Fél évszázada halt meg John Steinbeck

Ötven éve, 1968. december 20-án hunyt el John Steinbeck Nobel-díjas amerikai író.
Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja.

Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)

A kaliforniai Salinasban született 1902. február 27-én. Apai nagyapja még az amerikai polgárháború előtt vándorolt ki Németországból, anyai ágon ír bevándorlók leszármazottja volt. Apja megyei hivatalnokként, anyja tanárnőként dolgozott, ő szerettette meg fiával az olvasást, később ő biztatta írásra is. A középiskola elvégzése után 1920-ban a Stanford Egyetemre iratkozott be, ahol angol irodalmat hallgatott. Első verseit és rövid írásait az egyetem lapjában tette közzé, de nem aratott zajos sikert. Hogy tanulmányait folytathassa, különböző munkákat vállalt: volt útépítő, gyapotszedő, habarcshordó, tanyai napszámos, áruházi eladó, cukorgyári munkás. Szívesen forgott a fizikai munkások körében, akikről későbbi műveinek számos alakját mintázta. Őszinteségükön és bátorságukon túl csodálta magas életben maradási hányadosukat, amelyet az emberi siker lényeges bizonyítékának tekintett.

1926-ban abbahagyta az egyetemet, New Yorkban lett újságíró. A mindig zajos és nyüzsgő várost nem tudta megszokni, s hamarosan visszatért Kaliforniába, ahol egy Lake Tahoe-i üdülő gondnoka lett. Itt írta meg 1929-ben első regényét Egy marék arany címmel, amely – akárcsak következő regénye, A mohos szikla – szinte észrevétlen maradt. 1930-ban megismerkedett és életre szóló barátságot kötött Ed Ricketts tengerbiológussal, aki később szerzőtársa is lett az 1941-es Cortez tengere című mexikói útinaplójában. Ricketts alakját két regényben is megörökítette, először A kék öböl (1944), majd annak folytatása, a Szerelemcsütörtök (1954) Dokijaként. 1935-ben megírta a Kedves csirkefogókat, amelyben mulatságos-kalandos epizódokban mutatta be a paisanók (spanyol-indián eredetű dél-kaliforniaiak) gondtalan, naplopó életmódját, de a siker ezúttal is elmaradt.

A harmincas évek közepére érdeklődése egyre inkább a társadalmi visszásságok felé fordult, ekkor keletkezett egyik legerőteljesebb regénye, a Késik a szüret, amely a kaliforniai vándor gyümölcsszedők sztrájkjáról ad megrázó képet. Egy évvel később jelent meg legismertebb, filmen és színpadon is többször feldolgozott műve, az Egerek és emberek. A gazdasági válság hatására írott művei közül kiemelkedik a Pulitzer-díjjal is jutalmazott Érik a gyümölcs (1939), amely egy család életén keresztül a harmincas évek Amerikájáról ad leleplező keresztmetszetet. A regény fogadtatása vegyes volt: Kalifornia konzervatív körei kiátkozták, sok helyen elégették, az olvasók körében azonban sikernek bizonyult, népszerűségét növelte az 1940-es filmváltozat is.

A regény végül „meghozta gyümölcsét”: Steinbeck befutott író lett, 1941-ben szülőhelyéről New Yorkba költözött. A várost továbbra sem tudta megszokni, gyakran tartózkodott külföldön. Családi élete válságba került; 1942-ben húszévi házasság után elvált első feleségétől, de egy év múlva újra megnősült. Második feleségétől, az énekesnő Gwyndolyn Congertől két fia is született, az idősebbik, a 2016-ban elhunyt Thomas apja nyomdokaiba lépett, író lett. A második világháború idején Steinbeck a Herald Tribune haditudósítójaként Nagy-Britanniába és Dél-Európába utazott. Ebben az időben született meg a Lement a hold című antifasiszta regénye, tudósításait a Volt egyszer egy háború című kötetében jelentette meg 1958-ban.

A háború után a fotós Robert Capával hosszabb utazást tett a Szovjetunióban, erről képes útinapló készült. 1952-ben megjelent az Édentől keletre című családregénye, amely három nemzedék történetét öleli fel a polgárháborútól kezdve az első világháborúig. A regény utolsó részéből 1955-ben Elia Kazan rendezésében nagysikerű film készült, ebben debütált az ifjú James Dean. 1961-es Rosszkedvünk tele című regényét a kritika fanyalogva fogadta, amin az sem változtatott, hogy 1962-ben életművéért megkapta a Nobel-díjat.

Ugyanebben az évben jelent meg a kedvenc uszkárjával tett amerikai útjáról szóló Csatangolások Charleyval című útirajza, 1963-ban kulturális csereprogram keretében európai körútra indult, Budapesten is járt. A vietnami háború idején Vietnamból tudósított, amiért támadások érték, némiképp jogosan, mert az ötvenes években a kommunistavadászat során meghurcolt Arthur Miller védelmében írt cikket, a hatvanas években támogatta a feketék polgárjogi mozgalmát. A támadásokat az író nehezen viselte, egészsége is végképp megromlott, s 1968. december 20-án New Yorkban szívroham következtében meghalt.

„Hatvan év alatt sok nyomot hagytam hátra” – írta 1962-ben saját írói működéséről. Valóban, sokat és sokféle hangnemben írt, s ahogy kritikusai is megfogalmazták, életműve meglehetősen egyenetlen. Ám az kétségtelen, hogy erkölcsi alapállása mindvégig változatlan maradt: mindig a társadalom számkivetettjeiről írt, bírálta az amerikai életforma visszásságait, a humanitást hirdette, s hitet tett az ember és a természet egysége mellett.

1998-ban nyílt meg szülővárosában a Nemzeti Steinbeck Központ, az írói életmű legnagyobb gyűjteménye. 2014-ben a texasi Austinban megtalálták egy elveszettnek hitt novellájának kéziratát, a With Your Wings (Szárnyaiddal) című elbeszélést még 1944-ben a neves színész-rendező, Orson Welles olvasta fel rádióműsorában.