Minden megváltozott Európában
A Nagy Háború indokolatlan, a világ egészére nézve káros, Európára nézve öngyilkos, Magyarországra nézve csaknem megsemmisítő volt.A Nagy Háború indokolatlan, a világ egészére nézve káros, Európára nézve öngyilkos, Magyarországra nézve csaknem megsemmisítő volt. Kirobbanásának oka máig nem világos, Trianon hatása pedig a mai napig tart – hangzott el az I. világháború utáni helyzetet feltáró, Új világrend született című nemzetközi konferencián.
Az I. világháború mindent megváltozatott és megkérdőjelezett Európában – mondta Schmidt Mária. A Terror Háza Múzeum főigazgatója úgy látta, a háború után megváltoztak a határok, a politikai rendszerek, megszűnt a régi rend és erkölcs, érvénytelennek nyilvánították a régi értékeket, ugyanakkor új tekintélypontokat és értékeket nem sikerült a helyükre állítani, mindez pedig még jobban elmélyítette a tömegek orientációs zavarát. A háborút lezáró békediktátumokról azt mondta, a vesztes nemzetek puszta létét, nemzeti büszkeségük ellehetetlenítését célozták, és kizárólag arra irányultak, hogy meggyengítsék és megalázzák a legyőzötteket, akiket háborús bűnösöknek bélyegeztek.
Nem csak az emberek haltak meg az első világháború csataterein, hanem az európai erkölcs és társadalom is odaveszett. A XXI. század tragédiája, hogy nem értjük meg, mi történt száz évvel ezelőtt, ezért nem tudjuk, milyen morális értékekért kell küzdeni – mutatott rá Frank Füredi magyar származású szociológus.
A Kenti Egyetem professzorát előadása után arról kérdeztük, miben látja a legfőbb problémákat. Szerinte már nem tudunk egymással beszélni, megszűntek az igazodási pontok, egyes hagyományokról pedig teljesen elfeledkeztünk. Az iskolákban már nem tudnak érveket tanítani, a hibáról nem mondják ki, hogy azok hibák, az igazán fontos dolgokról nem is esik szó. Ennek a gyökere szintén az I. világháború, ugyanis amikor a tanárok hazajöttek a frontról, minden átértékelődött bennük, nem bíztak már abban a tudásban, amit korábban átadtak. Az irodalom is pesszimista lett, az emberek azt érezték, hogy nem szabad úgy gondolkodni, ahogyan régen.
Fotó: demokrata.hu
A Nagy Háború indokolatlan, a világ egészére nézve káros, Európára nézve öngyilkos, Magyarországra nézve csaknem megsemmisítő volt. Kirobbanásának oka máig nem világos, Trianon hatása máig tart – értékelt Balogh András történész. A professzor kiemelte, világtörténelmi fordulat következett be, véget ért az európai dominancia. Igazat adott Oswald Spenglernek, aki látta, hogy valami jóvátehetetlen történt Európával. A nagy veszteségek nem látszottak ugyan egyből, a győztesek először észre sem vették Európa hanyatlását. Bizonyos békecélokat meg tudtak valósítani, gyarmataik nőttek, ellenfeleik eltűntek, úgy látszott, a csúcspontra jutottak, ám néhány év múlva kiderült, ez a kép veszélyesen hamis. Az Egyesült Államok szerepét epizódnak tekintették, de aktív maradt, ahogy arra az a flottaegyezmény is rámutatott, amely megszűntette Anglia monopolhelyzetét. Úgy érezték, hogy Németország hosszú időre kiesett a versenyből, tettek is ezért a békeszerződésben, ám ennek dacára gyorsan talpra állt. A kisantant országokat azért hozták létre, hogy a későbbi német terjeszkedést ellensúlyozzák, ezért kezdték el ezeket az újdonsült országokat feldarabolt magyar területekkel ellátni. A békeszerződés viszont el lett rontva, ami a győztesek felelőssége. Életképtelen államok sora jött létre, antidemokratikus folyamatok indultak el, vezérkultusz szinte mindenhol megjelent. A modern kori rasszizmus gyökerei is innen származnak, a Népszövetség megalakításakor ugyanis elvetették a faji egyenlőség kérdését, amelyet a japánok szorgalmaztak. Balogh András végül arra a következtetésre jutott, hogy nem új világrend, hanem világrendetlenség jött létre.
Szakály Sándor történész a trianoni békediktátum katonai vonatkozású előírásairól tartott előadást. Elmondta, a győztesek mindössze harmincötezer fős haderőt engedélyeztek Magyarországnak, megtiltották a nehézfegyverzetet, nem lehetett légierőnk. Nem volt lehetőség ezt felülírni, már csak azért sem, mert az ország gazdasági helyzete sokáig nem tette lehetővé még ennek a keretnek a feltöltését sem. A Veritas Történelemkutató Intézet főigazgatója lapunknak arról is beszélt, a békediktátum után kellett tizenöt év, amíg a haderő végül fejlődni kezdett, és majd csak 1938-ban ismerték el a kisantant államai a fegyverkezés egyenjogúságát. Az országnak először szellemileg és anyagilag kellett talpra állnia. A professzor felidézte Klebelsberg Kunó akkori kijelentését, amely szerint a szellem erejével kell megmutatnunk, hogy többek vagyunk: most a szellem fog bennünket megvédeni, nem a kard.
A konferencia után arról kérdeztük Schmidt Máriát, mennyire érzi sikeresnek az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság munkáját. A Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta, nagyon fontos és tartalmas rendezvények valósultak meg az egész országban. Nem csak a hősi halottakra emlékeztek, hanem az események, okok feltárása is elindult. Elkezdett megrepedni a győztesek narratívája, amely hosszú időn át egyeduralkodó volt az oktatásban, de ezen a téren sok munka van még. A XX. század három nagy háborúját, azaz az I. és II. világháborút, valamint a hidegháborút egységesen kell szemlélni, újra kell gondolni a tapasztalatokat, elővenni a családok által őrzött emlékeket.