Mentõautók érkeznek a Le Constellation bárhoz a Valais svájci kantonbeli Crans-Montana síparadicsomban 2026. január 1-jén, miután szilveszter éjjelén tûz ütött ki a szórakozóhelyen.
Fotó: MTI/AP/Valais kanton rendõrsége
Hirdetés

A főigazgató nyilatkozata szerint a lángokból kimenekített fiatalok állapota azért is volt rendkívül kritikus, mert az égési sérülések kezdetben sokszor nem tűnnek súlyosnak a beteg sokkos állapota miatt. Amikor az idegvégződések megégnek, az áldozatok elveszítik az érzékelési képességüket, így ilyenkor a túlélés szempontjából minden perc számít. Az orvosoknak nemcsak a külső bőrfelületek roncsolódásával kellett megküzdeniük, hanem a belélegzett forró füst okozta komoly légúti sérülésekkel is.

Eric Bonvin katasztrofálisnak nevezte a helyzetet, hangsúlyozva, hogy a forró levegő belégzése visszafordíthatatlan károsodásokat okozott több sebesültnél is.

A kórház személyzete a szabadságok és az ünnepi időszak ellenére példás gyorsasággal reagált a vészhelyzetre. Bár a Valais kantonban fekvő régióban lévők száma ilyenkor a turisták miatt megduplázódik, és a sürgősségi osztály egyébként is a szokásosnál jóval több esetet lát el, a tragédia hírére sokan önként, még a szabadságukról is berohantak dolgozni. Volt olyan ápoló, aki az ünnepi vacsorát hagyta félbe, hogy segíthessen kollégáinak. Az intézményben minden műtőt megnyitottak, az intenzív osztály kapacitásait pedig a végletekig kiterjesztették, hogy el tudják látni az ötvenöt, súlyos állapotban lévő fiatalt, akiket mentőhelikopterekkel és rohamkocsikkal szállítottak Sionba.

A mentést végző egészségügyi dolgozók számára az események lelki feldolgozása is hatalmas terhet jelentett. Mivel a Le Constellation bár a környék legnépszerűbb szórakozóhelyének számított, az ápolók és orvosok sokszor anélkül kezelték a súlyosan megégett fiatalokat, hogy tudták volna, nem saját gyermeküket, rokonukat vagy ismerősüket próbálják-e éppen megmenteni, hiszen sokan a felismerhetetlenségig megégtek.

Eric Bonvin szerint a fiatal áldozatok látványa súlyos traumát okozott a személyzetnek, miközben az intézmény rövid idő alatt megtelt azokkal a kétségbeesett szülőkkel és barátokkal is, akik saját maguk szállították be szeretteiket.

Péntek délutánra a betegek többségét speciális égési centrumokba szállították át, mivel a sioni kórház nem rendelkezik ilyen különleges részleggel. Bár a rehabilitáció hosszú és fájdalmas lesz, a főigazgató némi optimizmussal zárta szavait. Úgy véli, az áldozatok fiatal kora és életereje komoly segítséget jelenthet a felépülésben. Az orvosok reménykednek abban, hogy az áldozatok szervezetének ereje képessé teszi őket a több hónapos, intenzív és fájdalmas kezelések átvészelésére, még ha az arcukon és a testükön viselt hegek örökké emlékeztetni is fogják őket az Alpok egyik legsúlyosabb tragédiájára.