autógyártásban szintén jelentős szereplőnek számító Szlovákiában és Németországban is. Utóbbiban a szombat normál munkanapnak is elszámolható, természetesen ötnapos munkahét keretében. A törvényes normál munkaidő heti 40 óra, ami azonban túlórákkal maximum 48-ra emelhető, akár maximum tízórás munkanap mellett. Ugyanakkor az is igaz, hogy Németországban fél éven belül ki kell egyenlíteni a napi nyolcórás átlagra a túlmunkákat – vélhetően ezért is vetette el a kormány a hároméves elszámolási periódust, és tartaná életben az eddigi egyéves rendszert.
A túlmunkakeret bővítéséről szóló tárgyalások a héten is folytatódnak. Szakszervezeti kiszivárogtatások szerint várhatóan 350 órás, kollektív szerződéssel fedett éves keretben állapodhatnak meg a felek.
