Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos
Hirdetés

A miniszterelnöknek kétségtelenül igaza van. Ami azt illeti,

a keresztény, nemzeti kormány már 2010-ben meghirdette a keleti nyitás politikáját, amit sokan, nem ritkán még a nemzeti oldalon is, fenntartásokkal, értetlenül, rosszallóan fogadtak.

Ez a kritikusok téves, torz perspektívájáról árulkodott, és arról, hogy velük szemben a magyar miniszterelnök a maguk valós távlatában látja és érti a földrajzi, geopolitikai, népesedési és az ezekből következő gazdasági folyamatokat – jelesül azt, hogy a nyugati globalizmus a valódi, megtartó európai értékeket kíméletlen ideológiai ámokfutással felszámolva és ebből fakadóan népességét is megtizedelve, felhígítva elérkezett a zsákutca faláig, miközben a kelet és a globális dél minden mutatót tekintve felívelő pályára állt. A globális nyugat által Oroszország ellen az úgynevezett Ukrajna területén vívott proxyháború fájdalmas igazolása a magyar kormány bölcs előrelátásának; nagy bajban lennénk, ha az öngyilkos német gazdaságpolitika által félelmetes zuhanásba taszított német piacnak lennénk kiszolgáltatva.

Hazánk a trianoni békediktátum következtében meghatározó hányadban a kivitelnek, tehát a külpiacoknak kitett ország. Ez nehéz pálya, de a nemzetközi folyamatokat értő és azokból a logikus folyományokat kiolvasni képes kormányzás esetén fenntartható a kellően széles és sokféle piac.

A minél több irányba nyitott kereskedelmi-gazdasági „szabadgyökök” létkérdést jelentenek Magyarországnak, akik ezt hazug ideológiák alapján fel akarják számolni, hozzábilincselve hazánkat a lefelé szálló nyugathoz, azok történelmi bűnt követnek el ellenünk – ha hagyjuk.

Ezért kell áprilisban újra kormányzati mandátumot adni a Fidesz-KDNP-nek. És azért, hogy idővel szövetségeseinkkel együtt elfoglalhassuk Brüsszelt. Hiszen, mint Orbán Viktor mondta, „azért hoztuk létre a Patriótákat, hogy a szuverenitást visszaadjuk a tagállamoknak, a túlterjeszkedő brüsszeli birodalomépítési törekvéseket visszanyessük. Ki akarunk egyezni az oroszokkal, tartós békét akarunk Ukrajnában.”

Ez az egyetlen észszerű, magyar érdekű politika. Ez a járható magyar út.

Aki erről letérítene minket, az hasonlatos Karl May Winnetoujának cölöptologatóihoz, akik a sivatagon átvezető egyetlen biztonságos utat jelző karókat más irányba sorba helyezve biztos pusztulásba, véres kifosztásba csalták az utazókat.