Budapest erős jogosítványokat kapott

A miniszterelnökkel kötött megállapodás a jövőre nézve komoly előnyöket jelent a főváros számára. A főpolgármesteren keresztül a város erős jogosítványokat kapott – mondta a Demokratának Tarlós István, Budapest főpolgármestere.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Év végéhez közeledünk, újra eljött a számvetés ideje. Milyen volt az óév?

– Azt mondják, minden jó, ha a vége jó. A miniszterelnökkel kötött megállapodás, ami most kétségbe ejti az ellenzéket, mindenképp pozitív fejlemény, ami a jövőre nézve komoly előnyöket jelent a város számára. A finanszírozás a fővárosi fejlesztések terén stabilizálódik. A főpolgármesteren keresztül a város erős jogosítványokat kapott.

– Ezt hogy érti?

– A Budapestet érintő döntésekbe komoly beleszólásom lesz. Érdemes figyelni, hogy reagál erre a megállapodásra az ellenzéki sajtó.

– Mit tapasztalt? Sok lapnak nyilatkozott az elmúlt időben.

– Az egyik hetilapban például megjelent egy kimondottan jó interjú, amit egy nappal korábban olyan szöveggel harangoztak be, ami kevéssé harmonizált az interjú tartalmával. Ez számomra az ellenzéki oldal egyértelmű elbizonytalanodásáról árulkodik. Feltűnően idegesek, ingerültek.

– A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa miatt?

– Amiatt is, de nem csak amiatt. Azt állítják, hogy a kormány erőltette ránk a testület létrehozását. Pedig elég kinyitni a még 2009-ben írt Budapest-programomat, amelyben a 15. oldalon már szerepel a közfejlesztési tanács megalakításának szándéka. Gyakran olyasmit vagy úgy írnak, ami nem történt meg, vagy nem úgy történt. Az ellenzéki pártok és politikusok jellemző programpontja, hogy „Orbán Viktort le kell váltani”. Ez nem program, hanem olyan, mint egy gyerek vágya: „szeretnék egy űrhajót”. Nincs értékelhető mondanivalójuk. Tényleg úgy tűnik, mintha már csak azon iparkodnának, hogy megmaradt kádereik valamilyen pozícióhoz és egzisztenciához jussanak. Semmi más nem olvasható ki a magatartásukból. Már csak a hozzájuk húzó sajtó újságírói igyekeznek arra, hogy helyettük gondolkodjanak, és olyan kommunikációt folytassanak, ami némiképp segít rajtuk.

– Ha már említette a Közfejlesztések Tanácsát: miben hoz változást, milyen előnyöket jelent a tanács megalakulása a budapestieknek?

– A város visszakapja rangját, bele tud szólni a megvalósuló projektekbe, nem asszisztens lesz a városvezetés Budapest formálásánál.

– Korábban az volt?

– Bizonyos értelemben igen. Ezentúl nem úgy történik, hogy az állam ajándék projekteket ad Budapestnek, miközben a fővárosnak nincs pénze fejlesztésekre.

– Hogy épül fel a testület?

– Paritásos alapon. A tanácsban öt-öt fő van a kormánytól, illetve a fővárostól. Meghívtam ellenzéki polgármestert is, Tóth József úr személyében. A tanács maga határozza meg, hogy milyen projektek kerülnek a testület elé, a közgyűlés és a kormány csak olyan projektekről dönt, amelyeket a tanács egyhangúlag támogatott. A tanács elnöke a miniszterelnök úr, én vagyok a társelnöke, az operatív partnerem Gulyás Gergely miniszter úr.

– Milyen szerepet tölt be Fürjes Balázs államtitkársága a tanácsban?

– A főváros partnereként előkészítő szervezetté vált, vagyis az ellenzék dédelgetett, agyonismételgetett zsoltára, ami szerint az államtitkárság „gyámság alatt” tartja Budapestet, a miniszterelnök úrral kötött megállapodás pillanatában lehelte ki végleg a lelkét. Nem mellesleg konkrétan Fürjes Balázzsal hagyományosan jó a munkakapcsolatunk, kiválóan működünk együtt.

– Milyen projektek szerepelnek a listán?

– Például az elővárosi kötött pályás közlekedés létrehozása, a Lánchíd felújítása tágabb környezetével együtt, a Ferihegyi gyorsforgalmi út, a hármas metró meghosszabbítása Káposztásmegyerig, az aquincumi híd, a Népliget megújítása, új villamosvonalak, a Nyugati tér átalakítása, BKV-járműcserék, hogy a teljesség igénye nélkül néhány nagyobb beruházást említsek.

– Van viszont az ellenzéknek egy új vesszőparipája: az elektronikus jegyrendszer bedőlése és a BKK megszüntetése. Mi az igazság ezekben az ügyekben?

– Ami a BKK megszüntetését illeti, a Budapesti Közlekedési Központot 2011 óta az ellenzék soha nem szerette. Erre jobb, ha nem szólnak semmit, furcsa lenne, ha védeni kezdenék. A lényeg, hogy nem azt a szerepet tölti be, amit alapításakor szántunk neki.

– Mi a helyzet az elektronikus jegyrendszerrel? Tényleg bedőlt?

– Erre pavlovi reflexszel ugrottak rá, a szó szoros értelmében, és mindjárt arról kezdtek értekezni az őket támogató újságírók serény asszisztenciája mellett, hogy itt valami szörnyűség történt, a projekt bedőlt, rettentő anyagi veszteségek keletkeztek, és hasonlók.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Mi az igazság?

– Kezdjük a végén. Rettentő anyagi veszteségei sajnos még valóban lehetnek a fővárosnak a 2010 előtti időszakból, a BAMCO- és Alstom-ügyekből kifolyólag. Nem helyes, ha anyagi károkról azok beszélnek, akik a legnagyobb veszteségeket felhalmozták. Az elektronikus jegyrendszer projektje nem dőlt be. Azt el kell ismerni, hogy jelentős időveszteség keletkezett, anyagi veszteség azonban nem állapítható meg, ahogy ezt a pénzügyi főpolgármester-helyettes a rendelkezésére álló információkból megállapította. Az ellenzéki sajtó eleve összekever két szerződést.

– Tegyük helyre.

– Van egy finanszírozási szerződés, amit a főváros kötött az EBRD-vel, ez a mai napig érvényes.

– És a másik?

– Van a kivitelezési szerződés, amit a fővárostól függetlenül a BKK kötött egy szolgáltatóval. Ezt a szerződést mondta fel nemrég a BKK Igazgatósága. A BKK a projektet önállóan gondozza immár négy éve. Csak olyan számlákat fizetett ki, amik mögött teljesítés volt, az eszközöket legyártották, azok felhasználhatók a projekt további kivitelezése során. Ezzel a történet akár véget is érhetne.

– Miért nem ér véget?

– A komoly időveszteség magyarázatra szorul. A BKK korábbi és jelenlegi vezetése között vita folyt a kivitelezési szerződés értelmezéséről is.

– Személyi konzekvenciája lett az ügynek.

– Igen. Ha úgy teszik fel a kérdést: nem lehet, hogy a városvezetés ne tudott volna arról, hogy ez egy problémás projekt, arra az a válasz, hogy de, erről tudtunk. A különbség ott van, hogy egy éve folyamatosan azt kommunikálta a cég menedzsmentje, hogy az egyeztetések jól állnak, a projekt megvalósul, minden rendben lesz. November 9-én azt jelentették, hogy a szállítóval megtörtént a megállapodás. Egy hétre rá kiderült, hogy ez nem igaz, felbontották a szerződést. Tehát tétova, határozatlan, félrevezető magatartást tanúsítottak.

– Ezért menesztette a vezérigazgatót?

– Igen, sőt a fejlesztési helyettesem sem úszta meg szankció nélkül. A BKK menedzsmentjének vezetését tavaly egyszer már megvédtem, a sikertelen T-Systemes akciójuk ügyében, de most ezzel betelt a pohár. A szerződését, a mulasztását a BKK-nak kell megvédenie, de a főváros első számú vezetőjeként a politikai felelősséget nem utasítom el.

– Mi lesz a projekttel?

– A projekt folytatódik, körülbelül 2020-2021-re befejeződik, de az EBRD közreműködésével valószínűleg elvesszük a BKK-tól. Az eszközök mind felhasználhatók a folytatás során. Tárgyaltam Pintér Sándor és Palkovics László miniszter urakkal. A projekt csatlakozik a Nemzeti Elektronikus Jegyrendszer Platformra: ily módon a rendszer össze lesz hangolva a MÁV-val és a Volánnal. A beruházás tehát rendben lesz. Jobb és egységesebb lesz, mint az eredeti elképzelés. Az ellenzék egy ideig nyilván veri még a dobokat, a hozzájuk hűséges sajtó polemizál majd, de azt hiszem, ezek költői túlzások. Ettől függetlenül a BKK-nak – amíg van – a saját szénáját rendbe kell tennie az ügyben.

– Úgy tűnik, a hármas metró viszont lekerült az étlapjukról. Tavasszal még az volt a kedvencük…

– Ahhoz képest, hogy például a DK-s képviselő, akinek bőven lenne magyaráznivalója az előzményeket illetően, mert egy végletekig leamortizált metrót volt szíves az elvtársaival itt hagyni, vaskos 78 milliárdos BKV-működési adóssággal együtt, és egy jó éve még volt képe a telefonszámomat kiragasztatni a hármas metró ablakába, mára elhallgattak ezek a hangok. A komplett szerelvényállományt felújítottuk. Az ellenzéken és talán a 444.hu-n kívül alig valakinek van baja vele. Legkésőbb márciusig az északi szakasz infrastruktúra-felújítása is befejeződik. Most szereztem soron kívül 80 milliárd forintot a kormánytól, hogy a beruházás, a felújítás komplexebb legyen.

– Vagyis?

– Az összes gyalogos aluljáró teljesen megújul, a metró pedig teljesen akadálymentes lesz. Közben az ellenzék kritizálja, amit megcsinálunk, függetlenül attól, hogy ezeket a fejlesztéseket a Széll Kálmán tértől a metróig másfél évtizede ők ígérték meg, de nem tettek semmit.

– Óriási munka folyik. Elég, ha a megújuló járműparkra gondolunk. Demszky Gábor négy keréken guruló „közlekedési múzeuma” jórészt a múlté…

– 2010-ben még 24 éves buszok jártak, de most azt reklamálják, hogy miért nem olyanok a buszok Budapesten, mint Japánban. Ha belegondolunk, jelentős fejlesztés a Combino villamoson és a szép, de megkérdőjelezhető indokoltságú, félbehagyott négyes metrón kívül 1990 és 2010 között a fővárosban nem történt. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, nem lehet érteni, hogy az ellenzék miről beszél.

– A Combino sem volt feltétlen sikertörténet. Kiderült, hogy nem is villamos, hanem elővárosi vonat, és át kellett miatta építeni csaknem a teljes hálózatot, beleértve a megállókat, az alépítményt és a felsővezetéket.

– Mert a hetventonnás Combinókhoz nem olyan alépítményt, pályát építettek, ami elbírja ezt a terhelést. Most tőlem kérdezik, hogy miért kell cserélgetni az alépítményt a Nagykörúton. Azért, mert ők sokkal kisebb teherbírású pályaszerkezetet építettek, mint amit a túlsúlyos szerelvények megkívántak volna. Telis-tele vagyunk hasonló történetekkel, miközben az ellenzéki politikusoknál tehetségesebb ellenzéki újságírók valóságos kommunikációs akrobatamutatványokat hajtanak végre, hogy ne erodálódjon végleg az ellenzék. Azt is sikerült lényegében titokban tartani, hogy 2015 őszéig, amíg az Orbán-kormány át nem vállalta a BKV korábbi jelentős adósságállományát, épp hangoskodó ellenzéki barátaink hagyatéka miatt nem kezdhettük el a 3-as metró felújítását, mert minden kötelezettségvállalás fedezet nélküli lett volna.

– Úgy tűnik, a hajléktalankérdést is sikerült végre megoldani. Október 15-e óta nem tartózkodhatnak életvitelszerűen az utcán. Sikerült a törvényt betartatni?

– Megpróbáljuk a helyzetet arányosan kezelni. Igyekszem szigorúan távol tartani magam a szabványpolitikusi és szabvány-újságírói magatartástól.

– Az mit jelent?

– Műszaki emberként szeretek logikát és arányosságot vinni a gondolkodásba. Egy teljesítményt csak valamihez képest érdemes mérni, mert anélkül értelmezhetetlen. A hajléktalanproblémát is csak a kiindulóponttól, 2010-től tudom szemlélni. Emellett nem árt körülnézni a világban, hogyan kezelik jellemzően a hajléktalankérdést. Ma ott tartunk, hogy a jogszabály a rendészeti vonalat elkülönítette az önkormányzatitól, ily módon hozzánk kizárólag az ellátás feladata tartozik. Ami a rendészeti vonulatot illeti, Angliát leszámítva, ahol szintén a kezüket-lábukat törik, hogy változtassanak rajta, a világon szinte sehol nem engedik már meg, hogy amennyiben a hajléktalanellátás feltételei biztosítottak, a hajléktalanok a metróban és a város funkcionálisan kiemelt pontjain éljenek, lehetetlenné téve azok rendeltetésszerű használatát.

– Nálunk mégis ott éltek, és részben még élnek is.

– Képmutató, álságos és kifejezetten gonosz kommunikációnak tartom, amikor úgy állítják be, hogy a fűtött, fedett hely, meleg étel, gyógyszer, orvosi ellátás biztosítása az „embertelen eljárás”. Helyette pedig arra mondják, hogy jó és humánus, ha a hajléktalanok méltatlan és veszélyeztetett körülmények között vergődnek az utcán. Ez utóbbit támogatni nem jólelkűség, hanem végtelenül felelőtlen és korlátolt politikai selejt, a hajléktalanok kárára.

– Állítólag a hajléktalanok nem akarnak a szállóba bemenni.

– Folyamatosan heccelik őket, félrevezetik, arra buzdítják, hogy joguk van az utcán élni, mert „a város mindenkié”. Ez az én szememben egyenesen amorális azokkal szemben, akik a hajléktalanellátással küszködnek, és még nagyobb gonoszság magukkal a hajléktalanokkal szemben. Vajon 2010 előtt Demszky Gábor és Iványi Gábor mikor osztogatott lakásokat hajléktalanoknak? Soha az életben. Ezzel szemben hencegtek azokkal a hajléktalanszállóikkal, amelyek sokkal rosszabb minőségűek voltak, mint a jelenlegiek.

– Van elég férőhely?

– 2010 óta a férőhelyek számát folyamatosan bővítjük, a szállókat komfortosítjuk, kapnak meleg ételt, gyógyszert, orvosi ellátást, kórházat létesítettünk a számukra, és azoknak a feltételezhetően hajléktalanoknak, akik dolgozni akarnak, a közszolgáltató cégeink munkalehetőséget is biztosítanak. A BM-mel összefogva a hajléktalanellátás minden paraméterét jelentősen javítottuk. Hogy ez miért rossz, amikor a sokkal szerényebb ellátás meg jó volt, számomra talány, az ellenzék következetlen és erkölcstelen kommunikációjának eredménye.

– Mégis látni hajléktalanokat az utcán.

– A Máltai Szeretetszolgálatot idézem: ma Budapesten csak az a hajléktalan nem részesül hajléktalanellátásban, aki elutasítja. Kényszeríteni a szállókra senkit sem lehet.

– Hányan lehetnek?

– Egyes „jólértesültek” szeretnek számokat mondani arról, hogy mennyi hajléktalan él Budapesten, de aki konkrét adatokat mond, nem állít igazat, mert naponta változik a számuk, és sok közöttük a rejtőzködő. Becslések szerint hat- és tízezer között vannak. Együttműködünk a Máltai Szeretetszolgálattal, akik utcai szolgálatot is működtetnek, és van saját intézményünk, a BMSZKI, amely hajléktalanellátásra szakosodott. Mindig ellen­őrzöm, hogy van-e még szabad kapacitás, mert ha nincs, akkor mindent kinyitunk, amit lehetséges, különösen ilyen hideg, téli időszakban.

– Arról nem is beszélve, hogy az utcán élés közegészségügyi kockázatot is jelent.

– Nagy különbség, hogy gondoskodunk-e róluk, vagy nem. Ha igen, akkor az is elvárható, hogy annak az egymillió-nyolc­százezer embernek az alapjogait is igyekezzünk érvényesíteni, akik nem hajléktalanok, és akiket szintén képviselnünk kell. Ez a fogalmazástechnika, hogy a „hajléktalanokat kitiltják, mintha másodrendű állampolgárok lennének”, egyenesen sátáni, hiszen jóérzésű embernek éreznie kell, hogy nem erről van szó.

– Beszéljünk üdítőbb témákról. A város szépségéhez és a levegő minőségéhez a fák is hozzátartoznak. Bár most tél van, de előbb-utóbb jön a tavasz. Folytatódik a facsemete-ültetés?

– Igen, de ennek sem örül mindenki.

– Ennek sem?

– Nem fogja elhinni: amikor arról tartottunk sajtótájékoztatót az Andrássy úton, hogy ültetünk tízezer fát, a magukat zöldnek mondó tüntetők a tűzoltóságtól leselejtezett hangosbeszélőkkel és kereplőkkel tiltakoztak a faültetés ellen. Ez azért némi nyomást mért az elmémre… Néha már azt sem tudják egyesek, mit csinálnak, csak ott a napiparancs: tüntetni kell.

– A másik vesszőparipájuk a római-parti védmű. Hol áll most ez a projekt?

– Az alapkérdés az utóbbi időben kissé eltorzult. Évtizedek óta arról volt szó, hogy kell oda egy védmű. Így is indult a projekt. Most már ott tartottak a tiltakozók, hogy azt mondogatták, micsoda dolog, hogy ez a fura önkormányzat mindig csak a védművet tartja a legfontosabbnak? Ez részben csúsztatás is. A csillaghegyi öblözet árvízvédelme négy elemből álló komplexum, amelyből kettő már építési stádiumban van, a harmadikat megépíti a BM katasztrófavédelmi egysége. Az Aranyhegyi-patak védelme az elmúlt száz év legjelentősebb budapesti árvízvédelmi fejlesztése. Marad a negyedik, a parttal párhuzamos, állandóan vitatott, három kilométeres szakasz, ami miatt folytatólagosan pocskondiázták és népszavazásért gyötörték a fővárost. Egy jó éve megvan a lehetőség a népszavazásra, amelyről kiderült, hogy jogszabály alapján csak össz­budapesti szintű lehet.

– Lesz népszavazás?

– Mióta megnyílt számukra a lehetőség, úgy tűnik, mintha maguk a tiltakozók sem bíznának igazán a sikerben. Három ízben kezdeményeztek már népszavazást. Az elsőt visszavonták. A második esetében nem vették át az aláíró íveket. A harmadik esetben is feltették a kérdést, ennek lassan egy hónapja, de azóta sem történik semmi. Azóta az ádázul támadó ellenzéki sajtó is tanácstalanabb lett.

– Ön mit gondol?

– Én egyáltalán nem bánnám, ha lenne népszavazás.

– A természeti környezet után beszéljünk az épített környezetről is. Budapest gyönyörű, eklektikus építészeti örökségét jó lenne megőrizni, és nem engedni meg, hogy olyan tájidegen házak épüljenek, mint például a Clark Ádám téren. Mit lehet tenni a főváros arculatának megóvása érdekében?

– Elsők között kritizáltam meg a Clark Ádám téri épületet. Szeretnék azonban egy félreértést eloszlatni: a főváros nem ad ki építési engedélyeket. Az építési engedélyezési eljárások során mi sem első, sem másodfokon nem járunk el. Az elsőfokú engedélyezési hatóság a kerület, másodfokon a kormányhivatal az illetékes. A probléma két részből áll: vannak az egyedileg is ronda épületek, és vannak olyan épületek, amelyekkel az a baj, hogy nem harmonizálnak a környezetükkel. Erre a Kálvin téren és a Clark Ádám téren is van példa, ahol egy új épület bántóan nem illik a környezetébe. A probléma témája lesz a közfejlesztési tanácsnak.

– Ismét karácsonyi díszbe öltözött a főváros.

– Minap egyik este megálltam a Deák tér és az Andrássy út találkozásánál, és körülnéztem. Önkéntelenül felmerült a kérdés bennem: akármennyire gyűlölködhetnek, bosszankodhatnak a szélsőséges ellenzékiek, mondja már meg valaki, Demszky Gábor idejében mikor fogadta ilyen látvány a járókelőket?